„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{építés alatt}} |
|||
{{Szent infobox |
{{Szent infobox |
||
| név = Szászországi Boldog Jordán |
| név = Szászországi Boldog Jordán |
A lap 2016. április 18., 14:52-kori változata
Szászországi Boldog Jordán | |
Szászországi Boldog Jordán freskó a wormsi apátságban | |
domonkos szerzetes | |
Születése | |
1190 körül Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén | |
Halála | |
1237. február 13. a Szíria közelében a tengeren | |
Tisztelete | |
Egyháza | Római katolikus egyház |
Tisztelik | Római katolikus egyház |
Boldoggá avatása | 1825, Róma Boldoggá avatta: XII. Leó pápa |
Ünnepnapja | február 15. |
Védőszentje ennek | domonkos testvérek, a Manilai Egyetem Mérnöki Kara |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szászországi Boldog Jordán témájú médiaállományokat. |
Szászországi Boldog Jordán (Burgberg, Dassel közelében, Szász hercegség, a mai Németország területén, 1190 körül - a Szíria közelében a tengeren, 1237. február 13.) boldoggá avatott domonkos szerzetes.
Élete
Nemes családban született, az Eberstein grófok leszármazottjaként. Pontos születési dátuma ismeretlen. Tanulmányait a családi kastélyban kezdte meg, majd a Párizsi Egyetem hallgatója lett. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Domonkos-rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban.
1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Domonkos-rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban.
Rendfőnöksége alatt megszerkesztette és elfogadtatta a rendi szabályzatot. Életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének a szabályzat hamarosan általánosan elfogadottá vált. Sok lelkipásztori utat tett meg, gyakorlatilag bejárta Európa nagy részét, végiglátogatva a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 jelölt kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel.
Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a domonkos rend szellemiségének, szervezetének kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Szűz Máriára, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után.
A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.
Irodalmi munkássága
„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írásában tényszerűen mutatja a be a domonkos rend kezdeti éveinek történetét.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan of Saxony című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
- Vanyó László: Ókeresztény írók. II. Bp., 1980.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1--2. köt. Bp., 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára.1--4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.