„Prudentius” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
56. sor: | 56. sor: | ||
== Művei magyar nyelven == |
== Művei magyar nyelven == |
||
* Online részletek - in [http://honlap.eotvos.elte.hu/uploads/documents/kiadvanyok/antologia.pdf Római költők antológiája] |
* Online részletek - in [http://honlap.eotvos.elte.hu/uploads/documents/kiadvanyok/antologia.pdf Római költők antológiája] |
||
* Prudentius versei magyarul az Amor Sanctus verseskötetben. Fordította: Babits Mihály. Online:http://mek.oszk.hu/11100/11171/11171.pdf |
|||
* Prudentius himnuszai magyarul a Himnuszok könyve kötetben. Fordította: Sík Sándor. Online: http://www.unitas.hu/sites/default/files/sik_sandor_-_himnuszok_konyve.pdf |
|||
==Forrás== |
==Forrás== |
A lap 2016. április 8., 20:05-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Aurelius Prudentius Clemens (348, Hispanis Tarraconensis 348. - 413 körül Hispánia) római születésű kersztény himnuszköltő.
Prudentius | |
Élete | |
Született | 4. század, 348
|
Elhunyt | 5. század, 413 körül |
Nemzetiség | római |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | költészet |
Fontosabb művei | – Psychomachia |
Élete
Ügyvédként praktizált Hispániában, és kétszer a tartomány kormányzójává is kinevezték. I. Theodosius utasítására az udvari méltóságok sorába emelkedett. Bevallása szerint életének jelentős részét már elvesztegette és csak élete alkonyán, 392 körül fordult a katolicizmushoz. Ekkor visszavonult a közéleti pályától, és idejét az önmegtartóztatásnak és az írásnak szentelte. Ugyanakkor összegyűjtötte korának keresztény költeményeit is, melyeket előszóval látott el - saját datálása szerint 405-ben. Részt vett korának pogány-keresztény vitájában, és élesen támadta a pogány irányzat vezéralakját, Symmachust.
Költészete
Művészetére hatást gyakoroltak korának jelentősebb keresztény írói, így például Tertullianus és Szent Ambrus. Himnuszainak egy részét ma is énekli a katolikus egyház. Legjelentősebb művében, a Psychomachiában (Kb. A lélek küzdelme) a Bűn és az Erény küzdenek egymással - az Erény győzelmével. Ez a költemény jelentős hellenisztikus filozófiai gondolatokat is idéz, ugyanakkor döntő hatást gyakorolt a középkori allegorikus művészetre.
Művei
- Liber Cathemerinon -- ("Órák könyve") a nap egyes óráiról és az ekkor tartandó egyházi ünnepélyekről szól.
- Liber Peristephanon -- ("A mártírok koronája") 14 lírai költeményt tartalmaz spanyol és római mártírokról.
- Apotheosis -- ("Megistenülés") azokat támadja, akik kétségbe vonják Jézus istenségét, és elutasítják a Szentháromság tanát .
- Hamartigenia -- ("A bűn eredete") a gnossztikusok, különösen Markión felfogását támadja
- Psychomachia
- Libri contra Symmachum -- Symmachus ellen, a Győzelem istennője oltár visszaállítása ellen
- Dittochæon -- ("A kettős testamentum") a római bazilika falára szánt verses feliratokat tartalmaz
Művei magyar nyelven
- Online részletek - in Római költők antológiája
- Prudentius versei magyarul az Amor Sanctus verseskötetben. Fordította: Babits Mihály. Online:http://mek.oszk.hu/11100/11171/11171.pdf
- Prudentius himnuszai magyarul a Himnuszok könyve kötetben. Fordította: Sík Sándor. Online: http://www.unitas.hu/sites/default/files/sik_sandor_-_himnuszok_konyve.pdf
Forrás
- ↑ Adamik 2009: Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig. Kalligram. Pozsony, 2009. ISBN 978-80-8101-226-6
- ↑ Albrecht 2003-2004: Michael von Albrecht: A római irodalom története I-II. Ford.: Tar Ibolya.Balassi Kiadó. Budapest, 2003-2004. ISBN 9635065234 , ISBN 963-506-574-4
További információk
- Déri Balázsː A részek és az egész. Prudentius Cathemerinon című himnuszciklusának szerkezete (Apollo Könyvtár 22), Argumentum Kiadó, Bp., 2001.
- Déri Balázsː Patrisztikus himnuszok - középkori himnuszok. Inː Ókor, 2010. 3. szám, Budapest. Online elérés.
- Hajdu Péterː Prudentius Psychomachiája. Antik Tanulmányok 38 (1994.) 140-148.
- Révay Józsefː A Prudentius-féle Díttochaeon, Egyetemes Philológiai Közlöny, 34. szám, 1910. Online elérés
- Révay Józsefː Symmachus és Prudentius, Egyetemes Philológiai Közlöny, 36. szám, 1912. Online elérés