„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
44. sor: 44. sor:
== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
<references/>
<references/>

== Lásd még ==
*[[Szerbia uralkodóinak listája]]
*[[Szerb fejedelmek családfája]]


{{Szerb király
{{Szerb király

A lap 2015. november 8., 20:16-kori változata

II. István Uroš
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1282 1321
ElődjeIstván Dragutin
UtódjaIII. István Uroš
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1253
nem ismert
Elhunyt1321. október 29.
Nerodimlje[1]
NyughelyeSzent Nedelya templom, Szófia
ÉdesapjaI. István Uroš
ÉdesanyjaIlona szerb királyné
Testvére(i)
Házastársa3. Árpád-házi Erzsébet
4. Szimónisz
Gyermekei
II. István Uroš aláírása
II. István Uroš aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István Uroš témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. István Uroš vagy István Milutyin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253[1][2]1321. október 29.[1][2]) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.[3]

Életrajza

Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében.[4]

Dragutin lemondásával jutott a trónra.[5] Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától[5] és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette III. András magyar király leányát Erzsébetet,[5] akitől egy fia született: III. István Uroš.[5] A görögök és tatárok sok kárt tettek országában,[5] de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük.[5] A tatárok viszont ismételve pusztították országát,[5] utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába,[5] de István legyőzte őket,[5] a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta[5] és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.[5]

Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.[6] II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.[6] Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.[7] Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.[6] Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.[6] II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta[6] Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme[8] után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.[6] István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki[9]

Ezek után még egyszer Bizáncba ment Iréne temetésére, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.[10] Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.[10] 1321-et írtak ekkor.[10]

Emlékezete

István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott,[3] fellendítette a kézműipart[3] és a kereskedelmet is.[3]

A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.[11]

Jegyzetek

  1. a b c Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. a b Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. a b c d Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   27. oldal
  4. Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12. , 38. oldal
  5. a b c d e f g h i j k Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  6. a b c d e f Luczenbacher, id.m., 39. oldal
  7. Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal
  8. Károly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, id.m., 40.o.)
  9. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal
  10. a b c Luczenbacher, id.m., 41. oldal
  11. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal


Előző uralkodó:
Dragutin István
Szerbia királya
12821321
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
III. István Uroš