„Kammerer Ernő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: linkjav
2. sor: 2. sor:


==Élete==
==Élete==
A [[Budapesti Egyetem]]en szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az Igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaságának irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a [[Szabadelvű Párt]] színeiben országgyűlési képviselő volt a a Tolna megyei [[Szakcsi]]ból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.
A [[Budapesti Egyetem]]en szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az Igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaságának irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a [[Szabadelvű Párt]] színeiben országgyűlési képviselő volt a a Tolna megyei [[Szakcs]]ból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.


1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a [[pincehely]]i kerület választotta meg képviselővé.
1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a [[pincehely]]i kerület választotta meg képviselővé.

A lap 2016. február 24., 13:32-kori változata

Kammerer Ernő (Hékútpuszta, 1856. november 7.Koppányszántó, 1920. augusztus 3.) jogász, történész, országgyűlési képviselő, 1901–1914 között a Szépművészeti Múzeum első igazgatója.

Élete

A Budapesti Egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1887-ig az Igazságügyi minisztériumban volt fogalmazó. Átvette a családi gazdaságának irányítását, közben történelmi és művészeti tanulmányokkal foglalkozott, s több külföldi tanulmányutat tett. 1887-1905 között a Szabadelvű Párt színeiben országgyűlési képviselő volt a a Tolna megyei Szakcsból. 1896-tól az V. Országos Képtár kormánybiztosa, 1901-től a Szépművészeti Múzeum és a Történelmi Képcsarnok igazgatója lett. 1914-ben vonult nyugdíjba.

1905-1910 között nem vállalt mandátumot, 1910-ben a pincehelyi kerület választotta meg képviselővé.

Elismerései

  • III. osztályú vaskorona-rend az ezredévi kiállítás tanügyi csoportjának létrehozásában kifejtett tevékenységéért
  • Szent István-rend kiskeresztje
  • 2006 Koppányszántón avatták fel sírkápolnáját[1]

Művei

Források