„Szilágyi Júlia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Életútja, munkássága: Helikon (WP:BÜ), replaced: [[Helikon (folyóirat, 1990)| → [[Helikon (folyóirat, 1990–)| |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
Szülővárosában magánúton érettségizett (1955), majd a [[Bolyai Tudományegyetem]]en szerzett magyar szakos tanári diplomát (1959). 1963–67 között a [[Dolgozó Nő]] művelődési rovatát vezeti, majd kétévi megszakítás után 1969-től nyugdíjazásáig (1991) a [[Korunk]] szerkesztőségének belső munkatársa. 1992-től a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|BBTE-n]], a magyar irodalomtörténeti tanszék keretében mb. előadótanár. Egyetemi előadásaiban teljesedett ki több évtizedes kritikusi, tanulmány- és esszéírói tapasztalata. „…bízik az emberek nyíltagyúságában – írja róla egyik tanítványa – és meg szeretné tanítani őket valamire,… a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” ([[Demény Péter]], Helikon 1996/13). |
Szülővárosában magánúton érettségizett (1955), majd a [[Bolyai Tudományegyetem]]en szerzett magyar szakos tanári diplomát (1959). 1963–67 között a [[Dolgozó Nő]] művelődési rovatát vezeti, majd kétévi megszakítás után 1969-től nyugdíjazásáig (1991) a [[Korunk]] szerkesztőségének belső munkatársa. 1992-től a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|BBTE-n]], a magyar irodalomtörténeti tanszék keretében mb. előadótanár. Egyetemi előadásaiban teljesedett ki több évtizedes kritikusi, tanulmány- és esszéírói tapasztalata. „…bízik az emberek nyíltagyúságában – írja róla egyik tanítványa – és meg szeretné tanítani őket valamire,… a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” ([[Demény Péter]], Helikon 1996/13). |
||
Széles körű tárgyismeretről, finom elemzőkészségről tanúskodó világirodalmi esszéinek egy része a [[Kriterion Könyvkiadó]] [[Horizont (könyvsorozat)|Horizont]] sorozatának köteteihez (René Fallet, [[Déry Tibor]], [[Denis Diderot]], [[Abe Kóbó]], [[Virginia Woolf]], [[George Sand]], [[Thornton Wilder]]) készült elő-, |
Széles körű tárgyismeretről, finom elemzőkészségről tanúskodó világirodalmi esszéinek egy része a [[Kriterion Könyvkiadó]] [[Horizont (könyvsorozat)|Horizont]] sorozatának köteteihez (René Fallet, [[Déry Tibor]], [[Denis Diderot]], [[Abe Kóbó]], [[Virginia Woolf]], [[George Sand]], [[Thornton Wilder]]) készült elő-, illetve utószók, és csak később rendeződtek tanulmánykötetekké. Esszéi, kritikái megjelentek továbbá az ''[[Utunk]], [[Igaz Szó]], [[Valóság (folyóirat, 1958–)|Valóság]], [[Korunk]], [[Látó (folyóirat)|Látó]], [[Helikon (folyóirat, 1990–)|Helikon]], [[Élet és Irodalom]], [[Holmi (folyóirat)|Holmi]], Lettre Internationale, Diagonale Est-Vest'' c. folyóiratokban, lapokban. E sokfelé kitekintés ellenére is egységes látásmód jellemzi írásait: „Valaki, aki még a határidők poklában sem lépett ki önnön alkatából – állapítja meg róla ugyancsak Demény Péter –, nos, egy ilyen ember már pusztán emiatt is tiszteletet érdemel. De nem csupán erről van szó. Hanem arról is, hogy a különböző folyóiratok felkérésére írott elemzések ugyanolyan mélyek és alaposak, mint azok, amelyekre a szerző sejthetően több időt szánhatott. Valaki, akinek mindig van ideje – azt hiszem, ez az esszéíró egyik legjobb meghatározása; s ezt a meghatározást mintha csak rászabták volna” (Erdélyi Riport, 2002/4). |
||
A könyvesboltok polcaira csak ritkán és nagy kihagyásokkal kerültek saját kötetei. „Évtizedenként egy kötet – az adat itt a türelem, az igényesség jeleként funkcionál” – írja egy másik tanítványa, [[Balázs Imre József]] (Holmi, 2002/2). Pedig ezekben rajzolódik ki az ő sajátos kritikusi arcéle. „…inkább szeret olvasni, mint írni – írja 2002-ben megjelent kötetének kapcsán [[Osváth Annamária]] –, s szívesebben tanul, mint tanít” – idézi a kötetből kritikusi hitvallásnak tekintett sorait: „…a kritikusnak kutatása tárgyát… nem áttekintenie kell, hanem szakadatlanul körüljárnia. Ezért nem tévesztheti össze rálátással azt a szöget, amelyből éppen nézheti. Magának az ítéletnek nem, csupán a műítész magatartásának lehetnek feladhatatlan konstans szabályai.” És szintén idézi, mert rá jellemzőnek érzi Marcus Aureliusszal az olvasóknak adott tanácsát: „Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem szabad lélekkel… tekintsd a világ dolgait… Ne várj tőlem intelmeket, sőt óvakodj mindazoktól, akik azt hiszik, intelmeik túlélik tapasztalataik konkrétumát. Úgy keresd az igazságot, hogy valahányszor rábukkansz – mert ettől olyan nemes kaland a keresés –, bizonyítsd érvényességét azzal, hogy tiszteled a másik, a mások igazságát, jogát arra, hogy a maguk módján keressék azt” (A Hét, 2002/48). |
A könyvesboltok polcaira csak ritkán és nagy kihagyásokkal kerültek saját kötetei. „Évtizedenként egy kötet – az adat itt a türelem, az igényesség jeleként funkcionál” – írja egy másik tanítványa, [[Balázs Imre József]] (Holmi, 2002/2). Pedig ezekben rajzolódik ki az ő sajátos kritikusi arcéle. „…inkább szeret olvasni, mint írni – írja 2002-ben megjelent kötetének kapcsán [[Osváth Annamária]] –, s szívesebben tanul, mint tanít” – idézi a kötetből kritikusi hitvallásnak tekintett sorait: „…a kritikusnak kutatása tárgyát… nem áttekintenie kell, hanem szakadatlanul körüljárnia. Ezért nem tévesztheti össze rálátással azt a szöget, amelyből éppen nézheti. Magának az ítéletnek nem, csupán a műítész magatartásának lehetnek feladhatatlan konstans szabályai.” És szintén idézi, mert rá jellemzőnek érzi Marcus Aureliusszal az olvasóknak adott tanácsát: „Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem szabad lélekkel… tekintsd a világ dolgait… Ne várj tőlem intelmeket, sőt óvakodj mindazoktól, akik azt hiszik, intelmeik túlélik tapasztalataik konkrétumát. Úgy keresd az igazságot, hogy valahányszor rábukkansz – mert ettől olyan nemes kaland a keresés –, bizonyítsd érvényességét azzal, hogy tiszteled a másik, a mások igazságát, jogát arra, hogy a maguk módján keressék azt” (A Hét, 2002/48). |
||
A lap 2016. január 1., 18:53-kori változata
| Szilágyi Júlia | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Született | 1936. augusztus 1. (87 éves) Kolozsvár |
| Állampolgársága | román |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | irodalomkritikus, esszéíró, egyetemi tanár |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágyi Júlia (Kolozsvár, 1936. augusztus 1.–) erdélyi magyar irodalomkritikus, esszéíró, egyetemi oktató.
Életútja, munkássága
Szülővárosában magánúton érettségizett (1955), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát (1959). 1963–67 között a Dolgozó Nő művelődési rovatát vezeti, majd kétévi megszakítás után 1969-től nyugdíjazásáig (1991) a Korunk szerkesztőségének belső munkatársa. 1992-től a BBTE-n, a magyar irodalomtörténeti tanszék keretében mb. előadótanár. Egyetemi előadásaiban teljesedett ki több évtizedes kritikusi, tanulmány- és esszéírói tapasztalata. „…bízik az emberek nyíltagyúságában – írja róla egyik tanítványa – és meg szeretné tanítani őket valamire,… a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” (Demény Péter, Helikon 1996/13).
Széles körű tárgyismeretről, finom elemzőkészségről tanúskodó világirodalmi esszéinek egy része a Kriterion Könyvkiadó Horizont sorozatának köteteihez (René Fallet, Déry Tibor, Denis Diderot, Abe Kóbó, Virginia Woolf, George Sand, Thornton Wilder) készült elő-, illetve utószók, és csak később rendeződtek tanulmánykötetekké. Esszéi, kritikái megjelentek továbbá az Utunk, Igaz Szó, Valóság, Korunk, Látó, Helikon, Élet és Irodalom, Holmi, Lettre Internationale, Diagonale Est-Vest c. folyóiratokban, lapokban. E sokfelé kitekintés ellenére is egységes látásmód jellemzi írásait: „Valaki, aki még a határidők poklában sem lépett ki önnön alkatából – állapítja meg róla ugyancsak Demény Péter –, nos, egy ilyen ember már pusztán emiatt is tiszteletet érdemel. De nem csupán erről van szó. Hanem arról is, hogy a különböző folyóiratok felkérésére írott elemzések ugyanolyan mélyek és alaposak, mint azok, amelyekre a szerző sejthetően több időt szánhatott. Valaki, akinek mindig van ideje – azt hiszem, ez az esszéíró egyik legjobb meghatározása; s ezt a meghatározást mintha csak rászabták volna” (Erdélyi Riport, 2002/4).
A könyvesboltok polcaira csak ritkán és nagy kihagyásokkal kerültek saját kötetei. „Évtizedenként egy kötet – az adat itt a türelem, az igényesség jeleként funkcionál” – írja egy másik tanítványa, Balázs Imre József (Holmi, 2002/2). Pedig ezekben rajzolódik ki az ő sajátos kritikusi arcéle. „…inkább szeret olvasni, mint írni – írja 2002-ben megjelent kötetének kapcsán Osváth Annamária –, s szívesebben tanul, mint tanít” – idézi a kötetből kritikusi hitvallásnak tekintett sorait: „…a kritikusnak kutatása tárgyát… nem áttekintenie kell, hanem szakadatlanul körüljárnia. Ezért nem tévesztheti össze rálátással azt a szöget, amelyből éppen nézheti. Magának az ítéletnek nem, csupán a műítész magatartásának lehetnek feladhatatlan konstans szabályai.” És szintén idézi, mert rá jellemzőnek érzi Marcus Aureliusszal az olvasóknak adott tanácsát: „Mindenekelőtt ne kapkodj ide-oda, ne erőlködj, hanem szabad lélekkel… tekintsd a világ dolgait… Ne várj tőlem intelmeket, sőt óvakodj mindazoktól, akik azt hiszik, intelmeik túlélik tapasztalataik konkrétumát. Úgy keresd az igazságot, hogy valahányszor rábukkansz – mert ettől olyan nemes kaland a keresés –, bizonyítsd érvényességét azzal, hogy tiszteled a másik, a mások igazságát, jogát arra, hogy a maguk módján keressék azt” (A Hét, 2002/48).
Gyűjteményes kötetekben megjelent fontosabb írásai
- Különbség (in: A költő életei. Szilágyi Domokos. 1938–1976. Bukarest, 1986; újraközölve: A költő (régi és új) életei. Kolozsvár, 2008. 97–101);
- The second and the third Generation Holocaust survivors and their descendents (in: Studies on the Holocaust in Hungary. Ed. R. L. Braham, New York é. n.);
- Játszhatnám (in: Játszhatnám. Szilágyi Domokos halálba menetelének 20. évfordulójára. Kolozsvár, 1996);
- Magyarul zsidóként Romániában (in: Egy kisebbség kisebbségei. Stockholm–Budapest, 1997);
- Várakozás-olvasatok: Babits Mihály: Jónás könyve (in: Penna historae. Marosvásárhely, 2000);
- A mindenség felezőideje (in: Az emberfejű madár. Kolozsvár, 2007);
- Kovács Ildikó világa (in: Kovács Ildikó bábrendező. Kolozsvár, 2008);
- Mit tudok Dávid Gyuláról? (in: Az önzetlen pulpitus. Kolozsvár-Marosvásárhely, 2008);
- Tamás Gáspár Miklósról (in: A másként gondolkodó. Budapest, 2008).
- Román nyelven: Europa mea (in: Cumpăna. Antologia revistei de cultură Korunk. Kolozsvár, 1990–95).
Válogatásai, bevezetései
- Válogatta és bevezette Bálint György publicisztikai írásainak kötetét (A tintahal. Bukarest, 1964);
- Székely János legszebb verseit (Bukarest, 1966); *Maria Banuș legszebb verseit (Bukarest, 1966);
- Ady Endre verseinek Mag hó alatt c. válogatását (Kolozsvár, 1972. Tanulók Könyvtára);
- Déry Tibor A portugál királylány c. novelláskötetét (Bukarest, 1974. Tanulók Könyvtára);
- Szilágyi Domokos verseinek Magyarok c. alatt Siklódy Ferenc grafikáival megjelent kötetét (Kolozsvár, 1996).
- Szerkesztette a Korunk 1986–87-es évkönyvét (Földfogyatkozás, Kolozsvár, 1986).
Bevezetésével megjelent kötetek
- Gondolatok a szerelemről (szerk. Dévald László. Bukarest, 1971 Téka; 1991-től Budapesten számos kiadásban);
- L. N. Tolsztoj: Gyónás. Napló – levelek (Bukarest, 1978. Téka);
- James Boswell: Doktor Johnson élete (Bukarest, 1984. Téka);
- Székely János: Semmi – soha (Bukarest, 1994; 2. kiad. Bukarest, 1999. Romániai Magyar Írók);
- Kós Károly: A Gálok – Varju-nemzetség – Budai Nagy Antal históriája (Kolozsvár, 1998. Romániai Magyar Írók).
Kötetei
- Jonathan Swift és a XX. század (kismonográfia, Bukarest, 1968);
- A helyszín hatalma (esszék, Bukarest, 1979);
- Mit olvas Hamlet herceg? (esszék, tanulmányok, Bukarest, 1993);
- Versenymű égő zongorára (esszék, tanulmányok, Marosvásárhely, 2002);
- Lehet-e esszét tanítani? (Kolozsvár, 2007).
Fordításában jelent meg René Fallet Egy félnótás Párizsban c. regénye (Bukarest, 1969. Horizont).
Díjak, elismerések
- 1990 (Marius Tabacuval megosztva) a Bethlen Gábor Alapítvány díja[1]
- 1996 a Látó-nívódíj
- 1997 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
- 2002 Kolozsvári Írók Társasága esszé-díja
- 2007 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
- 2007 Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díja
- 2008 Az Év Könyve díja
- 2015 Látó-nívódíj - próza[2]
Jegyzetek
- ↑ Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Látó-nívódíjban részesül Tibori Szabó Zoltán és Szilágyi Júlia. szabadsag.ro, 2015. december 2. (Hozzáférés: 2015. december 26.)
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
További információk
- Láng Gusztáv: Kísérletek és eredmények. Utunk, 1968/51.
- Bálint Tibor: Mi újság a törpék országában? Korunk, 1969/4.
- Lászlóffy Aladár: Az értelem színhelyén. Korunk, 1979/11.
- Cs. Gyimesi Éva: A pontos látlelet művészete. Utunk, 1979/37.
- Szász János: A rejtekező esszé. Igaz Szó 1980/ 8.
- Szőcs István: A helyszín hatalma. Előre, 1980. január 16.
- Kántor Lajos: Választott sors. Utunk, 1986/32.
- Cseke Péter: Az egyetemességgel mért eredetiség ösztönzése. Korunk, 1993/1.
- Szilágyi Júlia: Évek, csalódások, totemállatok (Visszaemlékezés). Látó 1993/8.
- Esterházy Péter: Szükség. Élet és Irodalom 1995/11.
- Demény Péter: Külön fejezet (Szilágyi Júlia születésnapjára). Helikon 1996/13;
- Demény Péter: A türelem kastélya. Erdélyi Riport, 2002/4.
- Selyem Zsuzsa – Szilágyi Júlia: Levélváltás. Látó, 1998/8–9.
- Balázs Imre József: Az intenzitás visszahódítása. Holmi, 2002/2.
- Osváth Annamária: Az olvasólámpa fénykörében. A Hét, 2002/48.
- Vallasek Júlia: Az olvasó önéletrajza. Élet és Irodalom, 2002. július 12. *Boka László: Kritikusi dilemma, olvasói bizonyosság. Székelyföld, 2005/7.
- Tamás Gáspár Miklós: Szilágyi Júlia születésnapjára. Élet és Irodalom 2006. augusztus 11.
- Ketten egy könyvről: Radnóti Sándor: Az értekező líra. – Ágoston Vilmos: A Szilágyi-szalon rejtelmei. Élet és Irodalom 2008. március 7;
- Tompa Andrea: A másik szabadság. Holmi 2008/6;
- Gál Andrea: Az esszé dicsérete. Krónika 2008. július 25–27;
- Mike Ágnes: Esszé az esszéről. Helikon, 2008/18.
.svg){kind=small}
