„Ungváry Krisztián” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 215 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 215 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
18. sor: 18. sor:
|lakhely = <!-- élő személy esetén -->
|lakhely = <!-- élő személy esetén -->
<!-- Iskolái -->
<!-- Iskolái -->
|felsőoktatási intézmény =
|felsőoktatási intézmény =[[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] BTK
|más intézmény =
|más intézmény =
|egyéb diplomái =
|egyéb diplomái =

A lap 2016. február 19., 12:03-kori változata

Ungváry Krisztián
Ungváry Krisztián (2014)
Ungváry Krisztián (2014)
Életrajzi adatok
Született1969. október 30. (54 éves)
Budapest
Ismeretes mint
  • történész
  • egyetemi oktató
  • borász
SzüleiUngváry Rudolf
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		ELTE BTK
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Kutatási terület20. századi had- és politikatörténet; a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság története
Tudományos fokozatPhD (1999)
MTA doktori (2015)
Munkahelyek
ELTE BTKoktató (1995–1999)
Színház- és Filmművészeti Egyetemoktató (2007–2009)
1956-os Intézetkutató (2000-től)
Jelentős munkáiBudapest ostroma 1944–1945
A Horthy-rendszer mérlege
A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944
Szakmai kitüntetések
a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje (2022)
Ungváry Krisztián weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungváry Krisztián témájú médiaállományokat.

Ungváry Krisztián (Budapest, 1969. október 30. –) magyar történész, borász. Kutatási területe a 20. századi had- és politikatörténet, valamint a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság. Ungváry Rudolf könyvtáros, publicista és Monspart Éva újságíró fia.

Életpályája

1984-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, ahol 1988-ban érettségizett. Ezt követően fél évig a Hadtörténeti Múzeumban dolgozott. 1989-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar német-történelem szakára. Egyetemi időszaka alatt A miskolci Egyetemi Diákparlament története 1956-ban című pályaművével elnyerte a Magyar Történészhallgatók Egyesülete által kiírt pályázatot és az Országos Tudományos Diákkörök konferenciájának első díját. Diplomáját 1995-ben szerezte meg. 1991 és 1994 között az ELTE BTK tudományos ösztöndíjasa. 1993-ban német ösztöndíjjal Freiburgban tanult és kutatott a Katonai Levéltárban, valamint a koblenzi Szövetségi Levéltárban.

Diplomájának megszerzése után az ELTE BTK-n volt történelemtudományi doktori hallgató, ebben az időszakban az egyetem oktatója. 1999-ben (jeles eredménnyel) védte meg PhD-disszertációját. A Budapest 1944-45-ös ostromát feldolgozó doktori disszertációja könyv alakban is megjelent. A mű hat magyar, négy német, két angol és két amerikai kiadást élt meg. 2000-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. Emellett az egri Eszterházy Károly Főiskola doktori képzésén témavezető. Emellett 2007 és 2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is tanított. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben lett tagja a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. Kutatási témái Magyarország 20. századi hadtörténetét, 1945 utáni politikatörténetét és állambiztonsági szolgálatatinak történetét öleli át, valamint foglalkozik falerisztikai (kitüntetéstani) kutatásokkal is.

Országos ismertségre 2010-ben egy nagy port kavart ügy okán tett szert, amikor Kiss László alkotmánybíró korábban több pert indított ellene egy, az Élet és Irodalomban 2007-ben megjelent, a pécsi Dialógus-csoportról szóló tanulmánya miatt. A rágalmazás vádja alól felmentették Ungváryt, azonban a Legfelsőbb Bíróság hárommillió forintos nem vagyoni kártérítésre kötelezte Ungváryt és a lapot.[1] A Facebook nevű közösségi oldalon gyűjtést szerveztek Ungváry számára tőle függetlenül, ahol kétmillió forint gyűlt össze.[2] 2013 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Ungvárynak történészként joga volt a kutatásokkal megalapozott szakmai véleménye közléséhez - Ungváry ezt úgy interpretálta, hogy Strassbourg neki adott igazat. Kiss László véleménye szerint azonban az ügynökvád jogerősen is elbukott Strassbourgban, emiatt újra beperelte Ungváryt.[3]

Történészi munkája mellett borászattal foglalkozik. Mezőgazdasági őstermelőként Olaszliszka határában, a Vayi-dűlőben két hektárnyi területen saját szőlészetet és borászatot is üzemeltet. Emellett okleveles borbíráló és borszakíró. A cserkész mozgalomban is aktív: 1988. október 15-én a Magyar Cserkészszövetség egyik alapító tagja volt, valamint a 293. Szent Kapisztrán cserkészcsapat tagja.

Főbb publikációi

  • Budapest ostroma 1944–1945 (Corvina Kiadó, 1998) ISBN 963135377X
  • A magyar honvédség a második világháborúban (Osiris, 2004) ISBN 9789633896853
  • Magyarország és a második világháború (Osiris, 2005)
  • Budapest 1945 (Corvina, 2006) Tamási Miklóssal. ISBN 9789631355048
  • Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990 (Corvina, 2008) Tabajdi Gáborral. ISBN 9789631357172
  • Budapest a diktatúrák árnyékában. Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek (Jaffa, 2012) Tabajdi Gáborral. ISBN 9786155235344
  • A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon (Jelenkor, 2012) ISBN 9789636765224
  • A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 (Osiris, 2015) ISBN 9789632762654

Jegyzetek

Források

További irodalom

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ungváry_Krisztián&oldid=17238267”