„Lósy Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kat
50. sor: 50. sor:
[[Kategória:Az 1580-as években született személyek]]
[[Kategória:Az 1580-as években született személyek]]
[[Kategória:1642-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:1642-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Lósy család]]

A lap 2016. február 6., 19:11-kori változata

Lósy Imre érsek
Született1580 körül
Nagylózs
Elhunyt1642. november 7. (62 évesen)
Nagyszombat
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • csanádi püspök (1622–)
  • megyéspüspök (1630. április 22. – )
  • nagyváradi püspök (1630. április 22. – )
  • egri püspök (1634–)
  • esztergomi érsek (1637. november 16. – )
A Wikimédia Commons tartalmaz Lósy Imre érsek témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Vastagh László: Lósy Imre portrészobra

Lósy Imre, Loosy Imre (Nagylózs, 1580 körül – Nagyszombat, 1642. november 7.) nyitrai-, csanádi-, nagyváradi-, majd egri püspök, esztergomi érsek.

Élete

Protestáns szülőktől származott. Miután áttért a katolikus vallásra először Bécsben a jezsuitáknál, majd 1599 végétől Rómában tanult. Ott szentelték pappá 1604-ben. 1604 és 1606 között kánonjogot tanult, majd Magyarországon lelkipásztorként tevékenykedett. 1606-tól nyitrai, 1607-től pozsonyi, 1611-től esztergomi kanonok és nyitrai főesperes volt. Forgách Ferenc esztergomi érsek, mint nyitrai püspököt hívta őt Esztergomba. 1620-tól már Pázmány Péter állandó helyettese volt és az is maradt az esztergomi érsek haláláig. 1622-től Vicarius Generalis, 1623-tól csanádi, 1625-től nagyváradi választott püspök, majd 1631-ben szentelték fel váradi püspökké. Tagja volt a Magyar Tanácsnak, 1628-tól volt prokancellár. 1634-ben egri püspök lett és ott még ugyanazon évben zsinatot hívott össze.

1637. május 14-én, Pázmány Péter halála után esztergomi érsek lett. Életpályája tipikusnak mondható egyházi pálya, ő az egyetlen, aki papi kvalitása miatt nyerte el a főpapi tisztet, talán az ő alakja áll a legközelebb a tridentinus főpapideálhoz. 1638-ban nemzeti zsinatot hívott össze, 1639-ben püspöki konferenciát tartott. Egyházpolitikai programjának középpontjában állt a magyar egyház és Róma kapcsolatának tisztázása. Nyílt szakadással fenyegette meg Rómát és egyfajta államegyház ideálját vázolta fel. A viszony végül tisztázódott, és Pietro Giacomo Favilla személyében szentszéki ágenst neveztek ki, aki a magyar egyház egészét képviselte Rómában.

1642-ben Pozsonyban papnevelőt alapított, az Emericanumot. A Nagyszombati Egyetemen a jogi kar felállítására jelentős összeget hagyományozott. Pozsonyban ferences kolostort alapított.

Külső hivatkozások


Elődje:
Pázmány Péter
Esztergomi érsek
1637–1642
Utódja:
Lippay György