„Szászországi Boldog Jordán” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „<<Építés alatt>>” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{építés alatt}} |
|||
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. |
|||
Megszerkesztette a rendi szabályzatot, a Rendet nagy szelídséggel irányította, és életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének köszönhetően azt igen hatékonyan terjesztette. Állandóan úton volt, bejárta szinte egész Európát, végiglátogatta a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 diák kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. |
|||
Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a Rend szellemiségének, szervezetének és törvényhozásának a kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. |
|||
Bizalommal teli szeretettel tekintett a Boldogságos Istenszülőre, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után. |
|||
„Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írása felbecsülhetetlen értékű. Hála a Gondviselésnek, fennmaradt ez a tömören, tényszerűen megfogalmazott könyvecske, amelyből hitelesen megismerhetjük a rendi életet. Magyar nyelven is hozzáférhető. Jordán személyesen ismerte Szent Domonkost és az első testvéreket. A Libellus tehát nem Szent Domonkos legendája akar lenni, hanem történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről. |
|||
A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. |
|||
1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét. |
|||
A lap 2016. április 17., 17:55-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Jordán a 12. század végén született a vesztfáliai Burgbergben. 1219. nyarán ismerte meg Szent Domonkost. A Rendbe Boldog Regináld vette fel 1220. februárjában Párizsban. 1221. júniusában a bolognai káptalanon Lombardia tartományfőnökévé, Szent Domonkos halála után pedig a Rend általános főnökévé, Szent Domonkos első utódjává választották 1222. május 23-án Párizsban. Megszerkesztette a rendi szabályzatot, a Rendet nagy szelídséggel irányította, és életszentségének, valamint különlegesen jó szónoki tehetségének köszönhetően azt igen hatékonyan terjesztette. Állandóan úton volt, bejárta szinte egész Európát, végiglátogatta a domonkos közösségeket és számos kolostort alapított. Olyan hatásosan prédikált, hogy például Párizsban egy alkalommal egyszerre 60 diák kérte a felvételét a Rendbe. Összesen körülbelül 1000 rendtagot vett fel. Szent Domonkos után kétségtelenül Jordánnak volt a legnagyobb szerepe a Rend szellemiségének, szervezetének és törvényhozásának a kialakításában. A domonkos apácákkal is szeretetteljes testvéri kapcsolatot tartott fenn, ahogy Boldog Dianához és a bolognai domonkos kolostorban élő nővértársaihoz írt leveleiből is kitűnik. Bizalommal teli szeretettel tekintett a Boldogságos Istenszülőre, kinek tiszteletére elrendelte a Salve Regina éneklését minden kompletórium (befejező imaóra) után. „Libellus de principiis Ordinis Praedicatorum”, azaz „Könyvecske a Prédikátorok Rendjének kezdeteiről” című írása felbecsülhetetlen értékű. Hála a Gondviselésnek, fennmaradt ez a tömören, tényszerűen megfogalmazott könyvecske, amelyből hitelesen megismerhetjük a rendi életet. Magyar nyelven is hozzáférhető. Jordán személyesen ismerte Szent Domonkost és az első testvéreket. A Libellus tehát nem Szent Domonkos legendája akar lenni, hanem történeti elbeszélés a Rend kezdeteiről. A szentföldi domonkos tartomány látogatásáról hazatérőben a szíriai partoknál hajótörést szenvedett két társával együtt 1237. február 13-án. Holttestét megtalálták és a jelenleg izraeli területen található Akkóban temették el a domonkos templomban. Már közvetlenül halála után nemcsak rendtársai, hanem a hívek is nagy tisztelettel vették körül. 1826. május 10-én XII. Leó pápa engedélyezte tiszteletét.