„Fátimida művészet” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor: 22. sor:


Amikor [[Al-Manszúr abbászida kalifa|Al-Manszúr]] lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az [[Al-Azhar Egyetem|Al-Azhar]] („A tündöklő”) épült. A víz az [[Aglabidák]] vízvezetékein érkezett a városba, ezzel a szomszédos Kairuán vízellátását is ellenőrzésük alatt tarthatták.
Amikor [[Al-Manszúr abbászida kalifa|Al-Manszúr]] lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az [[Al-Azhar Egyetem|Al-Azhar]] („A tündöklő”) épült. A víz az [[Aglabidák]] vízvezetékein érkezett a városba, ezzel a szomszédos Kairuán vízellátását is ellenőrzésük alatt tarthatták.

Al-Manszúríja építményei nagyrészt elpusztultak, főként ásatásokban található emlékek tanúskodnak a Fátimidák második fővárosának nagyszerűségéről. vazallusaik a Zíridák és Hammádidák továbbfejlesztették az építészeti hagyományokat, miután Al-Muizz kalifa az új fővárosba, [[Kairó]]ba költözött. A Hodna-fennsíkon 1007-ben egy sokszögletes ''kalá''t (erődítményt) is építettek, amelyet hét kilométeres fallal vettek körül és aminek a belső területein pompázatos paloták álltak és mecsetek álltak. Különösen híres a Kaszr al-Manar („Világítótorony”) palota, amely rendkívül díszes ornamentikájával tűnik ki. A Dar al-Bahr azaz a „Tenger Palotája” a legnagyobb palotaegyüttes az erődben. Mukarnaszboltozatok és kalligrafikus frízek díszítik, de találunk itt figurális kerámiákat és állatzszobrokat is.
Al-Manszúríja építményei nagyrészt elpusztultak, főként ásatásokban található emlékek tanúskodnak a Fátimidák második fővárosának nagyszerűségéről. vazallusaik a Zíridák és Hammádidák továbbfejlesztették az építészeti hagyományokat, miután Al-Muizz kalifa az új fővárosba, [[Kairó]]ba költözött.

A Hodna-fennsíkon 1007-ben egy sokszögletes ''kalá''t (erődítményt) is építettek, amelyet hét kilométeres fallal vettek körül és aminek a belső területein pompázatos paloták és mecsetek álltak. Különösen híres a ''Kaszr al-Manar'' („Világítótorony”) palota, amely rendkívül díszes ornamentikájával tűnik ki. A ''Dar al-Bahr'' azaz a „Tenger Palotája” a legnagyobb palotaegyüttes az erődben. Mukarnaszboltozatok és kalligrafikus frízek díszítik, de találunk itt figurális kerámiákat és állatszobrokat is.


====A fátimida főváros: Kairó====
====A fátimida főváros: Kairó====

A lap 2016. február 22., 20:55-kori változata

A fátimida művészethez tartozik a 10.-12. században részben a mai Tunézia és Egyiptom egy részén uralkodó síita Fátimidák uralma alatt Észak Afrikában, ezen belül főként Tunézia és Egyiptom területén készült műalkotások együttese. Jelentős Fátimida hatás mutatható ki a szicíliai és dél-itáliai művészetekben is.

Történelem

A Fátimidák a Próféta lányától, Fátimától és férjétől, Alitól – aki egyúttal Mohamed unokatestvére is volt – származtatták magukat. Tagjai a síita iszmáilita szektához tartoztak, akik csak Ali leszármazottait ismerték el Mohamed jogos utódául (imámok).

Abú-Abdalláh as-Síi egy misszionárus volt, aki a X. században Ifríkíjában telepedett le, és a berber törzsek támogatását elnyerte. Eközben Ubaidalláhnak Szalamíjából szöknie kellett és végül Észak-Afrikába ment. 910-ben Ubaidalláh mahdinak kikiáltva magát bevonult Rakkadába, és megalapította a mai Tunézia területén a Fátimida Kalifátust. Célja Egyiptom elfoglalása volt, ám ez uralkodása alatt nem sikerült. Fia, al-Káim (940-946) két hadjáratba is belebukott. A Fátimidák azonban meg tudták tartani az uralmukat Szicília muszlimjai felett egy erőskezű emír, Haszan ibn Ali al-Kalbi iránytásával.

A fátimida doktrina nem csak a helyi lakosság körében továbbra is uralkodó szunnita hittel állt szemben, hanem a háridzsita tanokkal is. Abú-Jazíd vezetésével a háridzsita berber törzsek véget kívántak vetni a fátimida uralomnak. 943/944-ben már komoly fenyegetést jelentettek Al-Manszúr (946-953) kalifa kormányzására. (Abú-Jazídot „szamaras ember”-nek is nevezték, mivel néhány évig szamárháton járt). 947-ben börtönbe zárták Abú-Jazídot, aki kegyetlensége miatt vesztett támogatásából, és ezután kihunyt a mozgalom. E válságot követően a Fátimidák megszilárdították hatalmukat Ifríkíjában, és al-Muizz (953-975) kalifa uralkodása alatt helyre állt a rend. 967-ben a Bizánci Birodalommal is kiegyeztek és a kelet-római császárral, Niképhoros Phokas-szal békeszerződést írtak alá.

Ubaidalláh álma al-Muizz alatt vált valóra, aki vállalkozott Egyiptom lerohanására. A hajdárattal egy szláv származású katonatisztet, Dzsauhárt bízták meg. Amikor 969-ben Dzsauhár meghódította Fusztátot, toleráns magatartást tanúsított a keresztényekkel, szunnitákkal és zsidókkal szemben. Al-Hakim (996-1021) uralkodásával ez a magatartás megszűnt, mert ő üldözte a zsidókat és a keresztényeket is. Magát isteni inkarnációnak tekintette, akinek követőiből alakult ki a drúzok vallási közössége. Dzsauhár új várost építtetett Fusztát közelében, al-Káhira (Kairó), vagyis „a győzedelmes” nevet adta neki. 973-ban al-Muizz kalifa áthelyezte székhelyét Ifríkíjából Egyiptomba, és ekkor vált Kairó a birodalom fővárosává. Ifríkíja irányításával egy berber eredetű zíditát bízott meg, Buluggint (megh. 984), akit emírnek nevezett ki.

970-ben Mekka és Medina elismerte a Fátimidák fennhatóságát, akik hamarosan Jemenre is kiterjesztették hatalmukat. 1058-ban az abbászida kalifa elmenekült, és elfoglalták Bagdadot. Azonban al-Musztanszir (1036-1094) kalifaként való elismerése képezte a Fátimidák uralmának zenitjét. 1076-ban végleg elvesztették Szíriát. Rossz búzatermések is súlyosbították a hanyatlást. Al-Musztanszir az örmény származású Badr al-Dzsamáli segítségét kérte, aki korábban Szíria és Palesztina kormányzójává kiáltotta ki magát. A reformoknak köszönhetően egy időre ismét gyarapodott Egyiptom. 1159-ben Szaladin, a szíriai uralkodó, Núr ad-Dín szolgálatában álló hadvezér elfoglalta Kairót, megdöntve ezzel a Fátimida Kalifátust, és 1171-ben visszahelyezte az Abbászidákat a hatalomra.

Építészet

Mahdíja és al-Manszúríja

Ubaidalláh al-Mahdi 910-ben Ifríkíjai hatalomátvétele után az aglabida fejedelmi városba, Rakkadába költözött, de később a politikai zűrzavar miatt Mahdíjába ment. Ez a félszigeten épült város áttörhetetlen erődítmények vették körbe. Az erődöt bővítette, fiának, al-Káimnak is palotát építetett. Az erőd bejárataként monumentális kapuépítményt állíttatott, amely 5 méter széles, 33 méter hosszú boltíves előcsarnokot képezett amelyhez összesen hat kapu tartozott.

Mahdíja legfontosabb épülete a szerkezetében aglabida hatásokat mutató nagymecset, amely a félsziget déli részén fekszik, széles, négyzet alakú alapterületen, 916-ban épült egy mesterséges teraszon. Az aglabida épületekre emlékeztető mecset egy látványos újítás figyelhető meg: al-Káim palotájához hasonlóan a bejáratot itt is a homlokzat elé építették. Belsejében az udvart körülvevő, a bejáratot kivéve az oldalakon végigfutó árkádos oszlopsor található. Az imacsarnok kilenc hajóból és három kereszthajóból áll. A mihráb előtti oszlopközt kupola fedi, fülkéjét kilenc kamrácskával osztották fel, amelyet kagylóhéj szerű kupola fed. Összhatásában az abbászida illetve az omajjád katonai épületekkel is mutat hasonlóságot, jelentősége azért nagy, mert később sok nagymecsetnek ez szolgált mintául.

Amikor Al-Manszúr lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az Al-Azhar („A tündöklő”) épült. A víz az Aglabidák vízvezetékein érkezett a városba, ezzel a szomszédos Kairuán vízellátását is ellenőrzésük alatt tarthatták.

Al-Manszúríja építményei nagyrészt elpusztultak, főként ásatásokban található emlékek tanúskodnak a Fátimidák második fővárosának nagyszerűségéről. vazallusaik a Zíridák és Hammádidák továbbfejlesztették az építészeti hagyományokat, miután Al-Muizz kalifa az új fővárosba, Kairóba költözött.

A Hodna-fennsíkon 1007-ben egy sokszögletes kalát (erődítményt) is építettek, amelyet hét kilométeres fallal vettek körül és aminek a belső területein pompázatos paloták és mecsetek álltak. Különösen híres a Kaszr al-Manar („Világítótorony”) palota, amely rendkívül díszes ornamentikájával tűnik ki. A Dar al-Bahr azaz a „Tenger Palotája” a legnagyobb palotaegyüttes az erődben. Mukarnaszboltozatok és kalligrafikus frízek díszítik, de találunk itt figurális kerámiákat és állatszobrokat is.

A fátimida főváros: Kairó

970-ben al-Muizz kalifa utasításai alapján Dzsauhár, Fusztáttól 5 kilométerre északra, az al-Mukattam hegy lábánál rakta le a főváros, Miszr al-Káhira (a győzedelmes) alapkövét. A legenda szerint asztrológusokat hívtak, hogy ők határozzák meg a legkedvezőbb időt az építkezésre, és kis csengettyűkkel felszerelt kötelet húztak ki a leendő város körül, hogy az asztrológusok jelére mindenhol egy időben kezdődhessen a munka. A csengőt azonban végül egy madár szólaltatta meg. A kairói Al-Azhar-mecset – Dzsauhár kezdte meg építeni a mecsetet, amely a síizmus központjává vált. Az oszmán korban az egyik legfontosabb egyetem volt.

Díszítőművészetek

A fátimida korszak az iparművészet aranykora volt, és Kairó Bagdadot és Konstantinápolyt is felülmúlva a kultúra fő központja lett.

Fátimida hatások Szicíliában és Dél-Itáliában

Kalbita emírek érkeztek 917-ben Szicíliába. Az emirátus fővárosa Palermo volt. Roger de Hautville, normann zsoldoskapitány 1060-ban kihasználva a megosztottságot meghódította Szicíliát. II. Roger 1130-ban felvette a király címet. A normannok hadjáratokat vezettek Észak-Afrika part menti városai ellen.

Források