„Szászánida Birodalom” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
=== A hunok támadása ===
 
II. Sápúr halála után a [[hunok]] feldúlták Arméniát, Szíriát és Kappadókiát, s valószínűleg Irán egyes északi vidékeit is. Sápúr utódainak sikerült megtartaniuk a keleti határt, és [[V. Bahrám szászánida király|V. Bahrám szászánida király]] (420-438) keleti hadjáratai győzelmet hoztak Iránnak. Fia, [[II. Jazdagird szászánida király|II. Jazdagird szászánida király]] (438-457) azonban úgy halt meg, hogy nem tudta megőrizni a békét a keleti területeken, és ezzel felbillent a hatalmi egyensúly Irán és a heftalita hunok között. Jazdagird halála után két fia küzdött egymással a trónért: végül a fiatalabbik, [[PérózI. Péroz szászánida király|Péróz szászánida király]] vagy Firúz (457∕´9459-484) került ki győztesen a harcból, de a csak a [[heftaliták]] segítségével sikerült felülkerekednie. Péróz azonban nem bizonyult hálásnak, s [[460-as évek]]ben újrakezdte a háborúskodást keleten, de hadjárata teljes vereséggel végződött, ő maga pedig [[469]]-ben fogságba esett. Igen magas váltságdíjat kényszerült fizetni, és ameddig a pénzt nem küldte, a heftalita udvarban kellett hagynia fiát, Kavádot túszként. A katonai csapást súlyos szárazság és a rákövetkező éhínség követte, amely hét esztendőn át tartott. Erről a szárazságról emlékezett meg szemléletesen a 11. század elején [[Firdauszí]] a perzsák nagy nemzeti eposzában, a [[Sáhnáme|Sáhnáméban]], a Királyok Könyvében. A heftaliták közép-ázsiai és afganisztáni uralma valószínűleg meg-megakasztotta a kelet-nyugat irányú szárazföldi kereskedelmet, és minden bizonnyal ez késztette Pérózt, hogy [[484]]-ben megkezdje hadjáratát. A heftalita király gondosan álcázott, mély árkot ásatott, melyet hegyes karókkal tűzdeltek tele. Az árok egyenes vonalban futott keresztül a síkságon, csupán egy keskeny átjárót hagytak rajta középen. Egy csapat heftalita lovas menekülést színlelvén odacsalta a szászánida sereget. Amint a heftaliták az átjárón keresztül óvatosan visszahátráltak, a szászánida lovasok elárasztották a síkságot, és teljes iramban a menekülők után vetették magukat. Az árokba zuhantak, s oly szoros, zárt sorokban haladtak és olyan sebesen, hogy a hátul lévők a már kelepcébe esett társaikra estek. Majdnem az egész sereg odaveszett, embereivel együtt maga a király is elesett. A megsemmisítő vereség után a felek békét kötöttek, Irán kénytelen volt beletörődni abba, hogy évről évre adót fizet a heftalitáknak. Erre az időre a monarchia elvesztette hatalmát a főnemesek felett, akik először Péróz fivérét, Valaksot vagy [[Balás szászánida király|Balás szászánida király]]t (484-488) választották királlyá, majd rövid négy éves országlása után megfosztották trónjától Péróz fia [[I. Kavád szászánida király|I. Kavád szászánida király]] javára. 496-ban őt is letaszították, s börtönbe vetették, de sikerült megszöknie és a heftalitákhoz menekült, akik 498-499-ben visszaültették a szászánidák trónjára.
 
=== Mazdak ===
110 289

szerkesztés

Navigációs menü