„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
* Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub |
* Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Erdély|-}} |
{{Portál|Erdély|-}} |
||
A lap 2015. augusztus 27., 11:59-kori változata
| Ostenburg-Moravek Gyula | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Ostenburg 1920-ban | |
| Született | 1884. december 2. Marosvásárhely |
| Meghalt | 1944. január 12. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Rendfokozata | őrnagy |
| Csatái | Első világháború, Nyugat-magyarországi felkelés |
Gratteni lovag Ostenburg-Moravek Gyula, olykor Morawek (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 12.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
Életpályája
Morawek Vencel és Geringer Rozália gyermeke. 1917. március 10-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött gróf Coullemont Edit Mária Jankával, gróf Coullemont Frigyes és Gaal Jozefa Mária lányával.[1] 1922-ben elváltak.[2] A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és talán Baghy László) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.
Jegyzetek
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 227/1917. folyószám alatt.
- ↑ A budapesti királyi törvényszék 36.P.37813/2/1922.27. sz. ítélete.
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Sopron.hu (képek)
- Egy kis emlék Ostenburg-Morawek Gyuláról
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
.svg){kind=small}
