„Silla (ókori királyság)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
|||
90. sor: | 90. sor: | ||
==Uralkodói== |
==Uralkodói== |
||
{{lásd még|Korea |
{{lásd még|Korea uralkodóinak listája}} |
||
{| {{széptáblázat}} |
{| {{széptáblázat}} |
A lap 2016. február 22., 12:35-kori változata
Silla | |||
történelmi | |||
신라, 新羅 3–4. század – 935 | |||
| |||
Silla (kék) kiterjedése 576-ban | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Kjongdzsu ( ) | ||
Népesség | koreaiak, kínaiak, japánok fő | ||
Hivatalos nyelvek | ókoreai sillai nyelvjárás | ||
Vallás | koreai buddhizmus 6. századtól | ||
Államvallás | mahájána | ||
Kormányzat | |||
Államforma | királyság | ||
A Wikimédia Commons tartalmaz Silla témájú médiaállományokat. |
Silla (IPA szerint ɕilːa) egyike volt Korea három királyságának. Fennállása alatt szinte folyamatosan hadban állt a másik két koreai állammal, Kogurjóval ( ) és Pekcsével ( ), végül Kogurjo ( ) utódállama, Korjo ( ) győzte le. A Koreai-félsziget keleti részét uralta, az északi részek többször kínai fennhatóság alá kerültek, míg délen a japánok akartak hídfőállásokat létesíteni Kjúsún keresztül, a félszigeten alapított Mimanából kiindulva. Kínából nagy számú kínai lakosság vándorolt ide és telepedett le. Az ország neve többször változott. A kínaiak Sze-lu ( ) (斯盧) alakban írták, ezt vették át handzsában, ennek ókoreai ejtése azonban Sza-ro ( ) (hangul 사로) volt. Előfordul Sze-lo ( ) (斯羅, Sza-ra ( ) 사라), Hszü Na-fa ( ) (徐那伐 Szonabol ( ) 서나벌), Hszü Je-fa ( ) (徐耶伐 Szojabol ( ) 서야벌), Hszü Lo-fa ( ) (徐羅伐 Szorabol ( ) 서라[벌) és Hszü Fa ( ) (徐伐, Szobol ( ) 서벌) változatban is. Csidzsung ( ) uralkodása idején, 503-tól a handzsa 新羅 (Hszün-lu ( )) koreai ejtése, a Szinla (hangul 신라, majd Szilla, végül Silla) vált kizárólagossá.
Története
Silla történelmét hagyományosan három fő szakaszra osztják. Ezek a korai Silla (i. e. 57 – i. sz. 654), középső Silla vagy virágzó Silla (654–780) és késői Silla (780–935).
Korai Silla (i. e. 57–654)
A koreai tankönyvek szerint i. e. 57 óta állt fenn Silla. Azonban ez nem több egyelőre a Szamguk szagi ( ) mítoszainál és a hivatalos 20. századi koreai történetírás túlzásánál.[1] Az állam létrejöttének dátuma homályos, az i. e. 1. században még Csinguk ( ), az 1–2. században Csinhan ( ) – a későbbi Silla magterületén –, Je ( ) majd Tongje ( ), Okcso ( ) és Pjonhan ( ), majd a 3. században ezek konglomerátuma, a Szamhan ( ) szövetség állt a helyén, amely nem azonos Sillával, de már Kjongdzsu ( ) – Puszan ( ) kikötőjétől északra – volt a székhelye. A 4. század elején már létezhetett, osztozva a korábbi Jin ( ) területén Je ( ) és Kaja ( ) államokkal.[1][2]
Silla magja a hat településből és hat nemzetségből álló Szarokuk ( ) volt, amely a tizenkét tagú Csinhan ( ) szövetséghez tartozott.[1][2] Ez a terület a Koreai-félsziget délkeleti partvidékétől a Naktong ( ) felső folyásáig terjedt.[2]
Silla legendás alapítója Csi-lung ( ) (鸡龙) azaz Kjerjong ( ) (계룡) volt. A beszélő név jelentése „sárkánycsibe”, mivel a mítosz szerint a leendő főváros közelében egy sárkánytojásból kelt ki. Ezért nevezik néha Sillát Csi-lin ( )nek (鸡 林), Kjerim ( )nek (계림) is („csibeerdő”). Feltételezett történeti alapítója a Pak ( ) klán első ismert tagja, Hjokkosze ( ) (i. e. 69–4, vagy i. e. 57–4), akitől a koreaiak a Pak ( ) családnevet eredeztetik. Hjokkoszét ( ) választotta vezérnek a hat klán. Bő két évszázadig a Pak ( ) és Szok ( ) klánok váltották egymást a térség irányításában. A jelenlegi történelmi bizonyítékok alapján ebben a korban még szó sem lehet államról, ezt a történetet a Szamguk szagi ( ) 12. századi szerzője, Kim Busik azért kreálta, hogy a rivális koreai királyságoknál régebbi történetet mesélhessen el. Az állam a 2. század körül jöhetett létre, ám még a 3. századi kezdeti terjeszkedések is lehetnek egyszerűen a legerősebb városállam körüli háborúk és laza szövetségek. A félsziget nyugati részén azonban a Mahan szövetséget központosította Pekcse ( ) és erős szomszéd államot hozott létre. Délnyugaton Pjonhan ( ) helyét a Kaja ( ) foglalta el. Északon Kogurjo ( ) az 1. században elűzte az utolsó kínai helyőrségeket és a 3. századra erős, fenyegető hatalommá lett.[2]
A Kim-nemzetség már az első Szok ( ) király, Thalhe ( ) uralkodása idején feltűnik Kim Busik művében, ekkorra teszi Kim Aldzsi ( ) legendás születését. Ezt a történetet a Szamguk szagi ( ) után a Szamguk jusza ( ) is közölte. A Pak ( ) és Szok ( ) klánok három évszázados küzdelmét végül a Kim klán döntötte el, amely mindkét riválist legyőzte és Silla további történetében – a kezdeti nehézségek leküzdése után – folyamatosan regnált.
A 262-ben trónra lépő Micshu ( ) volt az első közülük. A dinasztia székhelye Kjongdzsu ( ), amely egyben a királyság fővárosa is volt. A királyság ideje alatt Szorabol ( )nak, azaz „fővárosnak” nevezték. Egy etimológiai hipotézis szerint a késő középkori Sjobul ( ) (셔블 „királyi székhely”) és Sjoul ( ) (셔울) alakon át ebből ered Szoul ( ) (서울), a mai főváros neve. 356-ban Nemul ( ) maripkan ( ) trónra lépésével kezdődik Silla történelmi jelenléte. Ekkor jött létre a sillai örökletes monarchia. A 4. századra tehető a rivális koreai államok megszilárdulása is, Kogurjo ( ) 313-ban a korábbi törzsszövetség helyén, Pekcse ( ) pedig 346-ban a félsziget nyugati részén alakult meg. Nemul ( ) diplomáciai kapcsolatokat létesített Kínával és Kogurjóval ( ) is, ami egyúttal az állam önállóságának elismerését is jelentette partnerei részéről. Ekkor Silla nyugati határa a Naktong ( ) volt. A kis számú település a déli részeken összpontosult. A népesség jelentős részét alkották a japánok, amelyet még a jelenkori DNS-tesztek is igazolnak.[1][2][3]
Nyugati szomszédja, Kaja ( ) a 4. században elzárta Japántól Sillát, majd háború is kitört, melynek hatására Silla 399-ben szövetséget kötött Kogurjóval ( ). A szövetséges azonban dél felé kívánt terjeszkedni, kogurjói ( ) hadsereg állomásozott Sillában. A kogurjói ( ) király, Kvanggetho ( ) (391–413) nevének jelentése „a király, aki kiterjesztette a birodalmat”, Silla pedig erőtlen volt Kogurjóhoz ( ) képest. A szövetség idején a „nagy” melléknevű Kvanggetho ( ) 65 erődítményt és 1400 települést foglalt el, valamint a japánok ellen harcolt Silla segítségével. 427-ben Kogurjo ( ) Phjongjangot ( ) tette meg fővárosának, ekkor Nuldzsi ( ) a már közvetlen fenyegetés és nyomás hatására kénytelen volt Pekcséhez ( ) fordulni.[1][2][4]
A Kim klán Silla történetének szerencsés időszakában került hatalomra. Korábban a kontinensi hódításokra vágyó Japán, a kínai kultúrához közeli volta miatt erős Pekcse ( ) és a nagy területű Kogurjo ( ) közé szorult. Azonban az egymás ellen forduló Pekcse ( ) és Kogurjo ( ) kölcsönösen meggyengítették egymást. A félsziget addigi legerősebb állama, Pekcse ( ) kénytelen volt elfogadni Nuldzsi ( ) szövetségi ajánlatát, majd mindkét ország csatlakozott Kajához ( ), létrehozva a déli három állam védszövetségét, a Kaja ( )-szövetséget. Ez időben Kogurjo ( ) déli határai egész a Han, a Kum ( ) és Naktong ( ) folyók vízválasztóin húzódtak, mélyen a Koreai-félsziget déli részén.[2] A déli unió azzal járt, hogy Silla is szorosabb kapcsolatba került Kínával – megszűnt a földrajzi akadály –, ugrásszerű kulturális és gazdasági fejlődésnek indult az 5. században. Ez lehetőséget adott a Japánnal szembeni hatékonyabb védekezésre is, a források szerint 433-ban egy igen veszélyes inváziós kísérletet sikerült megakadályozniuk. Az 5. század közepétől majdnem egy évszázadon át Silla és Pekcse ( ) szövetsége háborúzott Kogurjóval ( ). A hármas szövetség elég erősnek bizonyult. A 6. századra, Pophung ( ) idején Silla északon meghódította Kogurjo ( ) félszigetre nyúló részeit. Ekkor a Kaja ( )-szövetség széthullott, Silla pedig legyőzte Kaját ( ) és bevette fővárosát, Kumgvan Kaját ( ) ([32). 551-ben újabb hadjárat indult Kogurjo ( ) ellen, majd a kaja ( )-szövetségi Te Kaját ( ) (562) is meghódították. 553-ban megszűnt a 120 éves szövetségesi viszony Pekcse ( ) és Silla között, mivel immár Silla sikerei félemlítették meg a pekcse ( )i vezetőket. A győzelmek azonban még így is lehetővé tették, hogy Silla ismét a japánok ellen fordulhasson és 562-ben sikerült felszámolni a japán hídfőállást, Mimanát is.[1][3]
Kogurjo ( ) azonban még a Pekcse ( )–Silla-szövetség számára is túl erős ellenfél maradt, végleges legyőzéséről a 6. században szó sem lehetett. Sőt a kogurjói ( ) hadsereg 598-ban átkelt a Liao ( ) folyón és vereséget mért Jang Csien ( ) kínai uralkodó seregére és ezzel a Liaotung-félsziget ( )et fenyegette. Silla szövetséget kötött a kínai Szuj-dinasztiával ( ) Jang Kuang ( ) idején, amely kapcsolat fennmaradt a gyors kínai dinasztiaváltás után is. A Tang Birodalom beavatkozásával Kogurjo ( ) két tűz közé került, és ez már felemésztette erőit.[1][3]
612-ben Jang Kuang ( ) hatalmas hadsereget vezetett Kogurjóba ( ), amelyet a kínai flotta is támogatott a Tedong ( ) torkolatából, fenyegetve ezzel a fővárost (ma Phenjan ( )). A Szuj szu ( ) („Szuj ( ) könyve”) szerint 1 133 000 katonával indult Kína a hadjáratra. Silla délről segítette az akciót, azonban Kogurjo ( ) itt fejtette ki a legnagyobb ellenállást. Ez a kísérlet kudarcot vallott, mivel Kogurjo ( ) seregét egy tehetséges hadvezér, Uldzsi Mundok ( ) (mh. 618) vezette, emellett gyakorlatilag népfelkelés tört ki a kínai–sillai erők ellen. Jang Kuang ( )nak haza kellett térni a hátországban kitört felkelések – elsősorban Jang Hszüan-kan ( ) tábornok (mh. 612) lázadása – miatt, végül belebukott a koreai vereségbe.[1][3][2]
Középső Silla (654–780)
A Tang-dinasztia hatalomra jutása után nem sokkal, 645-ben, Szondok ( ) királynő idején újultak ki a harcok. Kína elfoglalta Dél-Mandzsúriát és egyelőre megtorpant. Ekkor Kogurjo ( ) Sillára támadt, de az új kínai hadjárat miatt sikertelenül. Ebben az időben Pekcse ( ) szövetségest váltott és Silla helyett Kogurjót ( ) támogatta. A 7. század közepén ezért Kína taktikát váltott és a Sárga-tengeren keresztül Pekcse ( ) felől támadta meg Kogurjót ( ). Ez a taktika Mujol ( ) utolsó uralkodási évében, 660-ban Pekcse ( ) végleges bukásához vezetett. Három évi ellenállás után Kína, Japán és Silla együttes támadásai miatt Pekcse ( ) ideiglenesen Kína fennhatósága alá került. A Tang–Silla-szövetségben Munmu hadvezére, Kim Jusin ( ) 668-ra felszámolta Kogurjót ( ) is. Silla a kínaiak elleni lázadásra buzdította a kogurjóiakat ( ) és 671-ben annektálta Pekcse ( ) területét, kiszorítva onnan a Tang erőket. Ezek hatására Kína 676-ban végleg kiürítette a Tedong ( )tól délre eső, még felügyelete alatt lévő területeket, amelyet Silla vett birtokba. Kogurjo ( ) nagy részben Kína területe lett. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a helyi nemesség inkább Kínát, mint Sillát választotta és a kínai fennhatóságot ismerték el. De Vu Cö-tien ( ) (690–705) intermezzója Kína átmeneti gyengülését eredményezte – 698-ban Ko Vang ( ), a korábbi uralkodóház egyik tisztviselője itt alakította meg Palhét ( ). Palhe ( ) irányította az északi térséget 698-tól 926-ig.[1][3] Jelentős katonai erőt képviselt, Silla már 721-ben falakat épített északi határai mentén, nagyjából Phenjan ( ) és Vonszan ( ) között.[1]
Ezt követően, mint egységes Silla (vagy más néven késői Silla) a Koreai-félsziget legnagyobb részét ellenőrzése alatt tartotta. Azonban a királyi hatalom gyengülése már megkezdődött, a nemesség több összeesküvést, sőt fegyveres felkelést szervezett az uralkodóház ellen. Ennek egyik oka, hogy a központosítási kísérletek a hivatalnokréteg földhöz juttatásával és kínai mintájú államszervezettel jártak, az arisztokrácia féltette gazdasági és politikai hatalmát az új előkelőségtől. Kim Degong ( ) felkelése három évig tartott. A 8. század végére a folytonos magán-belháborúk és rebelliók miatt az uralkodóház elvesztette gazdasági alapját, ezzel párhuzamosan befolyását a dolgok menetére. 780-ban Hjegong ( ) király merénylet áldozata lett egy hosszadalmas polgárháború során. Hjegong ( ) volt Mujol ( ) ágának utolsó uralkodója és halála idején a királyi hatalom gyakorlatilag nem létezett. Újabb öt éves folyamatos polgárháborúval telt Szondok ( ) király uralkodási ideje, majd trónra lépett Vonszong ( ).
Késői Silla (780–935)
A lázadások és felkelések aláásták Silla haderejét és gazdaságát is. Északon Palhe ( ) átlépte a Jalut ( ) és mindkét partját ellenőrizte. Egészen addig, míg egy kitaj támadás 926-ban váratlanul felszámolta Palhét ( ).[1]
Sillából kivált két országrész, kialakult Korea kései három királysága (Silla, Hubekcse ( ), azaz „kései Pekcse ( )”, 892/900–936 és Thebong ( ), azaz „második Kogurjo ( )”, 901–918). A „kései Pekcsét ( )” Csinszong ( ) királynő uralkodása idején Kjon Hvon ( ) szabadságharca szakította el Sillától. Thebong ( )ot Honan ( ) vagy Kjongmun ( ) sillai királyok fia, Kung Je ( ) választotta el az anyaországtól. Kungjét ( ) egyik hadvezére – egyesek szerint a fia –,[1] Vang Gon ( ) 918-ban meggyilkolta és elfoglalta a trónját Thedzso ( ) néven, ezzel megalapította a Korjo ( )-dinasztiát, amely újra egyesítette a félszigetet.[2][5]
Hubekcse ( ) 935-ben olvadt be Korjóba ( ), az utolsó sillai király, Kjongszun ( ) pedig még ugyanebben az évben átadta a hatalmat a Korjo-dinasztiának ( ), s ezzel az aktussal a koreai három királyság ismét egybe forrt. Korjo ( ) királysága (918–1392) kiterjesztette uralmát az egész félszigetre, és a 14. század végi fennállásig, a mongol befolyásig így tartotta. Korea neve ebből a Korjo ( ) dinasztianévből eredeztethető.[5][6]
Silla területváltozásai
-
Korea az i. e. 1. században
-
Korea az 1. században
-
Korea a 4. század első felében
-
Korea az 5. század végén
-
Silla 6. századi sikerei után
-
Palhe ( ) és Silla a 9. században
Az állam élete
Az 5. században megerősödő, központosított és egységesen vezetett államiság fellendítette az ország gazdaságát. Az öntözéses földművelés egyre nagyobb teret hódított, a megnövekvő termelékenység lehetővé tette az adminisztratív és kereskedelmi központok kialakulását. A korai Sillában kis számú állandó katonaság volt, a királyi testőrség. Háború idején a nemesség alkotta a fő haderőt.[2][3]
A 6. század nagy sikerei közigazgatási reformokkal jártak. A megnövekvő területű országot már tartományokra, megyékre és járásokra osztották. Mind a hat tartomány kapott egy-egy állandó katonai helyőrséget védelmi és helyi rendfenntartási célokra. A közigazgatási rendszer kínai alapokon nyugodott, még a tisztségek nevei is kínaiak voltak. Az országban feudális jellegű társadalmi rend épült ki. A 7. századra az állam teljes földterülete az állam tulajdonában volt, ebből használatra utaltak ki földeket a nemességnek. A földeken jobbágyi státuszú parasztok dolgoztak. A központi hatalom azonban elkerülhetetlenül meggyengült attól, hogy az állami földek gyakorlatilag magántulajdonúak lettek azzal, hogy örökölhetővé váltak. A 9. században feudális anarchiává fajult az új földbirtokosok rendszere. Magánhadseregek alakultak a birtokok védelmére és további birtokok szerzésére, a közbiztonság gyakorlatilag megszűnt.[3][1] A sillai központi hatalom sosem vált kizárólagossá az országban az uralkodók minden erőfeszítése ellenére. Az „egységes Silla” idején volt a legerősebb a királyi hatalom, de az arisztokrácia ekkor is befolyásos maradt. A politikailag erős nemesség Korea további történetére is jellemző.[7]
A félsziget 7. századi egyesítése elsősorban egy hosszabb békés periódus kezdetét jelentette. A békés viszonyok biztonságossá tették az utakat, így a belföldi távolsági kereskedelem és a külkereskedelem is virágzásnak indult. Sillában kínai és japán árucikkek terjedtek, sőt Kínán keresztül arab kereskedők is meglátogatták. Az arab források gazdag országként számolnak be róla. Al-Maszúdi 947-ben „Az aranymezők és drágakőbányák” című munkájában ír róla.[8] Virágzott a kézműipar, termékeik között használati tárgyak (edények, tükrök), ékszerek (fejdíszek, függők, gyűrűk) és fegyverek (tőrök, kardok, lándzsák) is szerepelnek. A selyemhernyó-tenyésztés átvételével a selyemipar is jelentőssé vált, ezen belül is a brokátszövetek gyártása jelentős. Évente követségeket küldtek Kínába, egyesek közülük ott is maradtak tanulni és a kínai viszonyokkal ismerkedni.[3][1]
A 6. században jelent meg a buddhizmus is, Pophung ( ) uralkodásának végétől, 535-től államvallás – mintegy másfél évszázaddal elmaradva Pekcsétől ( ), ahol 384-től. A hierarchikus rendszerű és központosított irányítású buddhizmus elősegítette a centralizációs törekvéseket, azért az uralkodóház és a nemesség általában támogatta a buddhizmus terjedését. A buddhista templomok számára harangokat öntöttek, ezek közül a 7. század elején öntött egyik, mintegy két méter átmérőjű harang messze földön híres lett. A buddhista szerzetesek is gyakran utaztak Kínába, sőt Indiába is.[3][1] Pophung ( ) utódja, Csinhung ( ) pedig megalkotta a hvarang ( )-rendszert, amely egyfajta keveréke a buddhizmusnak és konfucianizmusnak és alapvető ideológiájává vált a sillai hadseregnek. A hvarang ( ) nagyjából az európai lovagsággal azonos, elit arisztokrata katonák és parancsnokaik alkották.[1]
Silla fővárosa hatalmas várossá nőtte ki magát. Egyenes utcái háztömböket választottak el egymástól, és e tömbökből a fénykorban 1360-nál több volt, a Szamguk jusza ( ) – a 13. században – 178 936 házhelyről írt,[9] ami egymilliós lélekszámra enged következtetni. A főváros egyik neve Kumszong ( ) volt, ami „Arany Várost” jelent. Közepén emelkedett a „Holdpalota”, a királyi lakhely, amelyet sok kisebb palota vett körül. Itt építették fel a 7. század elején Kelet-Ázsia legelső csillagvizsgáló tornyát, a Cshomszongdét ( ). A nagyobb városokban konfuciánus és buddhista iskolák működtek, ahol kínai irodalmat tanulmányoztak és a tökéletes államigazgatást tanulták.[1] A 7. század végén alakult ki az első endemikus koreai írásrendszer, az idu írás. Ez kínai írásjeleket használt fel szótagok jelölésére.[5] Az Aranyváros szépítésének tetőpontja a Szokpulsza ( )-templom 742–750-es átépítése. Ekkortól Szokkuram ( ) a neve. Modellje egy kínai barlangtemplom volt.[10]
Művészete
Irodalom
A három királyságként emlegetett Silla, Pekcse ( ) és Kogurjo ( ), valamint az őket követő Egyesített Silla korának irodalmában a meghatározó műfaj a hjangga ( ) (향가) volt, melyet népdalként lehetne leginkább definiálni. A 7. századtól az idu írás bevezetésével a korábban szájhagyomány útján terjedő dalokat le is jegyezték. A 9. század végén Szamdemok ( ) (삼대목, 三代目) címmel hjangga ( )gyűjtemény is készült Sillában, azonban a 13. századi mongol invázió idején sok más feljegyzéssel együtt ez is elpusztult. Mára csupán néhány korabeli hjangga ( ) maradt fenn.[11]
A kínai hatás nem csak az írásjegyek használatában mutatkozott meg, de kínai hagyományok szerint történt az egyes államok történelmének feljegyzése is. Számos óriás kőfaragvány született ebben a korszakban, melyekre neves személyek, királyok tetteit vésték fel, szintén kínaiul. A konfucianizmus és a buddhizmus terjedése az irodalmi témaválasztást is befolyásolni kezdte. Akárcsak a politikai életben, az irodalom és a művészetek területén is Silla volt a vezető állam a térségben, és bár valószínűleg a másik két államnak is voltak saját dalai, költeményei, ezek írásos emléke nem található.[12] A fennmaradt sillai hjangga ( )-költeményekre nagy hatással volt a buddhizmus és számos szól a hvarangok ( ), az állam elit lovagjainak hőstetteiről.[13]
Az Egyesített Silla korban több kiemelkedő íróról is tudomása van az irodalomtörténetnek. Egyikük Szol Cshong ( ) (설총), a Hvavanggje ( ) (화왕계, 花王戒; „Intelem a Virágok Királyának”) című példázat szerzője, valamint a Tang-kori Kínában tanult Cshö Cshivon ( ) (최치원), aki kínai nyelven írt költeményeket.[12]
Uralkodói
korai Silla (i. e. 57 – i. sz. 654) | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
legendás korszak (i. e. 57 – i. sz. 356) | |||||||
Pak ( ) (박) | Hjokkosze ( ) | i. e. 57 – i. sz. 4 | 혁거세 거서간 Hjokkosze koszogan ( ) |
朴赫居世居西干 | A koszogan ( ) (거서간) cím a király megfelelője volt a korai Silla korszakban[14] | ||
Namhe ( ) | 4–24 | 남해 차차웅 Namhe cshacshaung ( ) |
南解次次雄 | A cshacshaung ( ) (차차웅) egyfajta sámán jelentésű korai uralkodói cím volt a korai időszakban[14] | |||
Juri ( ) | 24–57 | 유리이사금 Juri iszagum ( ) |
儒理尼師今 | Az iszagum ( ) (이사금) uralkodói titulus volt a korai Silla korban.[14] | |||
Szok ( ) (석) | Thalhe ( ) | 57–80 | 탈해이사금 Thalhe iszagum ( ) |
脫解尼師今 | |||
Pak ( ) (박) | Phasza ( ) | 80–112 | 파사이사금 Phasza iszagum ( ) |
婆娑尼師今 | |||
Csima ( ) | 112–134 | 지마이사금 Csima iszagum ( ) |
祗摩尼師今 | ||||
Ilszong ( ) | 134–154 | 일성이사금 Ilszong iszagum ( ) |
逸聖尼師今 | ||||
Adalla | 154–184 | 아달라이사금 Adalla iszagum ( ) |
阿達羅尼師今 | ||||
Szok ( ) (석) | Polhju ( ) | 184–196 | 벌휴이사금 Polhju iszagum ( ) |
伐休尼師今 | |||
Nehe ( ) | 196–230 | 내해이사금 Nehe iszagum ( ) |
奈解尼師今 | ||||
Csobun ( ) | 230–247 | 조분이사금 Csobun iszagum ( ) |
助賁尼師今 | ||||
Csomhe ( ) | 247–261 | 첨해이사금 Cshomhe iszagum ( ) |
沾解尼師今 | ||||
Kim (김) | Micshu ( ) | 262–284 | 미추이사금 Micshu iszagum ( ) |
味鄒尼師今 | A kjongdzsu ( )i Kim klánból | ||
Szok ( ) (석) | Jurje ( ) | 284–298 | 유례이사금 Jurje iszagum ( ) |
儒禮尼師今 | |||
Kirim ( ) | 298–310 | 기림이사금 Kirim iszagum ( ) |
基臨尼師今 | ||||
Hulhe ( ) | 310–356 | 흘해이사금 Hulhe iszagum ( ) |
訖解尼師今 | ||||
korai Silla (i. e. 57 – i. sz. 654) | |||||||
történeti szakasz (356–654) | |||||||
Kim (김) | Nemul ( ) | 356–402 | 내물마립간 Nemul maripkan ( ) |
奈勿麻立干 | A maripkan ( ) (마립간) uralkodói titulus volt Nemultól kezdődően Szodzsi ( )val bezárólag.[14] Az első történetileg igazolható uralkodó. | ||
Silszong ( ) | 402–417 | 실성마립간 Silszong maripkan ( ) |
實聖麻立干 | ||||
Nuldzsi ( ) | 417–458 | 눌지마립간 Nuldzsi maripkan ( ) |
訥祗麻立干 | A Kaja ( )-szövetség kialakulása, háború Kogurjóval ( ) | |||
Csabi ( ) | 458–479 | 자비마립간 Csabi maripkan ( ) |
慈悲麻立干 | ||||
Szodzsi ( ) | 479–500 | 소지마립간 Szodzsi maripkan ( ) |
炤智麻立干 | ||||
Csidzsung ( ) | 500–514 | 지증왕 Csidzsung vang ( ) |
智證王 | Az első vang ( ) uralkodói című, azaz szó szerint királyi című uralkodó. Győzelmek Kogurjo ( ) felett. | |||
Pophung ( ) | 514–540 | 법흥왕 Pophung vang ( ) |
法興王 | Kogurjo ( ) kiszorítása a Koreai-félszigetről, a Kaja ( )-szövetség széthullása és Kaja ( ) területének meghódítása. A buddhizmus 535-től államvallás. | |||
Csinhung ( ) | 540–576 | 진흥왕 Csinhung vang ( ) |
眞興王 | Szakítás Pekcsével ( ), japán háborúk. | |||
Csindzsi ( ) | 576–579 | 진지왕 Csindzsi vang ( ) |
眞智王 | ||||
Csinphjong ( ) | 579–632 | 진평왕 Csinphjong vang ( ) |
眞平王 | Ismét háború Kogurjóval ( ), szövetség a Szuj ( )-dinasztiával, majd a tangokkal. | |||
Szondok ( ) | 632–647 | 선덕여왕 Szondok jovang ( ) |
善德女王 | Királynők. A kínai–sillai szövetség háborúja a Pekcse ( )–Kogurjo ( )-szövetséggel. | |||
Csindok ( ) | 647–654 | 진덕여왕 Csindok jovang ( ) |
眞德女王 | ||||
középső Silla (654–780) | |||||||
Kim (김) | Mujol ( ) | 654–661 | 무열왕 Mujol vang ( ) |
武烈王 | A kínai–sillai haderő legyőzi Pekcsét ( ) és Kogurjót ( ). | ||
egyesített Silla-korszak (671–780) | |||||||
Kim (김) | Munmu | 661–681 | 문무왕 Munmu vang ( ) |
文武王 | Silla kiszorítja a félszigetről Kínát, így először egyesíti a Koreai-félszigetet. | ||
Sinmun | 681–692 | 신문왕 Sinmun vang ( ) |
神文王 | ||||
Hjoszo ( ) | 692–702 | 효소왕 Hjoszo vang ( ) |
孝昭王 | ||||
Szongdok ( ) | 702–737 | 성덕대왕 Szongdok vang ( ) |
聖德大王 | Palhe ( ) megerősödése és kína gyengesége miatt Silla falakat épít északi határain. | |||
Hjoszong ( ) | 737–742 | 효성왕 Hjoszong vang ( ) |
孝成王 | Silla gyengülése, belső anarchia. | |||
Kjongdok ( ) | 742–765 | 경덕왕 Kjongdok vang ( ) |
景德王 | ||||
Hjegong ( ) | 765–780 | 혜공왕 Hjegong vang ( ) |
惠恭王 | Merénylet áldozata lett, utódja a Kim-klán egy másik ágából származott. | |||
késői Silla | |||||||
Kim (김) | Szondok ( ) | 780–785 | 선덕왕 Szondok vang ( ) |
宣德王 | |||
Vonszong ( ) | 785–798 | 원성왕 Vonszong vang ( ) |
元聖王 | ||||
Szoszong ( ) | 798–800 | 소성왕 Szoszong vang ( ) |
昭聖王 | ||||
Edzsang ( ) | 800–809 | 애장왕 Edzsang vang ( ) |
哀莊王 | ||||
Hondok ( ) | 809–826 | 헌덕왕 Hondok vang ( ) |
憲德王 | ||||
Hungdok ( ) | 826–836 | 흥덕왕 Hungdok vang ( ) |
興德王 | ||||
Higang ( ) | 836–838 | 희강왕 Higang vang ( ) |
僖康王 | ||||
Mine ( ) | 838–839 | 민애왕 Mine vang ( ) |
閔哀王 | ||||
Sinmu | 839 | 신무왕 Sinmu vang ( ) |
神武王 | ||||
Munszong ( ) | 839–857 | 문성왕 Munszong vang ( ) |
文聖王 | ||||
Honan ( ) | 857–861 | 헌안왕 Honan vang ( ) |
憲安王 | ||||
Kjongmun ( ) | 861–875 | 경문왕 Kjongmun vang ( ) |
景文王 | ||||
Hongang ( ) | 875–886 | 헌강왕 Hongang vang ( ) |
憲康王 | ||||
Csonggang ( ) | 886–887 | 정강왕 Csonggang vang ( ) |
定康王 | ||||
Csinszong ( ) | 887–897 | 진성여왕 Csinszong jovang ( ) |
眞聖女王 | királynő | |||
Hjogong ( ) | 897–912 | 효공왕 Hjogong vang ( ) |
孝恭王 | ||||
Pak ( ) (박) | Sindok ( ) | 912–917 | 신덕왕 Sindok vang ( ) |
神德王 | |||
Kjongmjong ( ) | 917–924 | 경명왕 Kjongmjong vang ( ) |
景明王 | ||||
Kjonge ( ) | 924–927 | 경애왕 Kjonge vang ( ) |
景哀王 | ||||
Kim (김) | Kjongszun ( ) | 927–935 | 경순왕 | 敬順王 | Önként átadja a hatalmat Korjó ( )nak. | ||
Források:[14][15] |
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Cummings 30–39. o.
- ↑ a b c d e f g h i j Nahm 29–55. o.
- ↑ a b c d e f g h i Szidorova 1967-3 46–50. o.
- ↑ Allen
- ↑ a b c Szidorova 1967-4 294–295. o.
- ↑ World History 238. o.
- ↑ TEA
- ↑ Shboul
- ↑ Lee Ki-baek 78. o.
- ↑ Lee Ki-baek 92–96. o.
- ↑ Namh 49. o. Lee 60–61. o.
- ↑ a b Britannica
- ↑ Lee 84. o.
- ↑ a b c d e Doopedia
- ↑ Nahm 574–575. o.
Források
- ↑ Allen: Allen, Chizuko T.: Prince Misahŭn: Silla's Hostage to Wa from the Late Fourth Century. Project Muse. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
- ↑ Britannica: The Three Kingdoms period and unification: 57 bce–935 ce. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2013. december 8.)
- ↑ Cumings: Cumings, Bruce. Korea's Place in the Sun: A Modern History. New York: W.W. Norton & Company (1997). ISBN 0-393-31681-5
- ↑ Doopedia: 거서간 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. október 23.)
- ↑ Lee Ki-baek: Lee, Ki-baek – Tr. by E.W. Wagner & E. J. Schulz. A new history of Korea (1984). ISBN 89-337-0204-0
- ↑ Lee: szerk.: Peter H. Lee: A History of Korean Literature. Cambridge University Press (2003). ISBN 9781139440868
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
- ↑ Shboul: Shboul, Ahmad M. H. Al-Masudi & his world: a Muslim humanist and his interest in non-Muslims. Ithaca Press (1979). ISBN 0903729342
- ↑ Shilla: Shilla – shilla.or.kr (koreaiul)
- ↑ Szidorova 1967-3: Konrad, Nyikolaj Joszifovics.szerk.: Szidorova, Nyina Alekszandrovna: Világtörténet tíz kötetben, II. kötet, II/3. Korea. Kossuth Kiadó, 46–50. o. [1957] (1963)
- ↑ Szidorova 1967-4: Udalcova, Zinaida Vlagyimirovna.szerk.: Szidorova, Nyina Alekszandrovna: Világtörténet tíz kötetben, II. kötet, XVIII/4. Korea. Kossuth Kiadó, 294–295. o. [1957] (1963)
- ↑ TEA: The Bone Ranks and Hwabaek. Teach English in Asia. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
- ↑ World History: Encylopedia of World History, Vol II. Koryo Dynasty
További információk
- A Wikimédia Commons tartalmaz Silla témájú kategóriát.