„Fátimida művészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 19. sor: | 19. sor: | ||
Ubaidalláh al-Mahdi [[910]]-ben Ifríkíjai hatalomátvétele után az aglabida fejedelmi városba, Rakkadába költözött, de később a politikai zűrzavar miatt Mahdíjába ment. Ez a félszigeten épült város áttörhetetlen erődítmények vették körbe. Az erődöt bővítette, fiának, al-Káimnak is palotát építetett. Az erőd bejárataként monumentális kapuépítményt állíttatott, amely 5 méter széles, 33 méter hosszú boltíves előcsarnokot képezett amelyhez összesen hat kapu tartozott. |
Ubaidalláh al-Mahdi [[910]]-ben Ifríkíjai hatalomátvétele után az aglabida fejedelmi városba, Rakkadába költözött, de később a politikai zűrzavar miatt Mahdíjába ment. Ez a félszigeten épült város áttörhetetlen erődítmények vették körbe. Az erődöt bővítette, fiának, al-Káimnak is palotát építetett. Az erőd bejárataként monumentális kapuépítményt állíttatott, amely 5 méter széles, 33 méter hosszú boltíves előcsarnokot képezett amelyhez összesen hat kapu tartozott. |
||
Mahdíja legfontosabb épülete a szerkezetében aglabida hatásokat mutató nagy[[mecset]], amely a félsziget déli részén fekszik, széles, négyzet alakú alapterületen, [[916]]-ban épült egy mesterséges teraszon. Az [[aglabidák|aglabida]] épületekre emlékeztető mecset egy látványos újítás figyelhető meg: al-Káim palotájához hasonlóan a bejáratot itt is a homlokzat elé építették. Belsejében az udvart körülvevő, a bejáratot kivéve az oldalakon végigfutó árkádos oszlopsor található. Az imacsarnok kilenc hajóból és három kereszthajóból áll. A [[ |
Mahdíja legfontosabb épülete a szerkezetében aglabida hatásokat mutató nagy[[mecset]], amely a félsziget déli részén fekszik, széles, négyzet alakú alapterületen, [[916]]-ban épült egy mesterséges teraszon. Az [[aglabidák|aglabida]] épületekre emlékeztető mecset egy látványos újítás figyelhető meg: al-Káim palotájához hasonlóan a bejáratot itt is a homlokzat elé építették. Belsejében az udvart körülvevő, a bejáratot kivéve az oldalakon végigfutó árkádos oszlopsor található. Az imacsarnok kilenc hajóból és három kereszthajóból áll. A [[mihráb]] előtti oszlopközt kupola fedi, fülkéjét kilenc kamrácskával osztották fel, amelyet kagylóhéj szerű kupola fed. Összhatásában az abbászida illetve az omajjád katonai épületekkel is mutat hasonlóságot. |
||
Amikor [[Al-Manszúr abbászida kalifa|Al-Manszúr]] lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az [[Al-Azhar Egyetem|Al-Azhar]] (a tündöklő) épült. A víz az [[Aglabidák]] által restaurált vízvezetéken érkezett a városba, amely egyúttal azt is lehetővé tette, hogy a szomszédos Kairuán vízellátását ellenőrizzék. |
Amikor [[Al-Manszúr abbászida kalifa|Al-Manszúr]] lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az [[Al-Azhar Egyetem|Al-Azhar]] (a tündöklő) épült. A víz az [[Aglabidák]] által restaurált vízvezetéken érkezett a városba, amely egyúttal azt is lehetővé tette, hogy a szomszédos Kairuán vízellátását ellenőrizzék. |
||
A lap 2016. február 21., 20:31-kori változata
A fátimida művészethez tartozik a 10.-12. században részben a mai Tunézia és Egyiptom egy részén uralkodó síita Fátimidák uralma alatt Észak Afrikában, ezen belül főként Tunézia és Egyiptom területén készült műalkotások együttese. Jelentős Fátimida hatás mutatható ki a szicíliai és dél-itáliai művészetekben is.
Történelem
A Fátimidák a Próféta lányától, Fátimától és férjétől, Alitól – aki egyúttal Mohamed unokatestvére is volt – származtatták magukat. Tagjai a síita iszmáilita szektához tartoztak, akik csak Ali leszármazottait ismerték el Mohamed jogos utódául (imámok).
Abú-Abdalláh as-Síi egy misszionárus volt, aki a X. században Ifríkíjában telepedett le, és a berber törzsek támogatását elnyerte. Eközben Ubaidalláhnak Szalamíjából szöknie kellett és végül Észak-Afrikába ment. 910-ben Ubaidalláh mahdinak kikiáltva magát bevonult Rakkadába, és megalapította a mai Tunézia területén a Fátimida Kalifátust. Célja Egyiptom elfoglalása volt, ám ez uralkodása alatt nem sikerült. Fia, al-Káim (940-946) két hadjáratba is belebukott. A Fátimidák azonban meg tudták tartani az uralmukat Szicília muszlimjai felett egy erőskezű emír, Haszan ibn Ali al-Kalbi iránytásával.
A fátimida doktrina nem csak a helyi lakosság körében továbbra is uralkodó szunnita hittel állt szemben, hanem a háridzsita tanokkal is. Abú-Jazíd vezetésével a háridzsita berber törzsek véget kívántak vetni a fátimida uralomnak. 943/944-ben már komoly fenyegetést jelentettek Al-Manszúr (946-953) kalifa kormányzására. (Abú-Jazídot „szamaras ember”-nek is nevezték, mivel néhány évig szamárháton járt). 947-ben börtönbe zárták Abú-Jazídot, aki kegyetlensége miatt vesztett támogatásából, és ezután kihunyt a mozgalom. E válságot követően a Fátimidák megszilárdították hatalmukat Ifríkíjában, és al-Muizz (953-975) kalifa uralkodása alatt helyre állt a rend. 967-ben a Bizánci Birodalommal is kiegyeztek és a kelet-római császárral, Niképhoros Phokas-szal békeszerződést írtak alá.
Ubaidalláh álma al-Muizz alatt vált valóra, aki vállalkozott Egyiptom lerohanására. A hajdárattal egy szláv származású katonatisztet, Dzsauhárt bízták meg. Amikor 969-ben Dzsauhár meghódította Fusztátot, toleráns magatartást tanúsított a keresztényekkel, szunnitákkal és zsidókkal szemben. Al-Hakim (996-1021) uralkodásával ez a magatartás megszűnt, mert ő üldözte a zsidókat és a keresztényeket is. Magát isteni inkarnációnak tekintette, akinek követőiből alakult ki a drúzok vallási közössége. Dzsauhár új várost építtetett Fusztát közelében, al-Káhira (Kairó), vagyis „a győzedelmes” nevet adta neki. 973-ban al-Muizz kalifa áthelyezte székhelyét Ifríkíjából Egyiptomba, és ekkor vált Kairó a birodalom fővárosává. Ifríkíja irányításával egy berber eredetű zíditát bízott meg, Buluggint (megh. 984), akit emírnek nevezett ki.
970-ben Mekka és Medina elismerte a Fátimidák fennhatóságát, akik hamarosan Jemenre is kiterjesztették hatalmukat. 1058-ban az abbászida kalifa elmenekült, és elfoglalták Bagdadot. Azonban al-Musztanszir (1036-1094) kalifaként való elismerése képezte a Fátimidák uralmának zenitjét. 1076-ban végleg elvesztették Szíriát. Rossz búzatermések is súlyosbították a hanyatlást. Al-Musztanszir az örmény származású Badr al-Dzsamáli segítségét kérte, aki korábban Szíria és Palesztina kormányzójává kiáltotta ki magát. A reformoknak köszönhetően egy időre ismét gyarapodott Egyiptom. 1159-ben Szaladin, a szíriai uralkodó, Núr ad-Dín szolgálatában álló hadvezér elfoglalta Kairót, megdöntve ezzel a Fátimida Kalifátust, és 1171-ben visszahelyezte az Abbászidákat a hatalomra.
Építészet
Mahdíja és al-Manszúríja
Ubaidalláh al-Mahdi 910-ben Ifríkíjai hatalomátvétele után az aglabida fejedelmi városba, Rakkadába költözött, de később a politikai zűrzavar miatt Mahdíjába ment. Ez a félszigeten épült város áttörhetetlen erődítmények vették körbe. Az erődöt bővítette, fiának, al-Káimnak is palotát építetett. Az erőd bejárataként monumentális kapuépítményt állíttatott, amely 5 méter széles, 33 méter hosszú boltíves előcsarnokot képezett amelyhez összesen hat kapu tartozott.
Mahdíja legfontosabb épülete a szerkezetében aglabida hatásokat mutató nagymecset, amely a félsziget déli részén fekszik, széles, négyzet alakú alapterületen, 916-ban épült egy mesterséges teraszon. Az aglabida épületekre emlékeztető mecset egy látványos újítás figyelhető meg: al-Káim palotájához hasonlóan a bejáratot itt is a homlokzat elé építették. Belsejében az udvart körülvevő, a bejáratot kivéve az oldalakon végigfutó árkádos oszlopsor található. Az imacsarnok kilenc hajóból és három kereszthajóból áll. A mihráb előtti oszlopközt kupola fedi, fülkéjét kilenc kamrácskával osztották fel, amelyet kagylóhéj szerű kupola fed. Összhatásában az abbászida illetve az omajjád katonai épületekkel is mutat hasonlóságot.
Amikor Al-Manszúr lépett a trónra, áthelyezte a fővárost Mahdíjából al-Manszúríjába, amelyet ő építtetett. Kairuántól délre terült el a város, égetett és vályogtéglákból épült, a városban hatalmas mecset, az Al-Azhar (a tündöklő) épült. A víz az Aglabidák által restaurált vízvezetéken érkezett a városba, amely egyúttal azt is lehetővé tette, hogy a szomszédos Kairuán vízellátását ellenőrizzék.
A kairói Al-Azhar-mecset – Dzsauhár kezdte meg építeni a mecsetet, amely a síizmus központjává vált. Az oszmán korban az egyik legfontosabb egyetem volt.
A fátimida főváros: Kairó
970-ben al-Muizz kalifa utasításai alapján Dzsauhár, Fusztáttól 5 kilométerre északra, az al-Mukattam hegy lábánál rakta le a főváros, Miszr al-Káhira (a győzedelmes) alapkövét. A legenda szerint asztrológusokat hívtak, hogy ők határozzák meg a legkedvezőbb időt az építkezésre, és kis csengettyűkkel felszerelt kötelet húztak ki a leendő város körül, hogy az asztrológusok jelére mindenhol egy időben kezdődhessen a munka. A csengőt azonban végül egy madár szólaltatta meg.
Díszítőművészetek
A fátimida korszak az iparművészet aranykora volt, és Kairó Bagdadot és Konstantinápolyt is felülmúlva a kultúra fő központja lett.
Fátimida hatások Szicíliában és Dél-Itáliában
Kalbita emírek érkeztek 917-ben Szicíliába. Az emirátus fővárosa Palermo volt. Roger de Hautville, normann zsoldoskapitány 1060-ban kihasználva a megosztottságot meghódította Szicíliát. II. Roger 1130-ban felvette a király címet. A normannok hadjáratokat vezettek Észak-Afrika part menti városai ellen.
Források
- Iszlám: Művészet és építészet, Vince Kiadó, 2005, ISBN 963-9552-61-5
- Az iszlám világ atlasza, Francis Robinson, 1996 ISBN 9789635483648
- Simon Róbert: Iszlám kulturális lexikon, Corvina Kiadó, 2009 ISBN: 9789631357882