„II. Szelim oszmán szultán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam az utolsó változtatást (93.87.121.104), visszaállítva Lálálá9999 szerkesztésére: Kalifaként a második volt |
Ő pedig kalifaként az első |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával --> |
| örököse = <!-- csak akkor kell kitölteni, ha nem azonos az utódjával --> |
||
| megnevezés2 =Kalifa |
| megnevezés2 =Kalifa |
||
| uralkodási név2 = |
| uralkodási név2 =I. Szelim |
||
| uralkodás_kezdete2 =[[1566]]. [[szeptember 29.]] |
| uralkodás_kezdete2 =[[1566]]. [[szeptember 29.]] |
||
| uralkodás_vége2 =[[1574]]. [[december 12.]] |
| uralkodás_vége2 =[[1574]]. [[december 12.]] |
A lap 2016. május 3., 12:39-kori változata
II. Szelim | |
Oszmán szultán | |
II. Szelim | |
Uralkodási ideje | |
1566. szeptember 29. – 1574. december 12. | |
Elődje | I. Szulejmán |
Utódja | III. Murád |
Kalifa | |
I. Szelim | |
Uralkodási ideje | |
1566. szeptember 29. – 1574. december 12. | |
Elődje | II. Szulejmán |
Utódja | I. Murád |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Oszmán-ház |
Született | 1524. május 28. Isztambul |
Elhunyt | 1574. december 12. (50 évesen) Isztambul |
Nyughelye | Hagia Szophia |
Édesapja | I. Szulejmán |
Édesanyja | Hürrem szultána |
Testvére(i) | |
Házastársa | Nurbanu szultána |
Gyermekei | III. Murád oszmán szultán Abdullah herceg Oszmán herceg Musztafa herceg Szulejmán herceg Mehmed herceg Mahmud herceg Dzsahángir herceg Ismihan szultána Fatma szultána Gevherhan szultána |
II. Szelim aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szelim témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Szelim - ragadványnevén Iszákos Szelim, Törökországban Sarı Selim, azaz Sárga Szelim - (Isztambul, 1524. május 28. – Isztambul, 1574. december 12.[1]) oszmán szultán és kalifa 1566-tól haláláig. A szultáni cím megszerzéséért rengeteget harcolt testvérével Bajazid herceggel, de a szultán nem Bajazidot támogatta, hanem Szelimet. Az ő uralkodása még sikeres volt Szokoli Mehmed nagyvezíre jóvoltából; csak fia, Murád szultánnál kezdődött meg a hanyatlás.
Ifjúkora
Szelim 1524. május 28-án született I. Szulejmán szultán és Hürrem szultána negyedik gyermekeként és harmadik fiaként. Nevét apai nagyapjáról, I. Szelim szultánról kapta.
Trónralépte, a drinápolyi béke
Szelim 1566-ban lépett a trónra, miután édesapja Szigetvár ostrománál elhunyt.[1] Szigetvár és Gyula bevételével beérve, megszüntette az atyja által elkezdett nagy háborút Miksa magyar királlyal.[1] A Szokoli Mehmed nagyvezír által megkötött – az 1562-iki békét követve – a drinápolyi békekötéssel 1568. február 17-én az osztrákok elismerték a korábbi évek török hódításait, emellett évi 30 000 arany fizetésére kötelezték magukat.[2]
Szelim ezek után visszavonult a hárembe, a birodalom kormányzását pedig teljesen a boszniai származású Szokoli Mehmed nagyvezírre bízta.[1]
Oroszországi háborúskodás
A Kazáni és az Asztraháni Kánság elfoglalásával Oroszország az 1550-es években Kelet-Európa meghatározó hatalmává vált. Az Oszmán Birodalom nem csupán az oroszok visszaszorítását és a Krími Tatár Kánság megsegítését remélte egy északi hadjárattól, hanem a perzsa hadjáratok utánpótlási feltételeit is javítani akarta a volgai vízi út megszerzésével. Utóbbi érdekében a törökök Volga és a Don csatornával való összekötését tervezték.[3] Szelim, akárcsak apja szövetségi kapcsolatok kiépítésére törekedett a lengyelekkel az orosz cár, a Habsburg Birodalom, illetve az ingadozó Moldva és Erdély ellen is. 1569 nyarán a törökök és a krími tatárok megostromolták Asztrahánt, mialatt az oszmán flotta Azovot támadta. Az asztraháni védősereg 15 000 emberrel Szerebrjanij-Obolenszkij vezetésével visszaverte az ostromlókat, míg az oszmán flottát egy vihar tette tönkre. 1570-ben Rettegett Iván követeinek Konstantinápolyban sikerült békét kötni a szultán és a cár között. Ennek ellenére a törökök és a krími tatárok újabb háborút indítottak a cár ellen, mely 1574-ben zárult le, méghozzá fiaskóval, ám annyira nem volt súlyos, mint az asztraháni vereség.
Közel-keleti hadjáratok
Szelim hidzsázi és jemeni expedíciói sem voltak túl szerencsések.[forrás?]
Földközi-tengeri hadjáratok
A vereségek ellenére Szelim vezérei – csekély kárpótlásként – 1571-ben elfoglalták Ciprust és Tuniszt is. A kis győzelmeket azonban nagy vérveszteség követte. 1571. október 7-én Szelim hajóhada súlyos vereséget szenvedett a Don Juan de Austria, II. Fülöp spanyol király hadvezére által vezetett flottától.[1] Az 1571-es lepantói csata, mely során az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mért a török flottára, a Földközi-tengeri török hódítás feltartóztatásaként értemezhető.[4] A győzelmet azonban hosszú távon nem sikerült kiaknázni, Miksa távol tartotta magát az első nemzetközi törökellenes szövetségtől.[5]
Halála
A lepantói ütközet után a török flottát újra rendbe hozták, Szokoli Mehmed pedig előkészítette a támadást Velence ellen. A szultán halála azonban keresztülhúzta számításait. 50 éves korában hunyt el, 8 esztendeig uralkodott.
Utóda kedvenc feleségétől, Nurbanu szultánától született fia, III. Murád volt.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Bokor József (szerk.). Szelim (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ „… évente 30 000 arany dukát tiszteletteljes ajándékkal …”
- ↑ Ivanics Mária: A Krími Kánság a tizenöt éves háborúban. (Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 22.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. 22-23. o. ISBN 963 05 6740 7
- ↑ A lepantói legendák és a valóság
- ↑ R. Várkonyi Ágnes: A királyi Magyarország. Budapest, Vince Kiadó, 1999. 30. o.
Elődje: I. Szulejmán |
|
Utódja: III. Murád |
Elődje: II. Szulejmán |
|
Utódja: I. Murád |