„Höchstädti csata (1704)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a sablonok |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
⚫ | |||
{{csata infobox |
{{csata infobox |
||
|név=Höchstädti csata |
|név=Höchstädti csata |
||
16. sor: | 17. sor: | ||
|veszteségek2={{szám|20000}} elesett, vízbe fúlt vagy megsebesült,<br />{{szám|14190}} fogságba esett |
|veszteségek2={{szám|20000}} elesett, vízbe fúlt vagy megsebesült,<br />{{szám|14190}} fogságba esett |
||
}} |
}} |
||
⚫ | |||
⚫ | A '''höchstädti csata''' (angolszász irodalomban ''blenheimi csata'') a [[spanyol örökösödési háború]] fordulópontja volt, melyben a [[John Churchill]] és [[Savoyai Jenő]] vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a [[Camille de Tallard]] marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után [[Franciaország]] földjére terelődtek. |
||
{{Spanyol örökösödési háború, európai hadszíntér}} |
{{Spanyol örökösödési háború, európai hadszíntér}} |
||
⚫ | A '''höchstädti csata''' (angolszász irodalomban ''blenheimi csata'') a [[spanyol örökösödési háború]] fordulópontja volt, melyben a [[John Churchill]] és [[Savoyai Jenő]] vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a [[Camille de Tallard]] marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után [[Franciaország]] földjére terelődtek. |
||
== Előzmények == |
== Előzmények == |
||
[[1703]]-[[1704]] a [[Habsburg Birodalom]] egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a [[Bajorország|Bajor választófejedelemség]] csapataival, [[II. Rákóczi Ferenc]] felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-[[Itália]] felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, [[John Churchill]], Marlborough grófja, a [[Hollandia|Hollandiában]] állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a [[Duna]] völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is. |
[[1703]]-[[1704]] a [[Habsburg Birodalom]] egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a [[Bajorország|Bajor választófejedelemség]] csapataival, [[II. Rákóczi Ferenc]] felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-[[Itália]] felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, [[John Churchill]], Marlborough grófja, a [[Hollandia|Hollandiában]] állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a [[Duna]] völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is. |
||
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: [[Bécs]] megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és [[XIV. Lajos]] akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a [[Németalföld]]et fenyegető franciák ellen. |
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: [[Bécs]] megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és [[XIV. Lajos]] akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a [[Németalföld]]et fenyegető franciák ellen. |
||
Marlborough seregei öt hét alatt 400 km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. [[Camille d'Hostun|Tallard gróf]] kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] csapataival; eközben [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult. |
Marlborough seregei öt hét alatt 400 km-t tettek meg, és a [[Duna]] felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. [[Camille d'Hostun|Tallard gróf]] kitért az összeütközés elől, helyette egyesült [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] csapataival; eközben [[John Churchill]] erői a [[Savoyai Jenő]] vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult. |
||
48. sor: | 50. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Höchstadticsata}} |
{{DEFAULTSORT:Höchstadticsata}} |
||
[[Kategória:A spanyol örökösödési háború csatái]] |
[[Kategória:A spanyol örökösödési háború csatái]] |
||
[[Kategória:Ausztria csatái]] |
[[Kategória:Ausztria csatái]] |
A lap 2016. január 9., 21:25-kori változata
Höchstädti csata | |||
Marlborough hercege aláírja a parancsot Blindheimnél. Robert Alexander Hillingford olajfestménye. | |||
Konfliktus | Spanyol örökösödési háború | ||
Időpont | 1704. augusztus 13. | ||
Helyszín | Bajorország, Höchstädt és Blindheim falvak között | ||
Eredmény | Döntő francia-bajor vereség | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 48° 38′ 42″, k. h. 10° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 38′ 42″, k. h. 10° 36′ 00″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Höchstädti csata témájú médiaállományokat. |
Spanyol örökösödési háború európai hadszíntér |
---|
Landau (1702) • Friedlingen • Kehl (1703) • Höchstädt (1703) • Speyerbach • Schellenberg • Höchstädt (1704) • Ramillies • Oudenaarde • Lizard Point • Lille (1708) • Malplaquet • Denain
Carpi • Chiari • Cremona • Luzzara • Cassano (1705) • Nizza (1705) • Calcinato • Torino • Castiglione (1706) • Toulon (1707) • Gaeta • Siracusa
Cádiz (1702) • Vigói öböl • Cabo da Roca • Gibraltár • Málaga • Gibraltár ostroma • Marbella (Punta Cabrita) • Montjuïc • Barcelona (1705) • Badajoz • Barcelona (1706) • Almansa • Menorca • la Gudiña • Almenar • Zaragoza • Brihuega • Villaviciosa • Barcelona (1713–14) |
A höchstädti csata (angolszász irodalomban blenheimi csata) a spanyol örökösödési háború fordulópontja volt, melyben a John Churchill és Savoyai Jenő vezette szövetséges osztrák-angol-holland erők megsemmisítő vereséget mértek a Camille de Tallard marsall által irányított francia-bajor csapatokra. A csata után megfordult a háború menete, a harcok ezek után Franciaország földjére terelődtek.
Előzmények
1703-1704 a Habsburg Birodalom egyik legnehezebb időszaka volt. A francia hadsereg invázióval fenyegetett, valamint egyesült a Bajor választófejedelemség csapataival, II. Rákóczi Ferenc felkelése a keleti országrészt fenyegette, sőt Észak-Itália felől is inváziós veszély fenyegetett. A veszélyt felismerve, John Churchill, Marlborough grófja, a Hollandiában állomásozó szövetséges seregek parancsnoka elhatározta, hogy megállítja a Duna völgyében előretörő francia-bajor seregeket. Tervét a holland szövetségesek nem támogatták, mert féltek, ha kiviszi csapatait a régióból, a franciák lerohanják Hollandiát is.
A valóságban a szövetségeseknek, ha nem akarták elveszteni a háborút, egyetlen választása volt: Bécs megmentése, hiszen a császárváros elestével szétesik a franciaellenes szövetség, és XIV. Lajos akadálytalanul biztosíthatja a spanyol trónt utódainak, ami az angolok számára elfogadhatatlan volt. Marlborough éppen ezért azonnal elindult, és mind a hadtápot, mind az ellenség megtévesztését példamutatóan szervezte meg. Felvonulási útvonala mentén lerakatokat létesített, ahol a katonákat felszereléssel és élelemmel látták el, így a seregnek nem magának kellett az ellátmányt rekvirálnia. Ez növelte a csapatok morálját és gyorsította haladásukat. Mivel a herceg egymaga volt a hadtáp parancsnoka és a hadsereg fővezére, a ellátás tökéletes összhangban volt az útvonaltervvel (nem úgy, mint például a franciáknál). Marlborough nem csak a francia sereget tévesztette hadműveleteivel és irányváltásaival, de összezavarta a holland kormányt is, amely úgy tudta, hogy az angol-holland csapatok csak előrébb vonulnak a Németalföldet fenyegető franciák ellen.
Marlborough seregei öt hét alatt 400 km-t tettek meg, és a Duna felső folyása mentén megközelítették a francia seregeket. Tallard gróf kitért az összeütközés elől, helyette egyesült II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapataival; eközben John Churchill erői a Savoyai Jenő vezette osztrák fősereggel találkoztak. Itt kezdődött kettejük kapcsolata, ami a háború és életük végére kiváló munka- és baráti együttműködéssé alakult.
A csata
A seregek helyzete
A kissé nagyobb létszámú francia-bajor sereg Höchstädttől északra, Lützingen és Blindheim falvak között foglalta el állásait a Nebel-patak mögött. A felállás szerencsétlen volt, ugyanis a sereg mögött volt a Duna folyó, jelentősen gátolva egy esetleges visszavonulást. Az osztrák erők a szövetségesek jobbszárnyán Savoyai Jenő vezetésével, a legjobb angol és holland csapatok a balszárnyon Marlborough irányítása alatt, a Nebel túloldalán álltak fel. Az angolszász történészek az angol csapatokhoz legközelebbi faluról, Blindheimről nevezték el az ütközetet blenheimi csatának.
A szövetséges támadás
A csata déli 12:30-kor vette kezdetét, rendkívül széles, 6km-es arcvonalon. Savoyai Jenő a bajorokkal került szembe, akiknek az első vonalát két ízben is áttörte, de a bajor lovasság mindkét alkalommal vissza tudta verni. A jobbszárnyon kezdetben Marlborough nem tudott átkelni a Nebel túloldalára, kétórás küzdelem árán sikerült csak megvetnie lábát a túlparton. Ettől a ponttól a francia-bajor erők számára a helyzet kezdett romlani. A bajorok megrettentek Savoyai képzettebb osztrák csapatainak támadásaitól, és amikor a császári vezér egységei behatoltak Lützingenbe, a bajorok visszavonultak.
Marlborough erői Blindheim közelében át tudták törni a francia vonalakat is, akik szintén megkezdték a visszavonulást.
A francia csapatok pusztulása
A francia erők visszavonulását nagyban gátolta a Duna, mely megakadályozta, hogy dél felé meneküljenek. Északnyugati irányból érte őket a támadás, így egyedül kelet felé egy szűk folyosón, a folyóval párhuzamosan tudtak volna elvonulni, azonban a bajor erők megfutásával ez az út ki volt téve az osztrák erők támadásának. A visszavonulókat a folyóba szorították, ahol megpróbáltak átkelni. Sokan megfulladtak, sokakat elfogtak és rengetegen estek el. A végeredmény: A francia-bajor sereg összességében több, mint 35 000 főt vesztett, azonban a szövetségesek is 12 000 halottal és sebesülttel fizettek a győzelemért.
A szövetséges erők győzelmüket a franciák rossz helyezkedésének, az angol csapatok rendkívüli tűzfegyelmének, valamint Savoyai Jenő és John Churchill remek vezetésének köszönhették.
Következmények
A háború menete ezzel a győzelemmel megfordult. Az osztrák főváros, Bécs fenyegetettsége elmúlt, a harcok francia földre terelődtek, és angol-osztrák győzelemmel fejeződött be a háború. A csata Rákóczi-szabadságharc menetének fordulópontját is jelentette, hiszen a közvetlen invázió veszélyének elhárulásával Ausztria a magyarországi eseményekre is odafigyelhetett.
Forrás
- Jeremy Black: Hetven döntő csata, Höchstädti csata fejezet.
- Zachar József: Csaták, hadvezérek, katonák a XVIII. században ISBN 963-18-1921-3.