„Réty Imre” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
nemzetisége |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
| aláírás = |
| aláírás = |
||
}} |
}} |
||
'''Réty Imre''' ([[Királyhegyes|Kiskirályhegyes]], [[1892]]. [[november 6.]] – [[Székelyudvarhely]], [[1976]]. [[március 17.]]) lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró. |
'''Réty Imre''' ([[Királyhegyes|Kiskirályhegyes]], [[1892]]. [[november 6.]] – [[Székelyudvarhely]], [[1976]]. [[március 17.]]) székely-magyar lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró. |
||
==Életútja== |
==Életútja== |
A lap 2015. július 14., 15:14-kori változata
Réty Imre | |
Született | 1892. november 6. Kiskirályhegyes, Csanád vármegye, Magyarország |
Elhunyt | 1976. március 17. (83 évesen) Székelyudvarhely, Románia |
Foglalkozása | lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró |
Tisztsége | alpolgármester (1945–1948) |
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1915) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Réty Imre (Kiskirályhegyes, 1892. november 6. – Székelyudvarhely, 1976. március 17.) székely-magyar lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró.
Életútja
Középiskoláit Temesváron végezte (1911), majd a budapesti egyetem hittudományi karán lelkészi diplomát (1915) szerzett és doktorált (1917). 1915-1925 között Temesváron a Csanádi Egyházmegyei Hatóság tisztviselője. 1926-ban kilép az egyházi rendből és Székelyudvarhelyre költözik, ahol a román nyelvű Harghita című lap 1926-ban indított magyar nyelvű változatának, a Hargitának felelős szerkesztője, majd főszerkesztője; 1929-1933 között Székelyudvarhely város polgármestere. 1936-1937-ben ügyvédi diplomát szerez a csernovici egyetemen, ettől fogva Székelyudvarhelyen ügyvédi gyakorlatot is folytat. 1932-33-ban az általa alapított Magyar Kisgazda Párt listáján képviselő a román parlamentben; ugyanennek a pártnak a nevében jegyzi főszerkesztőként 1936-ban A Nép című székelyudvarhelyi lapot.
1945-1948 között Székelyudvarhely alpolgármestere, s ebben az időben, 1946. május 1-ig a Szabadság című hetilap főszerkesztője is. A Megyei, majd Tartományi Ügyvédi Kollégium keretében 1970-ig folytat ügyvédi gyakorlatot.
Életútja első szakaszában önálló kiadásban tanulmánya jelent meg a budapesti Religióban (1916) Az unitáriusok keresztsége címmel, doktori értekezése (Lerimi Vincentius Coramonitoriumának irodalmi és dogmatörténeti jelentősége. Temesvár 1917), valamint Mit tudjunk a baptistákról? (Budapest 1917) és Lourdes csodái (Budapest 1918) című önálló kiadású munkái; tanulmányt közölt továbbá Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene (Dicsőszentmárton 1925) című kötetben A csanádi egyházmegye a török hódoltság után címmel, s 1922-ben igazgatója volt a Szociális Misszió Társulat temesvári lapjának, A Napnak, illetve főszerkesztője az ugyancsak Temesváron 1921-1923 között megjelenő Ifjúságnak.
Jogászként magyar fordításban és jegyzetekkel ellátva megjelentette A II. konverziós törvényt (Arad 1933), s ugyanennek elkészítette népszerű ismertetését is.
Forrás
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3