„Ottlyk György” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2016. január 14., 11:49-kori változata

Ottlyk György (Felsőozor, 1656 – 1730) Trencsén vármegyei köznemesi család leszármazottja, Thököly Imre ezredese, majd II. Rákóczi Ferenc brigadérosa és főudvarmestere.

Élete

Trencsén vármegye alispánjának fia, akit 1664-ben a török elleni harc miatt vesztett el. Előbb Körmöcbányán, majd Eperjesen tanult. Anyja újraházasodása után az Ostrosith családnál szolgált. 1683-ban beállt Thököly seregébe, akit még eperjesi tanulmányai idejéből ismert. 1685-ben fogságba esett, de sikerült megszöknie és Kassára ment. A váradi pasa – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a törökök csak 1686. január 2-án engedték szabadon. Thököly török fogságba kerülése után átállt. Az Aeneas Caprara császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a kassai várvédők egy részét a várkapitány, Faygel Péter és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. I. Lipót császár-király ezredeseként részt vett Buda 1686-os visszafoglalásában is. Antonio Caraffa császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az eperjesi vésztörvényszék halálos ítéletét (felmentették).

A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában Lengyelországba távozott, de – mint sokan mások – élve a szatmári béke adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.

Önéletírása fontos kordokumentum.

Irodalom

Kónya, P. 2008: Veliteľské pôsobenie generála Juraja Ottlyka v povstaní Františka II. Rákocziho. Vojenská história 3/2008, 24-46.
Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976.

Külső hivatkozások

Lásd még

Kuruc brigadérosok listája

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 ==Élete==
-Trencsén vármegye alispánjának fia, akit 1664-ben a török elleni harc miatt vesztett el. Előbb Körmöcbányán, majd Eperjesen tanult. Anyja újraházasodása után az Ostrosith családnál szolgált. 1683-ban beállt Thököly seregébe, akit még eperjesi tanulmányai idejéből ismert. 1685-ban fogságba esett, de sikerült megszöknie és Kassára ment. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. Thököly török fogságba kerülése után átállt. Az [[Äneas Sylvius von Caprara|Aeneas Caprara]] császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[kassa]]i várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] császár-király ezredeseként részt vett [[Buda ostroma (1686)|Buda 1686-os visszafoglalásában]] is. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] [[halálbüntetés|halálos ítélet]]ét (felmentették).
+Trencsén vármegye alispánjának fia, akit 1664-ben a török elleni harc miatt vesztett el. Előbb Körmöcbányán, majd Eperjesen tanult. Anyja újraházasodása után az Ostrosith családnál szolgált. 1683-ban beállt Thököly seregébe, akit még eperjesi tanulmányai idejéből ismert. 1685-ben fogságba esett, de sikerült megszöknie és Kassára ment. A [[Nagyvárad|váradi]] pasa – a szövetségesi kapcsolat ellenére – 1685. október 15-én Thökölyt elfogatta, akit a [[Oszmán Birodalom|törökök]] csak 1686. január 2-án engedték szabadon. Thököly török fogságba kerülése után átállt. Az [[Äneas Sylvius von Caprara|Aeneas Caprara]] császári tábornok által befolyásolt Ottlyk a [[kassa]]i várvédők egy részét a várkapitány, [[Faygel Péter]] és a Thököly pártján maradtak ellen fordította. Emiatt Faygel 1685. október 25-én kénytelen volt Kassát a császáriaknak átadni. [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] császár-király ezredeseként részt vett [[Buda ostroma (1686)|Buda 1686-os visszafoglalásában]] is. [[Antonio Caraffa]] császári tábornok ennek ellenére 1687-ben elfogatta, de sikerült elkerülnie az [[eperjesi vésztörvényszék]] [[halálbüntetés|halálos ítélet]]ét (felmentették).
 A legendás kuruckirály ezredese merész katonaként volt ismert. Már 1703-ban csatlakozott a [[II. Rákóczi Ferenc]] indította szabadságharchoz. A vezérlő fejedelemnek a seregében brigadéros lett, és 1704-től kezdve – a szabadságharc végéig – főudvarmestere volt Rákóczinak; 1706-tól pedig a Gazdasági Tanács alelnöke. 1711 februárjában [[Lengyelország]]ba távozott, de – mint sokan mások – élve a [[szatmári béke]] adta lehetőséggel, a békekötés után hamarosan hazatért.