Erdély erődtemplomos falvai

Erdély erődtemplomos falvai
Világörökség
Baromlakai erődtemplom
Adatok
Ország	Románia
Világörökség-azonosító	596
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	IV
Felvétel éve	1993
Elhelyezkedése
Erdély erődtemplomos falvai Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′46.133333333333, 24.766666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat.

Erdély erődtemplomos falvai néven került fel a Világörökség listájára hét dél-erdélyi falu, a 13–16. századbeli jellegzetes építkezési módszerével:

• Nagybaromlak, Szeben megye
• Berethalom, Szeben megye
• Kelnek, Fehér megye
• Prázsmár, Brassó megye
• Szászfehéregyháza, Brassó megye
• Szászkézd, Maros megye
• Székelyderzs, Hargita megye

Történet

Az erdélyi szász falvak a 13. században jelentek meg, amikor a magyar királyok szászokat telepítettek a vidékre. Különböző kiváltságokat élveztek és a sajátos közösségformáló kultúrájuk évszázadokon át fentmaradt. Mivel a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző méretű erődítményeket építettek. A 15. század közepéről már 250 szász falu erődtemplomáról maradtak fenn adatok. A legfontosabb városokat teljesen megerősítették, a kisebb falvak pedig egy-egy erődtemplom köré csoportosultak. A templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és a kor hadászati szintjének megfelelő egyéb védelmi elemekkel láttak el. Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyésládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból.

A templomerődök azonban csak időleges védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. Nagyszeben a 13. században, Brassó és a többi szász város a 14-15. században építette meg kőfalát, amelyet folyamatosan erősítettek és bővítettek.

A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvak lakossága még a 19-20. században is sok helyen a toronyban őrizte ünneplő ruháit. Szintén tovább él a „Speckturm”, azaz „szalonnatorony” elnevezés.

Leírás

A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint a falvak kompaktak: vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak. A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el. A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak, függetlenül attól, hogy román vagy gótikus stílusban épültek. Majdnem minden esetben könnyen védhető helyen, például dombtetőn épült. Az anyagok a hagyományos kő, illetve vörös tégla.

A templomhoz közel van a falu főtere vagy tánctere (Tanzplatz), amely a társadalmi élet központja volt. A templomhoz közel csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A legtöbb faluban a búza tárolására használt csűrök is közel vannak a falu központjához.

Galéria

• 
  Nagybaromlak
• 
  Berethalom
• 
  Kelnek
• 
  Prázsmár
• 
  Szászfehéregyháza
• 
  Szászkézd
• 
  Székelyderzs

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat.

• Villages with Fortified Churches in Transilvania (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
• Transylvania village sites with fortified churches (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
• Hajdú, Farkas-Zoltán. Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál (PDF) (magyar nyelven), Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 63-64. o.. ISBN 973-8002-96-6 [2001]. Hozzáférés ideje: 2008. május 23.