Aranygyapjas rend

Egy lovagi aranygyapjas rend a bécsi Schatzkammer császári kincstárban

Az Aranygyapjas Rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or)., mely a lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Bruggeben alapította, harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.

A rend alapítását követően először a burgundi hercegek, majd a Habsburgok spanyol ágának és a spanyol örökösödési háború után mind a spanyol uralkodók mind a Habsburgok osztrák ágának legfontosabb rendjele lett.

Galéria

• 
  Jó Fülöp burgundi herceg
• 
  Izabella portugál hercegnő
• 
  IV. Jenő pápa
• 
  X. Leó pápa
• 
  II. Fülöp spanyol király
• 
  XIII. Gergely pápa
• 
  V. Károly német-római császár
• 
  V. Fülöp spanyol király

Magyar Aranygyapjas lovagok

• 
  II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem
• 
  Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Története

A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg és a rendet először IV. Jenő (1433-ban) majd X. Leó pápa (1517-ben) is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.

Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.

Leírása

Az Aranygyapjas rend leírása Claude Paradin: Devises heroïques c. művében, Lyon, 1557.

A rend jelvénye: arany kosbőr (kosirha), mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi és a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. ( = „a munka becse nem csekély”) E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.

A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.

Lásd még

• Sárkány Lovagrend,
• Aranygyapjas Rend szertartáskönyve

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranygyapjas rend témájú médiaállományokat.

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók

Aranygyapjas Rend témában.

• Az Aranygyapjas Rend
• A rend címerkönyve