„Mezozoikum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
|hőmérséklet= |
|hőmérséklet= |
||
}} |
}} |
||
[[Fájl:Velociraptor v. Protoceratops.jpg|thumb|right|280px|A dinoszauruszok kora: [[Protoceratops]] és [[Velociraptor]] harca |
[[Fájl:Velociraptor v. Protoceratops.jpg|thumb|right|280px|A dinoszauruszok kora: [[Protoceratops]] és [[Velociraptor]] harca]] |
||
A '''mezozoikum''' vagy '''középidő''' a jelenleg tartó [[fanerozoikum]] [[eon]] három [[idő (földtörténet)|földtörténeti ideje]] közül a második volt, amely a [[paleozoikum]]ot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló [[kainozoikum]]ot. |
A '''mezozoikum''' vagy '''középidő''' a jelenleg tartó [[fanerozoikum]] [[eon]] három [[idő (földtörténet)|földtörténeti ideje]] közül a második volt, amely a [[paleozoikum]]ot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló [[kainozoikum]]ot. |
||
Köznapi megfogalmazásban a „[[dinoszauruszok]] korá”-nak is nevezik. Mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt ([[ |
Köznapi megfogalmazásban a „[[dinoszauruszok]] korá”-nak is nevezik. Mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt ([[Megannum|Ma]]) kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget. |
||
A mezozoikum három [[időszak (földtörténet)|időszakra]] osztható: [[triász]] (251 |
A mezozoikum három [[időszak (földtörténet)|időszakra]] osztható: [[triász]] (251 Ma–199,6 Ma), [[jura (geológia)|jura]] (199,6 Ma–145,5 Ma) és [[kréta (kor)|kréta]] (145,5 Ma–65,5 Ma). |
||
A ma is használt felosztás elődje [[Giovanni Arduino]] [[18. század]]i tudóstól ered, aki eredetileg ''másodidőszaknak'' nevezte a mezozoikumot (a "modern" kor pedig nála a ''harmadidőszak'' volt). A mezozoikum név [[görög nyelv|görög]] eredetű, a jelentése „középső állatok” (mezo=középső, zoion=állatok). |
A ma is használt felosztás elődje [[Giovanni Arduino]] [[18. század]]i tudóstól ered, aki eredetileg ''másodidőszaknak'' nevezte a mezozoikumot (a "modern" kor pedig nála a ''harmadidőszak'' volt). A mezozoikum név [[görög nyelv|görög]] eredetű, a jelentése „középső állatok” (mezo=középső, zoion=állatok). |
||
A lap 2016. március 20., 21:50-kori változata
| Mezozoikum (251,902 – 66 millió évvel ezelőtt) | |||||
 | |||||
| Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
A mezozoikum vagy középidő a jelenleg tartó fanerozoikum eon három földtörténeti ideje közül a második volt, amely a paleozoikumot követte és megelőzte a jelent is magába foglaló kainozoikumot.
Köznapi megfogalmazásban a „dinoszauruszok korá”-nak is nevezik. Mintegy 180 millió évig tartott: 251 millió évvel ezelőtt (Ma) kezdődött és 65 millió évvel ezelőtt ért véget.
A mezozoikum három időszakra osztható: triász (251 Ma–199,6 Ma), jura (199,6 Ma–145,5 Ma) és kréta (145,5 Ma–65,5 Ma).
A ma is használt felosztás elődje Giovanni Arduino 18. századi tudóstól ered, aki eredetileg másodidőszaknak nevezte a mezozoikumot (a "modern" kor pedig nála a harmadidőszak volt). A mezozoikum név görög eredetű, a jelentése „középső állatok” (mezo=középső, zoion=állatok).
A mezozoikum jelentős tektonikus, éghajlati és evolúciós változások kora. Az őskontinens ekkor szakadt a ma is ismert kontinensekre. Az éghajlat kivételesen meleg volt ebben az időszakban, ami fontos tényezője volt az evolúciónak és az állatfajok szétválásainak. A korszak végére megszületett az életnek nagyjából az a formája, ahogy ma is látjuk.
Jelzőként, „mezozoikumi” jelentésben magyar szakszövegek gyakran a mezozoós melléknevet használják.
Tektonika
A paleozoikumi földkéreglemezek erőteljes hegységfelgyűrő mozgásaihoz képest a középidő alakító erői viszonylag mérsékeltek voltak. Ekkor történt azonban a Pangea őskontinens drámai darabokra szakadása. A Pangea először északi és déli kontinensre szakadt, Laurázsiára és Gondwanára Ez teremtette az Atlanti-óceán partvonalaira jellemző passzív kontinensszegélyeket.
A mezozoikum végére a kontinensek csaknem mai formájukat vették fel. Laurázsiából lett Észak-Amerika és Eurázsia, Gondwana pedig több darabra szakadt: Dél-Amerikára, Afrikára, Ausztráliára, az Antarktiszra és az Indiai szubkontinensre.
Éghajlata
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő karbon korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű sivatagok voltak.
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új Tethys-óceán szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak.
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör szén-dioxid szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 °C körül. A középső kréta idején az egyenlítőnél még a mély óceáni vizek is 20 °C hőmérsékletűek lehettek, ami már túl meleg volt az élővilág számára, az egyenlítői szárazföldek pedig sivatagosak lehettek, annak ellenére is, hogy közel voltak a tengerekhez. Az óceáni mélyvizek oxigénkörforgása is megszakadhatott. Emiatt óriási mennyiségű szerves anyag halmozódott fel és rakódott le, ami oxigén hiányában nem tudott felbomlani – ebből lett a „fekete kőzet”.
Ezt az elméletet azonban nem minden adat támasztja alá. Még a magas átlaghőmérséklet ellenére is létezhettek a sarki jégsapkák és gleccserek, de erre nincs bizonyíték. Modellek alapján pedig nem sikerült előállítani a hőmérsékleti fokozatosság krétakori eltűnését.
Élet a mezozoikumban
Miután a perm korban csaknem minden állatfaj kihalt, tág tere nyílt új életformák létrejöttének. Különösen a nagy növényevő és ragadozó dinocephaliák kihalása hagyott maga után hatalmas üres életteret. Ennek egy részét cynodonták és dicynodonták töltötték be, de az utóbbiak később szintén kihaltak. A domináns állati élet a mezozoikumban az archosaurus hüllőké lett, amelyek a permi kihalást követő néhány millió évben jelentek meg: a dinoszauruszok, a pteroszauruszok és a vízi hüllők, mint az ichthyoszauruszok, a plezioszauruszok és a moszaszauruszok.
A késő jura és kréta éghajlati változásai további evolúciós variálódásra adtak alkalmat. Az archoszauruszok sokféleségének a jura volt a csúcspontja és ekkor jelentek meg az első madarak és emlősök (Placentalia) is. A virágos növények a kora kréta idején kezdték meg hódító útjukat, először a trópusokon, majd a hőmérsékleti kiegyenlítődés segítette továbbterjedésüket a sarkok felé is. A kréta végére már sok területen dominánsak voltak, bár vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy a cikászok és páfrányok még sokáig uralták a biomasszát.
Vannak tudósok, akik szerint a rovarok elterjedése és faji variálódása anatómiájukból és különösen szájszerveikből következtethetően a virágos növények elterjedésével párhuzamos volt. Valójában azonban a rovarok szájszerveinek kialakulása megelőzte a virágos növényeket és a faji variálódásuk le is lassult, mikor a virágos növények megjelentek. Anatómiai sajátosságaik kialakulása ezért más okokkal magyarázandó.
A tengerekben, ahogy a hőmérséklet emelkedett, a korai mezozoikum óriás állatfajai kezdtek eltünedezni és kisebb fajok jelentek meg, köztük gyíkok, kígyók és emlősök.
Magyarországon
A mezozoikumi képződmények Magyarországon szinte minden középhegységünkben felszíni feltárásokkal is könnyen megközelíthetőek. A teljes mezozoikumot átfogó rétegsorok a Bakonyban és a Mecsekben találhatóak. A Vértesben, a Budai-hegységben, a Pilisben, a Bükk-vidéken és az Aggtelek-Rudabányai-hegységben a triász időszaki kőzetek az uralkodóak, de az utóbbi háromban jura időszaki kőzetek is előfordulnak. [1]