„Manu Dibango” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
CsurlaBot (vitalap | szerkesztései)
botok
101 034 szerkesztés
A(z) Manu_dibango.jpg nevű fájlt Natuur12 törölte a Commonsból: „Per c:Commons:Deletion requests/Files uploaded by Hypsos”
35. sor: 35. sor:


==Diszkográfia==
==Diszkográfia==

[[File:Manu dibango.jpg|thumb|260px|2010]]
{{hasáb eleje}}
{{hasáb eleje}}
* Soul Makossa (1972)
* Soul Makossa (1972)

A lap 2015. november 20., 16:31-kori változata

Manu Dibango
2007, London
2007, London
Életrajzi adatok
ÁlnévJr. Dibbs
Született1933. december 12. (90 éves)
Kamerun, Douala
Elhunyt2020. március 24. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
Melun[6][3]
SírhelyGrave of Manu Dibango
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerszaxofon, vibrafon
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja (2010)
  • All African Music Legend Award (2016)
Tevékenységzenész, zenekarvezető, zeneszerző
Kiadók
A Wikimédia Commons tartalmaz Manu Dibango témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Manu Dibango, Emmanuel N'Djoké Dibango (Kamerun, Douala, 1933. december 12. –), kameruni dzsesszzenész, szaxofon- és vibrafon-játékos, zenekarvezető, zeneszerző. A fúziós dzsessz egyik kiemelkedő képviselője.

Bendzsót akartam, de a mandolin olcsóbb volt és hasonlított az alakja, így apám inkább azt vett nekem. De az első hangszer, amin megtanultam játszani még ez előtt, egy afrikai síp volt. És zongorázni rendesen, zeneiskolában tanultam.

Tizenöt éves korában szülei Párizsba küldték zenei képzésre. Előbb zongorázni tanult, majd egy kölcsönkapott szaxofonon kezdett el játszani, ami zenei fejlődésében aztán meghatározóvá vált.

1957-ben Brüsszelben telepedett le, ahol az akkoriban híres kongói rumba-együttes, Joseph Kabasele(wd) zenekarának a tagja lett. Két évi afrikai turné hatására zeneileg hazatalált: makossát kezdett játszani. (A makossa egy gyors tempójú, városi tánc Kamerunban.)

Ennek eredményeképpen született meg 1972-ben a Soul Makossa című világsíkerű hanglemez, amely a kameruni forrásokon túl más afrikai országok népszerű zenei stílusaiból is merít.

A címadó dal állítólag a kozmopolita afrikaiak himnuszává vált. Fájl:Soul makossa 28sec manu dibango.ogg

  • Soul Makossa

Manu Dibango többször járt Magyarországon is.

Diszkográfia

  • Soul Makossa (1972)
  • O Boso (1973)
  • Makossa Man (1974)
  • Makossa Music (1975)
  • Manu 76 (1976)
  • Super Kumba (1976)
  • A l'Olympia (1978)
  • Afrovision (1978)
  • Sun Explosion (1978)
  • Gone Clear (1980)
  • Waka Juju (1982)
  • Mboa (1982)
  • Ambassador (1981)
  • Electric Africa (1985)
  • Afrijazzy (1986)
  • Deliverance (1989)
  • Happy Feeling (1989)
  • Rasta Souvenir (1989)
  • Polysonik (1992)
  • Live '91 (1994)
  • Wakafrika (1994)
  • CubAfrica (1998)
  • Mboa' Su – Kamer Feelin' (1999)
  • Collection Legende (1999)
  • Anthology (2000) (compilation)
  • The Very Best Of Manu Dibango: Afrosouljazz From The Original Makossa Man (2000) (compilation)
  • Kamer Feelin' (2001)
  • B Sides (2002)
  • Dance With Manu Dibango (2002)
  • Africadelic: The Very Best Of Manu Dibango (2003) (compilation)
  • From Africa (2003) Blue Moon
  • Lion of Africa (2007) – live album including bonus DVD
  • African Woodoo (2008) from tracks recorded between 1971 and 1975 for cinema, TV, and advertising.
  • Choc'n'Soul (2010) features Sly and Robbie
  • Afro Funk (2010)
  • Afro Soul Machine (2011) (compilation)
  • Past Present Future (2011) features "Soul Makossa 2.0" with vocals performed by Wayne Beckford
  • Ballad Emotion (2011) (mostly jazz standards)
  • Africa Boogie (2013)
  • Aloko Party (2013)
  • Lagos Go Slow (2013)
  • Balade En Saxo (2013)

Külső hivatkozások

  1. ↑ https://www.francetvinfo.fr/sante/maladie/coronavirus/coronavirus-le-saxophoniste-manu-dibango-est-mort-du-covid-19-annonce-sa-famille_3882165.html
  2. ↑ https://www.elnuevodia.com/entretenimiento/musica/nota/elsaxofonistaycantantemanudibangofalleceporelcoronavirusenparis-2555286/, 2020. március 24.
  3. ↑ a b Fichier des personnes décédées
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2023. augusztus 23.)
  5. ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2023. augusztus 23.)
  6. ↑ « Une boucle est bouclée » : notre voyage à Château-Thierry avec Manu Dibango (francia és angol nyelven). LVMH. (Hozzáférés: 2020. március 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Manu_Dibango&oldid=16874372”