„Sigbert Heister” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
650 119 szerkesztés
a Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://books.google. → https://books.google. AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor: 2. sor:
| név = Sigbert Heister
| név = Sigbert Heister
| kép = Heister Sigbert.jpg
| kép = Heister Sigbert.jpg
|képméret =
| képméret =
| képaláírás = Sigbert Heister portréja
| képaláírás = Sigbert Heister portréja
|beceneve =
| beceneve =
| születés helye = [[Kirchberg an der Raab]] ([[Stájerország|Stíria]])
| születés helye = [[Kirchberg an der Raab]] ([[Stájerország|Stíria]])
| születés dátuma = [[1646]]. [[augusztus 6.]]
| születés dátuma = [[1646]]. [[augusztus 6.]]
12. sor: 12. sor:
|ország = [[Habsburg Birodalom]]
|ország = [[Habsburg Birodalom]]
|fegyvernem = gyalogság
|fegyvernem = gyalogság
|szolgálati idő = 1683 – 1717
|szolgálati idő = 1683–1717
|rang = [[tábornagy]]
|rang = [[tábornagy]]
|egysége =
|egysége =
22. sor: 22. sor:
}}
}}
::''Nem tévesztendő össze [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Donat Heissler]] (1648–1696) császári tábornaggyal.''
::''Nem tévesztendő össze [[Donat Johann Heißler von Heitersheim|Donat Heissler]] (1648–1696) császári tábornaggyal.''
'''Sigbert Heister''', 1692-től gróf ([[Kirchberg an der Raab]] ([[Stájerország|Stíria]]), [[1646]]. [[augusztus 6.]] – Kirchberg an der Raab, [[1718]]. [[február 22.]]); osztrák gróf, császári [[tábornagy]].
'''Sigbert Heister''', 1692-től gróf ([[Kirchberg an der Raab]], [[Stájerország|Stíria]], [[1646]]. [[augusztus 6.]] – Kirchberg an der Raab, [[1718]]. [[február 22.]]) osztrák gróf, császári [[tábornagy]].


== Életpályája ==
== Életpályája ==
Sigbert Heister édesapja Gottfried von Heister báró (1609–1679), az [[Udvari Haditanács]] alelnöke, édesanyja Maria Anna von Virmond volt. 1664-től Sigbert Heister katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred [[ezredtulajdonos|tulajdonosa]]. Öccse, Hannibal Joseph Heister (†1719) is a császári haderő tisztje lett, 1717-ben altábornagyi rangban a horvátországi hadjárat egyik vezénylő tábornoka, [[Kostajnica]] parancsnoka volt.
Édesapja Gottfried von Heister báró (1609–1679), az [[Udvari Haditanács]] alelnöke, édesanyja Maria Anna von Virmond volt. 1664-től katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred [[ezredtulajdonos|tulajdonosa]]. Öccse, Hannibal Joseph Heister (†1719) is a császári haderő tisztje lett, 1717-ben altábornagyi rangban a horvátországi hadjárat egyik vezénylő tábornoka, [[Kostajnica]] parancsnoka volt.


[[1683]]-ban Sigbert Heister részt vett [[Bécs ostroma (1683)|Bécs védelmében]], majd a törökök elleni [[A török kiűzése Magyarországról|visszafoglaló háborúban]]. 1686. október 15-én [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]] léptették elő.
[[1683]]-ban Sigbert Heister részt vett [[Bécs ostroma (1683)|Bécs védelmében]], majd a törökök elleni [[A török kiűzése Magyarországról|visszafoglaló háborúban]]. 1686. október 15-én [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]] léptették elő.
31. sor: 31. sor:
[[1687]]-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi [[országgyűlés]]en cikkelyeztek be (CXXXI. tc.)
[[1687]]-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi [[országgyűlés]]en cikkelyeztek be (CXXXI. tc.)


1691-ben [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] altábornagy parancsnoksága alatt szolgált Erdélyben, 1691-ben [[Lippa]] közelében vereségre álló helyzetben csapatait újjászervezve a törököket [[Temesvár]]ig űzte vissza.<ref>[https://books.google.hu/books?id=qac5AAAAcAAJ&pg=PA262&lpg=PA262&dq=%22Olasch+1696%22&source=bl&ots=pcbuRJq456&sig=7pJfni9wzicxWAu1NjTsmxmZ_A0&hl=hu&sa=X&ei=QSCdUfqcFc3CswbS6IGgBg&redir_esc=y#v=onepage&q=%22heister%22&f=false Thaten und Charakterzüge berühmter österreichischer Feldherren, Degen, 1808. 375.old.]</ref> 1692. július 3-án [[altábornagy|altábornaggyá]] lépett elő.
1691-ben [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] altábornagy parancsnoksága alatt szolgált Erdélyben, [[Lippa]] közelében vereségre álló helyzetben csapatait újjászervezve a törököket [[Temesvár]]ig űzte vissza.<ref>[https://books.google.hu/books?id=qac5AAAAcAAJ&pg=PA262&lpg=PA262&dq=%22Olasch+1696%22&source=bl&ots=pcbuRJq456&sig=7pJfni9wzicxWAu1NjTsmxmZ_A0&hl=hu&sa=X&ei=QSCdUfqcFc3CswbS6IGgBg&redir_esc=y#v=onepage&q=%22heister%22&f=false Thaten und Charakterzüge berühmter österreichischer Feldherren, Degen, 1808, 375. old.]</ref> 1692. július 3-án [[altábornagy|altábornaggyá]] lépett elő.


Az 1685-ös hadjárat kezdetén, 1695. június 11-én [[táborszernagy|táborszernaggyá]] léptették elő. A haditanácsban [[Johann Friedrich Ambrosius von Veterani|Veterani]] tábornagyot támogatta, ellenezte a fősereg visszavonását. Lovasezredeivel Veterani felmentésére indult, de visszarendelték. A magára maradt Veteranit és csapatát a törökök a [[lugosi csata|lugosi csatában]] megsemmisítették.<ref name="bánlaky1499">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1499.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1499.old.]</ref>
Az 1695-ös hadjárat kezdetén, június 11-én [[táborszernagy|táborszernaggyá]] léptették elő. A haditanácsban Veterani tábornagyot támogatta, ellenezte a fősereg visszavonását. Lovasezredeivel a tábornagy felmentésére indult, de visszarendelték. A magára maradt Veterani csapatát a törökök a [[lugosi csata|lugosi csatában]] megsemmisítették.<ref name="bánlaky1499">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1499.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1499. old.]</ref>


Az [[1697]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-i]] [[zentai csata|zentai csatában]] [[Savoyai Jenő]] herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította.
Az [[1697]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-i]] [[zentai csata|zentai csatában]] [[Savoyai Jenő]] herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította.
1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarország]]i császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztria]]i határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruck]]ból kiindulva, a [[Fertő]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (település)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]]t szorította vissza a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál<ref name="bánlaky1562">Vagy [[Csákvár]]nál? Lásd [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1562.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1562.old.]</ref> meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – emberei feldúlták [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor Veszprémből Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.<ref name="bánlaky1566">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1566.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1566.old.]</ref>
1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarországi]] császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruckból]] kiindulva, a [[Fertő]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (település)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komáromnál]] átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényit]] szorította vissza a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál<ref name="bánlaky1562">Vagy [[Csákvár]]nál? Lásd [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1562.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1562. old.]</ref> meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – emberei feldúlták [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor onnan Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.<ref name="bánlaky1566">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1566.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1566. old.]</ref>


A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. [[december 26.|december 26-án]] [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]nál az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.<ref name="bánlaky1577">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1577.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1577.old.]</ref>
A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. [[december 26.|december 26-án]] [[Nagyszombat (település)|Nagyszombatnál]] az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.<ref name="bánlaky1577">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1577.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1577. old.]</ref>


Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívlelte, [[1705]] májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s [[Ludwig Herbeville]] tábornagyot nevezték ki utódjává.<ref name="bánlaky1594">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1594.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1594.old.]</ref>
Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívlelte, [[1705]] májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s [[Ludwig Herbeville]] tábornagyot nevezték ki utódjává.<ref name="bánlaky1594">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1594.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1594. old.]</ref>


[[1708]]. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] [[trencséni csata|Trencsén mellett]] ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. [[Érsekújvár]]t ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] foglalhatta el.
[[1708]]. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] [[trencséni csata|Trencsén mellett]] ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. [[Érsekújvár]]t ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] foglalhatta el.


Utóbb részt vett az [[1716]]. évi török hadjáratban, [[1717]]-ben Győr parancsnokává nevezték ki. [[Savoyai Jenő]] vezérlete alatt harcolt az 1717-es délvidéki hadjáratban. Fia, Rudolf az 1717. augusztus 22-i [[Nándorfehérvár ostroma (1717)|győztes belgrádi csatában]] elesett. A tábornagy ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.
Utóbb részt vett az [[1716]]. évi török hadjáratban, [[1717]]-ben Győr parancsnokává nevezték ki. Savoyai herceg vezérlete alatt harcolt az 1717-es délvidéki hadjáratban. Fia, Rudolf az 1717. augusztus 22-i [[Nándorfehérvár ostroma (1717)|győztes belgrádi csatában]] elesett. A tábornagy ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.


[[Fájl:Sigbert Graf Heister - bust.jpg|bélyegkép|jobbra|Mellszobra az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Heldenberg]] emlékhelyen.]]
[[Fájl:Sigbert Graf Heister - bust.jpg|bélyegkép|jobbra|Mellszobra az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Heldenberg]] emlékhelyen]]


==Jegyzetek==
==Jegyzetek==
53. sor: 53. sor:


==Emlékezete==
==Emlékezete==
* 1849-ben az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] [[Heldenberg]] katonai emlékhelyen felállították mellszobrát.
* 1849-ben az alsó-ausztriai [[Heldenberg]] katonai emlékhelyen felállították mellszobrát.
* 1876-ban [[Bécs]] 20. kerületében ([[Brigittenau]] városrészben) utcát neveztek el róla ''(Heistergasse).''
* 1876-ban [[Bécs]] 20. kerületében ([[Brigittenau]] városrészben) utcát neveztek el róla ''(Heistergasse).''


61. sor: 61. sor:
* [http://www.kirchberg-raab.eu/Geschichtliches.341.0.html?&no_cache=1&sword_list=heister Kirchberg an der Raab, történelem]
* [http://www.kirchberg-raab.eu/Geschichtliches.341.0.html?&no_cache=1&sword_list=heister Kirchberg an der Raab, történelem]
* [http://www.portrait-hille.de/kap07/bild.asp?catnr1=1128&seqnr=1325 Portréja]
* [http://www.portrait-hille.de/kap07/bild.asp?catnr1=1128&seqnr=1325 Portréja]
* G. Hopfinger: ''Biographie des Feldmarschalls Heister,'' Disszertáció, Wien, 1939.
* G. Hopfinger: ''Biographie des Feldmarschalls Heister,'' Disszertáció, Wien, 1939


{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}

A lap 2016. január 16., 23:19-kori változata

Sigbert Heister
Sigbert Heister portréja
Sigbert Heister portréja
Született1646[1]
Kirchberg an der Raab (Stíria)
Meghalt1718. február 22. (71 évesen)
Kirchberg an der Raab
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák
OrszágHabsburg Birodalom
Fegyvernemgyalogság
Szolgálati ideje1683–1717
Rendfokozatatábornagy
CsatáiBécs ostroma (1683)
Zentai csata (1697)
Rákóczi-felkelés
GyermekeiJohann Albert von Heister
SzüleiGottfried von Heister
RokonaiGottfried Heister
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigbert Heister témájú médiaállományokat.
Nem tévesztendő össze Donat Heissler (1648–1696) császári tábornaggyal.

Sigbert Heister, 1692-től gróf (Kirchberg an der Raab, Stíria, 1646. augusztus 6. – Kirchberg an der Raab, 1718. február 22.) osztrák gróf, császári tábornagy.

Életpályája

Édesapja Gottfried von Heister báró (1609–1679), az Udvari Haditanács alelnöke, édesanyja Maria Anna von Virmond volt. 1664-től katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred tulajdonosa. Öccse, Hannibal Joseph Heister (†1719) is a császári haderő tisztje lett, 1717-ben altábornagyi rangban a horvátországi hadjárat egyik vezénylő tábornoka, Kostajnica parancsnoka volt.

1683-ban Sigbert Heister részt vett Bécs védelmében, majd a törökök elleni visszafoglaló háborúban. 1686. október 15-én vezérőrnaggyá léptették elő.

1687-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi országgyűlésen cikkelyeztek be (CXXXI. tc.)

1691-ben Veterani altábornagy parancsnoksága alatt szolgált Erdélyben, Lippa közelében vereségre álló helyzetben csapatait újjászervezve a törököket Temesvárig űzte vissza.[2] 1692. július 3-án altábornaggyá lépett elő.

Az 1695-ös hadjárat kezdetén, június 11-én táborszernaggyá léptették elő. A haditanácsban Veterani tábornagyot támogatta, ellenezte a fősereg visszavonását. Lovasezredeivel a tábornagy felmentésére indult, de visszarendelték. A magára maradt Veterani csapatát a törökök a lugosi csatában megsemmisítették.[3]

Az 1697. szeptember 11-i zentai csatában Savoyai Jenő herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította.

1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, 1703-ban pedig az Udvari Haditanács alelnöke lett. 1704. január 22-én a magyarországi császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) tábornaggyá léphetett elő. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a Dunántúlt, s betöréseikkel veszélyeztették a morvaországi és alsó-ausztriai határszéleket is. Heister Bruckból kiindulva, a Fertő mellékén visszaszorította Károlyi Sándor kuruc csapatait, bevonult Győrbe, majd megszállta Pápát. Ezután Komáromnál átkelt a Dunán és Bercsényit szorította vissza a Vág folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister május 24-én hajnalban Csíkvárnál[4] meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett Esterházy Antal és Babocsay Ferenc hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – emberei feldúlták Veszprém városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor onnan Győr felé vonult, Forgách Simon dunántúli kuruc főparancsnok június 13-án Koroncónál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.[5]

A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. december 26-án Nagyszombatnál az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.[6]

Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívlelte, 1705 májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s Ludwig Herbeville tábornagyot nevezték ki utódjává.[7]

1708. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. augusztus 3-án Trencsén mellett ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. Érsekújvárt ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét Pálffy János foglalhatta el.

Utóbb részt vett az 1716. évi török hadjáratban, 1717-ben Győr parancsnokává nevezték ki. Savoyai herceg vezérlete alatt harcolt az 1717-es délvidéki hadjáratban. Fia, Rudolf az 1717. augusztus 22-i győztes belgrádi csatában elesett. A tábornagy ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.

Mellszobra az alsó-ausztriai Heldenberg emlékhelyen

Jegyzetek

Emlékezete

  • 1849-ben az alsó-ausztriai Heldenberg katonai emlékhelyen felállították mellszobrát.
  • 1876-ban Bécs 20. kerületében (Brigittenau városrészben) utcát neveztek el róla (Heistergasse).

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sigbert_Heister&oldid=17106711”