„Konzervativizmus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
39. sor: | 39. sor: | ||
*gróf várkonyi és bősi [[Amade Antal (író)|Amade Antal]] ([[1760]] – [[1835]]) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető. |
*gróf várkonyi és bősi [[Amade Antal (író)|Amade Antal]] ([[1760]] – [[1835]]) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető. |
||
*gróf ciráki és dénesfalvai [[Cziráky Antal Mózes]] ([[1772]] – [[1852]]), országbíró, aulikus vezető. |
*gróf ciráki és dénesfalvai [[Cziráky Antal Mózes]] ([[1772]] – [[1852]]), országbíró, aulikus vezető. |
||
*felsőőri [[Pyrker János]] ([[1772]]– [[1847]]) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap. |
|||
*forintosházi [[Forintos György (politikus)|Forintos György]] ([[1792]]-[[1857]]), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója. |
*forintosházi [[Forintos György (politikus)|Forintos György]] ([[1792]]-[[1857]]), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója. |
||
*verbói [[Szluha Imre (főkapitány)|Szluha Imre]] jászkun főkapitány, királyi tanacsos. |
*verbói [[Szluha Imre (főkapitány)|Szluha Imre]] ([[1786]]-[[1873]]), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos. |
||
*branyicskai báró [[Jósika Sámuel (kancellár)|Jósika Sámuel]] (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus. |
*branyicskai báró [[Jósika Sámuel (kancellár)|Jósika Sámuel]] (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus. |
||
*magyar-szőgyéni és szolgaegyházi [[Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)|Szőgyény-Marich László]] ([[1806]]–[[1893]]) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. |
*magyar-szőgyéni és szolgaegyházi [[Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)|Szőgyény-Marich László]] ([[1806]]–[[1893]]) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. |
A lap 2015. szeptember 17., 09:53-kori változata
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: [1]"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet." Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Politikai eszmerendszerként a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russel Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta.
Mint politikai ideológia
Dogmatikája
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.
A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]
Típusai
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:
- az angolszász, amely evolutív (reformképes)
- a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.
Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.
- tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
- paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
- liberális konzervativizmus
- forradalmi konzervativizmus
- neokonzervativizmus
Problémái
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.
Tágabb értelmezés
Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés, mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.
Konzervatív politikai filozófusok
Magyarországon
Reformkori konzervatív személyiségek
- lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757- 1832), zalai alispán, aulikus vezető.
- gróf várkonyi és bősi Amade Antal (1760 – 1835) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető.
- gróf ciráki és dénesfalvai Cziráky Antal Mózes (1772 – 1852), országbíró, aulikus vezető.
- felsőőri Pyrker János (1772– 1847) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap.
- forintosházi Forintos György (1792-1857), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója.
- verbói Szluha Imre (1786-1873), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos.
- branyicskai báró Jósika Sámuel (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus.
- magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (1806–1893) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos.
Mai konzervatív személyiségek
- Béndek Péter (1968–) konzervatív politikai filozófus.
- Egedy Gergely (történész)
- Horkai-Hörcher Ferenc
- Dr. Lánczi András (1956– ) konzervatív filozófus.
Források
- Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? (Osiris, 2004) ISBN 963-389-593-6
- Mi a konzervativizmus? – Délutáni találkozás; (beszélgetés Egedy Gergellyel, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanárával ); Magyar Katolikus Rádió.
- Antal János: Konzervativizmus és modernitás. (Polisz cikk).
Jegyzetek
- ↑ Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
- ↑ http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1