„Veneto” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
irásjelek, adatok aktualizálva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
venetói
41. sor: 41. sor:
Az alpesi terület a [[Karni-Alpok]] ''(Karnische Alpen / Alpe Carniche)'' nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze ''(Vanscuro-csúcs,'' 2678 m) és a [[Dolomitok]] délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb [[Marmolada]] (''la Marmolada'', 3342 m), a Tofanák ''(le Tofane),'' a [[Civetta|Civetta-hegy]] ''(il monte Civetta)'' – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető [[Rézia]].
Az alpesi terület a [[Karni-Alpok]] ''(Karnische Alpen / Alpe Carniche)'' nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze ''(Vanscuro-csúcs,'' 2678 m) és a [[Dolomitok]] délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb [[Marmolada]] (''la Marmolada'', 3342 m), a Tofanák ''(le Tofane),'' a [[Civetta|Civetta-hegy]] ''(il monte Civetta)'' – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető [[Rézia]].
* '''Dombvidékei''':
* '''Dombvidékei''':
A venetoi Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a [[Garda–tó]]ig ''(lago di Garda)'' és a [[Piave]]-folyóig. Hegységei: az [[Asiago]], a [[Lessini-hegység]] ''(monti Lessini),'' s sziklás masszívumok, mint a [[Grappa]] s a [[Monte Baldo]]. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle [[Eugenai-dombság]] (Padova megye) ''(colli Euganei)'' és a [[Berici–hegység]] Vicenza megyében ''(monti Berici)''.
A venetói Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a [[Garda–tó]]ig ''(lago di Garda)'' és a [[Piave]]-folyóig. Hegységei: az [[Asiago]], a [[Lessini-hegység]] ''(monti Lessini),'' s sziklás masszívumok, mint a [[Grappa]] s a [[Monte Baldo]]. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle [[Eugenai-dombság]] (Padova megye) ''(colli Euganei)'' és a [[Berici–hegység]] Vicenza megyében ''(monti Berici)''.
* '''Síkságai''':
* '''Síkságai''':
A venetoi terület 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna ''(la laguna di Venezia)'', melynek vízszabályozása a [[Velencei Köztársaság]] idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a [[Pó-delta]], a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.
A venetói terület 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna ''(la laguna di Venezia)'', melynek vízszabályozása a [[Velencei Köztársaság]] idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a [[Pó-delta]], a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.


=== Vízrajza ===
=== Vízrajza ===
50. sor: 50. sor:
* '''Folyók és csatornák''':
* '''Folyók és csatornák''':


A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyó vizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az [[Adige (folyó)|Adige]], Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a [[Brenta]] (160 km), a [[Piave]] (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a [[Bacchiglione]] (118 km, Vicenza folyója), a [[Sile (folyó)|Sile]] (95 km, Treviso folyója) és a [[Livenza]] (112 km).
A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az [[Adige (folyó)|Adige]], Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a [[Brenta]] (160 km), a [[Piave]] (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a [[Bacchiglione]] (118 km, Vicenza folyója), a [[Sile (folyó)|Sile]] (95 km, Treviso folyója) és a [[Livenza]] (112 km).


* '''Tavak''':
* '''Tavak''':

A lap 2015. szeptember 19., 07:35-kori változata

Veneto
Velence látképe
Velence látképe
Veneto címere
Veneto címere
Veneto zászlaja
Veneto zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RangRégió
SzékhelyVelence
MegyéiBelluno (BL)
Padova (PD)
Rovigo (RO)
Treviso (TV)
Velence (VE)
Verona (VR)
Vicenza (VI)
KormányzóGiancarlo Galan
Népesség
Teljes népesség4 869 830 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség264,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület18 391 km²
IdőzónaUTC+1
Veneto régió elhelyezkedése
Veneto régió elhelyezkedése
Veneto weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.


Veneto régió (Regione di Veneto; IPA: [ˈvɛːneto]) Olaszország közigazgatási egysége az ország északkeleti részén, az Adriai-tenger és a Dolomitok között fekszik.

Földrajz

Fekvése

Határai: nyugaton Lombardia és Trentino-Alto Adige, északkeleten Friuli-Venezia Giulia, délen pedig Emilia-Romagna régiók, míg északon Ausztria (Tirol és Karintia tartomány).

Természetes határát délről a -folyó, nyugatról a Garda-tó keleti partja jelenti, északon a Dolomitok és a Karni-Alpok, keleten az Előalpok illetve a Livenza és a Tagliamento-folyó biztosítja.

Felszíne

A régió 56%-a síkság, 14%-a dombvidék, 30%-a hegység. A terület morfológiailag – beleértve az Adria-parti területet, a Pó-síkságot és az Alpokat – meglehetősen összetett. Venetóban - tájegységeit, gazdaságát és népességi összetételét figyelembe véve - 4 kisebb szubrégió ismerhető fel:

  • Legészakabbra Belluno hegyes vidéke szociális és gazdasági viszonyait tekintve alpesi jellegű: gyér népesség, szerény mezőgazdaság, gyenge iparosodás, sok fontos kis hétvégi és sportturisztikai helység.
  • Veneto középső területe – az Előalpok és a síkság között - Treviso, Padova, Vicenza és Verona megyék. A régió legvitálisabb és leggazdagabb vidéke, virágzó mezőgazdasággal, szolid kereskedelemmel és iparral, ősi kisvárosokkal, a történelem és kultúra illusztris személyiségeivel.
  • Veneto keleti része az Adige (Etsch) és a Pó folyók területe. A keleti és tengerparti vidék lagúnás partokkal. Legjelentősebb tájegysége a Velencei lagúna, melynek központjában Velence helyezkedik el.
  • A régió hegységi (alpesi és előalpesi) zónája nem túl kiterjedt, a terület mintegy 30%-ának felel meg, de meglehetősen változatos táj völgyekkel, fennsíkokkal, sziklás masszívumokkal, erdőségekkel.

Földrajzi tájegységei

  • Hegyvidékei:

Az alpesi terület a Karni-Alpok (Karnische Alpen / Alpe Carniche) nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze (Vanscuro-csúcs, 2678 m) és a Dolomitok délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb Marmolada (la Marmolada, 3342 m), a Tofanák (le Tofane), a Civetta-hegy (il monte Civetta) – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető Rézia.

  • Dombvidékei:

A venetói Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a Garda–tóig (lago di Garda) és a Piave-folyóig. Hegységei: az Asiago, a Lessini-hegység (monti Lessini), s sziklás masszívumok, mint a Grappa s a Monte Baldo. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle Eugenai-dombság (Padova megye) (colli Euganei) és a Berici–hegység Vicenza megyében (monti Berici).

  • Síkságai:

A venetói terület 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna (la laguna di Venezia), melynek vízszabályozása a Velencei Köztársaság idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a Pó-delta, a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.

Vízrajza

A Brenta, Bassano del Grappa folyója
  • Folyók és csatornák:

A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az Adige, Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a Brenta (160 km), a Piave (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a Bacchiglione (118 km, Vicenza folyója), a Sile (95 km, Treviso folyója) és a Livenza (112 km).

  • Tavak:

Legnagyobb tava a Garda-tó, melyen Veneto, Lombardia és Trentino-Dél-Tirol osztozik. Emellett a régióban számos kis alpesi tó található, mint a Cadore és Agordino tavai (Treviso megye), az Alleghei-tó, az Auronzói-tó, a Pievei-tó, a Misurina-tó (Belluno megye), a Revine tavai (Treviso megye), a Santa Maria-tó, a Lago-tó s a bellunói tavak: a Santa Croce-tó, az Arsié-tó s a Lago de Mis.

Természetvédelmi területei

Nemzeti parkok (parchi nazionali):

Regionális parkok (parchi regionali):

Története

Veneto nevét a venétek ősi népcsoportjáról kapta, kiket a rómaiak az i. e. 2. században hódítottak meg s létrehozták Aquileia kolóniát. Később a terület barbár betörések célpontjává vált. Csak a 10. században alakultak ki fontosabb városok s később szabad kommunák. A 15. században Velence kiterjesztette hatalmát a környékbeli területek nagy részére. A 18. századtól végétől 1866-ig osztrák és francia uralom alatt állt, majd 1866-ban az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A második világháború után közigazgatásilag két részre osztották, Veneto és Udine néven. Ez utóbbiból alakult ki a mai Friuli-Venezia Giulia régió. Veneto jelenlegi határai között 1947 óta létezik.

Közigazgatás

Veneto megyéi

Veneto székhelye Velence. A régió közigazgatásilag 7 megyére oszlik, legnagyobb városai egyben a megyék székhelyei is. Megyéi (provincie) a következők:

Népesség

A népesség nyelvi megoszlása:

Fő szócikk: Venetói nyelv

A velencei vagy venetói nyelv nem tévesztendő össze az ókori Itáliában beszélt venét nyelvvel. Saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma Olaszországban valamivel több mint kétmillió. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.

Venetóban beszélnek egy szláv nyelvet is a réziait, ami a szlovén nyelv egy elszigetelt dialektusa ebben a régióban, de igen kevés ember beszéli.

Gazdaság

Chioggia, Vena-csatorna
Lido di Jesolo, strand
Verona, Júlia erkélye (a turisták számára kijelölve)
Padova, Szent Antal-bazilika

Turizmus

Veneto Olaszországban vezető helyen áll az idegenforgalomban, a nemzeti idegenforgalmi bevételek 13,5%-át adja. Csak maga Velence kb. 10 millió látogatót fogad egy-egy esztendőben. Az idegenforgalom célterületei a régióban:

Kulturális látnivalók:

Tengerparti nyaralóhelyek:

Tóvidékek:

Termálfürdők:

Sícentrumok:

Sport

Sportlétesítmények

Híres emberek

Katolikus egyház

Politika

Tudomány, felfedezések

Építészet

Képzőművészetek

Irodalom

Zene

Sport

Képgaléria

Források

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Olasz Wikipédia (Közigazgatás, Híres emberek)

További információk

Commons:Category:Veneto
A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.
  1. Italian National Institute of Statistics