„Kage-rjú” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a clean up AWB
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Források: Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://en.wikipedia.org → https://en.wikipedia.org AWB
10. sor: 10. sor:


==Források==
==Források==
* [http://en.wikipedia.org/wiki/Kage-ryū_(Aizu) Az angol Wikipedia azonos című szócikke]
* [https://en.wikipedia.org/wiki/Kage-ryū_(Aizu) Az angol Wikipedia azonos című szócikke]
* Dr. Ujvári Miklós: Szamuráj harci szellem és küzdésművészet, Tisza Star kft., 1997.
* Dr. Ujvári Miklós: Szamuráj harci szellem és küzdésművészet, Tisza Star kft., 1997.



A lap 2015. október 27., 11:07-kori változata

A Kage-rjú (Árnyék-iskola) egy japán kardvívó (kendzsucu) iskola volt a XV. század vége és XVI. század közepe között. Alapítója Aizu Iko (1452–1538.) szamuráj volt. Egyike a négy legfontosabb, korai kendzsucu iskolának.

Története

Az iskolát 1490-körül alapította Aizu Hjuga no kami Iko, eredeti nevén Aizu Ikoszai Hiszatada. Az ő két legjobb tanítványa volt a fia, Aizu Kosicsiro, és Kamiizumi Hidecugu, a későbbi legendás kardforgató, Kamiizumi Isze no kami Nobucuna (Hidecuna) apja.

Az iskola jellegzetessége volt, hogy használója, úgymond "árnyék" módjára, követte az ellenfél mozgását, annak testbeszédéből következtetve támadásaira, és a legkedvezőbb pillanatot használta ki a támadásra. A kage-rjú gyorsan elterjedt szerte Japánban, és a későbbi kendzsucu iskolák legnépesebb csoportjának, a sinkage (új árnyék) iskolák őse lett. Ma már ez az iskola nem létezik, kihalt.

Hatása

Az iskola a Japán történelem során feledésbe merült, de egyik korai tanulója, Kamiizumi Nobucuna nagyjából 23 éves korára elsajátította, majd sinkage-rjúként továbbfejlesztette. Az ő sinkage-rjúja lett korának legnépszerűbb iskolája, s belőle ágazott szét a legtöbb vívó stílus, mely szinte mindd használta nevében a sinkage nevet, közvetve így éltetve tovább a kage-rjút.

Források