„Fehér vármegye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Fehér vármegye térképe |
|||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A [[14. század]] elejére [[nemesi vármegye|nemesi vármegyévé]] alakult, amelynek ispánja az erdélyi alvajda volt.<ref name="Korai magyar"/> |
A [[14. század]] elejére [[nemesi vármegye|nemesi vármegyévé]] alakult, amelynek ispánja az erdélyi alvajda volt.<ref name="Korai magyar"/> |
||
[[Fájl:Komitat_Wei%C3%9Fenburg_-_Gro%C3%9Ff%C3%BCrstentum_Siebenbuergen_1769-1773.jpg|Fehér vármegye az [[Magyarország első katonai felmérése|I. katonai felmérés]] térképén (1769-73)|bélyegkép|250px]] |
|||
== Források == |
== Források == |
||
A lap 2015. december 23., 20:40-kori változata
Fehér vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Erdélyben Gyula–Fehérvár központtal. Területe ekkor kiterjedt az egész – részben lakatlan – Dél-Erdélyre, a későbbi Hunyad vármegye, Királyföld, Fogarasföld és Háromszék területére is,[1] azaz a Maros és az Olt vízgyűjtő területére.[2]
A király 1003-ban verte le az utolsó erdélyi gyulát, ekkor hozta létre a vármegyét, amelynek hatalmas, tartományi mérete azt mutatja, hogy kiterjedt a gyulák teljes uralmi területére. A régészet nem igazolta, hogy a megyét esetleg Keán erdélyi bolgár uralmának megdöntése után hozták volna létre az 1010-es években. A 9-10. században kimutathatók ugyan a bolgár jelenlét nyomai, de ezek a 10. században, a gyulák Erdélybe költözésekor megszűnnek.[2]
A megye ispánjait a 11-12. században dux, tribunus, princeps, voivoda néven is említik, hatalmukat fokozatosan egész Erdélyre kiterjesztették. Az így kialakuló erdélyi vajdai, valamint az alvajdai tisztség Erdély története során végig szorosan összekapcsolódott a gyulafehérvári ispán tisztségével. A források említik a várszervezetet és a várjobbágyokat is. A 12. század elején a székelyek feltűnnek a későbbi Szászföld területén, majd a 13. században nyomulnak a mai Székelyföld területére. II. Géza hívására a 12. században megjelennek a szászok a Vöröstoronyi-szoros előterében, majd a keletre húzódó székelyek helyére is betelepültek a 13. században az ekkortól Szászföld területére. III. Béla idejétől a Szebeni- és Fogarasi-havasok aljára vlachokat is telepítettek. Mindezen telepítések területei – Székelyföld, Szászföld, Fogarasföld, Brassóvidéke – kikerültek a fehérvári ispán hatásköréből, bizonyos szigetszerű magánbirtoktesteket kivéve, amelyek később Felső-Fehér vármegyét alkották. Nem tudjuk mikor vált ki ezalatt Fehérből Küküllő és Hunyad vármegye, de bekebelezte közben a marosújvári sóbánya körüli Újvár vármegyét.[2]
A 14. század elejére nemesi vármegyévé alakult, amelynek ispánja az erdélyi alvajda volt.[2]
Források
- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994)