„Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
| születés dátuma = [[1867]]. [[november 4.]] |
| születés dátuma = [[1867]]. [[november 4.]] |
||
| halál helye = [[Somogyhárságy]] |
| halál helye = [[Somogyhárságy]] |
||
| halál dátuma = [[1957]]. [[április 12.]] {{Életkor- |
| halál dátuma = [[1957]]. [[április 12.]] {{Életkor-holt|1867|11|04|1957|04|12}} |
||
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]] |
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]] |
||
| házastárs = |
| házastárs = |
||
A lap 2015. október 29., 11:18-kori változata
| Kapoli Antal | |
| Született | 1867. november 4. Gyalán |
| Elhunyt | 1957. április 12. (89 évesen) Somogyhárságy |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Kapoli Antal |
| Foglalkozása | juhász, népi iparművész |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1955) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kapoli Antal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
id. Kapoli Antal (Gyalán, 1867. november 4. – Somogyhárságy, 1957. április 12.) Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere (1954).
Élete
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész Somogyban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a Néprajzi Múzeumban, a kaposvári múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Népművészet Mestere címet kapta, 1955-ben pedig Kossuth-díjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el.