„Firdauszí” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a zárójel kihagyásával így értelmetlen volt
12akd (vitalap | szerkesztései)
44. sor: 44. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}


[[Kategória:Perzsa költők, írók]]
[[Kategória:Középkori perzsa költők, írók]]
[[Kategória:940-ben született személyek]]
[[Kategória:940-ben született személyek]]
[[Kategória:1027-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1027-ben elhunyt személyek]]

A lap 2016. március 11., 11:22-kori változata

Firdauszí
Firdauszí szobra Rómában
Firdauszí szobra Rómában
Élete
Született940 körül
Túsz, Irán
Elhunyt1027
Túsz, Perzsia
SírhelyTúsz
Nemzetiségperzsa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)eposz
Fontosabb műveiSáhnáme
A Wikimédia Commons tartalmaz Firdauszí témájú médiaállományokat.

Firdauszí vagy Firduszi Abul-kászim Manszúr (940 körül – 1027) a perzsa irodalom (egyben a világirodalom) egyik legjelentősebb költője.

Firdauszí a Túsz közelében fekvő Sádab nevü faluban született. Mahmúd gaznavida szultán udvarában működött, és itt bízták meg a Dakíkí költő által megkezdett Királyok könyvének (Sáhnáme) megírásával. Firdauszí mintegy 30 évig dolgozott művén, amely végül egy közel 60.000 verspárból álló költeménnyé vált. Tartalma a perzsák története volt a régi perzsa királymondáktól a Szászánidák 651-es bukásáig. A történet szerint a szultán által megígért 60.000 arany helyett csak ugyanannyi ezüstpénzt kapott a mű befejeztekor Firdauszí.

A csalódott költő lesujtó szatírát írt Mahmúd számára, majd a szultán haragja elől Bagdadba menekült. Itt a kalifa nagyvezérének jóindulatát megszerezte, és öreg korában megírta a pogánykori hősök dicsőítésére a Juszuf és Zulejkhá című eposzt. A műben a Korán legszebbnek nevezett történetét énekelte meg vallásos szellemben. Később barátai és Mahmúd szultán nagyvezérének közbenjárására Firdauszí visszaköltözhetett Perzsiában, és Túszban tölthette utolsó éveit. Magas korban hunyt el 1027-ben. A monda szerint végül Mahmúd – megbánva korábbi tettét – mégiscsak 12 tevét útnak indított a 60.000 arannyal. A tevék éppen Firdauszí temetésének napján érkeztek meg Túszba.

Forrás