„Flavius Iulius Dalmatius” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 13 interwiki link migrálva a Wikidata d:q504556 adatába
PZoliBot (vitalap | szerkesztései)
a Belső hivatkozás egyértelműsítés miatti javítása (Alexandria) AWB
3. sor: 3. sor:
Fiatal kora meglehetősen ismeretlen. Apja halála után I. Constantinus maga mellé vette anyját, [[Szent Ilona|Flavia Helenát]], aki nem kedvelte a Constantius második házasságából származó gyermekeket (Dalmatius és [[Flavius Iulius Constantius|Iulius Constantius]]), így azok a konstantinápolyi udvartól távol, főleg a birodalom nyugati tartományaiban tartózkodtak. Dalmatius fiatal éveit a [[gallia]]i [[Toulouse|Tolosában]] (ma [[Toulouse]]) töltötte, gyermekei vagy itt, vagy [[Hispania|Hispaniában]] születtek, és csak Helena halála ([[329]]) után térhetett vissza Konstantinápolyba. Constantinusszal jó viszonyban volt, [[333]]-ban [[censor]], [[334]]-ben [[consul]] lett.
Fiatal kora meglehetősen ismeretlen. Apja halála után I. Constantinus maga mellé vette anyját, [[Szent Ilona|Flavia Helenát]], aki nem kedvelte a Constantius második házasságából származó gyermekeket (Dalmatius és [[Flavius Iulius Constantius|Iulius Constantius]]), így azok a konstantinápolyi udvartól távol, főleg a birodalom nyugati tartományaiban tartózkodtak. Dalmatius fiatal éveit a [[gallia]]i [[Toulouse|Tolosában]] (ma [[Toulouse]]) töltötte, gyermekei vagy itt, vagy [[Hispania|Hispaniában]] születtek, és csak Helena halála ([[329]]) után térhetett vissza Konstantinápolyba. Constantinusszal jó viszonyban volt, [[333]]-ban [[censor]], [[334]]-ben [[consul]] lett.


Consuli éve után [[Antiokheia|Antiochiában]] a birodalom keleti határainak biztonságára felügyelt. Ő vizsgálta [[Alexandriai Szent Atanáz|Athanasius]] [[alexandria]]i püspök ügyét, akit gyilkossággal vádoltak. Fiai, [[Flavius Dalmatius|Dalmatius]] és [[Flavius Hannibalianus|Hannibalianus]] is fontos adminisztrációs tisztségeket töltöttek be Constantinus udvarában.
Consuli éve után [[Antiokheia|Antiochiában]] a birodalom keleti határainak biztonságára felügyelt. Ő vizsgálta [[Alexandriai Szent Atanáz|Athanasius]] [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i püspök ügyét, akit gyilkossággal vádoltak. Fiai, [[Flavius Dalmatius|Dalmatius]] és [[Flavius Hannibalianus|Hannibalianus]] is fontos adminisztrációs tisztségeket töltöttek be Constantinus udvarában.


[[337]]-ben Constantinus halála után őt és fiait – testvérével, Iulius Constantiusszal együtt – kivégezték [[II. Constantius]] katonái.
[[337]]-ben Constantinus halála után őt és fiait – testvérével, Iulius Constantiusszal együtt – kivégezték [[II. Constantius]] katonái.

A lap 2015. szeptember 15., 23:56-kori változata

Flavius Iulius Dalmatius (? 289 után – Konstantinápoly, 337) a Constantinus-dinasztia tagja, Constantius Chlorus és második felesége, Flavia Maximiana Theodora fia, féltestvére I. Constantinusnak.

Fiatal kora meglehetősen ismeretlen. Apja halála után I. Constantinus maga mellé vette anyját, Flavia Helenát, aki nem kedvelte a Constantius második házasságából származó gyermekeket (Dalmatius és Iulius Constantius), így azok a konstantinápolyi udvartól távol, főleg a birodalom nyugati tartományaiban tartózkodtak. Dalmatius fiatal éveit a galliai Tolosában (ma Toulouse) töltötte, gyermekei vagy itt, vagy Hispaniában születtek, és csak Helena halála (329) után térhetett vissza Konstantinápolyba. Constantinusszal jó viszonyban volt, 333-ban censor, 334-ben consul lett.

Consuli éve után Antiochiában a birodalom keleti határainak biztonságára felügyelt. Ő vizsgálta Athanasius alexandriai püspök ügyét, akit gyilkossággal vádoltak. Fiai, Dalmatius és Hannibalianus is fontos adminisztrációs tisztségeket töltöttek be Constantinus udvarában.

337-ben Constantinus halála után őt és fiait – testvérével, Iulius Constantiusszal együtt – kivégezték II. Constantius katonái.


Elődei:
Papius Pacatianus
és
Maecilius Hilarianus
Consul
333
SPQR
Utódai:
Flavius Optatus
és
Paulinus Honorius

Források