„Ráday Gedeon (főispán)” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
→‎Élete: kieg+ref-ek
a (→‎Családja: +1ref)
(→‎Élete: kieg+ref-ek)
[[Ráday Pál (bíró)|Ráday Pál]] királyi táblai ülnök és báró Prónay Ágnes fia. Gondos házi nevelés után [[Pozsony]]ban tanult, a jogot pedig Pesten 1823-ban végezte. Az [[1825–27-es pozsonyi országgyűlés|1825. évi országgyűlés]] főrendiházában jelen nem lévő atyját képviselte; azután Pest vármegyében szolgált, ahol megyei gyakorlatot szerzett.
 
Később a megye közgyűlésein szónoklatával kiváló szereplő volt és a hatalmas ellenzéki pártnak egyik legbátrabb és legtekintélyesebb bajnoka lett, aki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. E szónokokat és köztük Rádayt is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi perbe fogták. A kormány azonban el nem érhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye Rádayt az 1839. évi országgyűlésre május 31-én, a gróf perbefogatása és üldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért, követévé választotta. Ebből újabb nagy baj lett: a kormány most meg már a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet az által, hogy Rádayt, mint perben álló egyént, az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltotta. Ebből támadt az országgyűlésen a híres Ráday-ügy, ami hosszú ideig hátráltatta a diéta munkáját.<ref>[http://pest.archivportal.hu/index.php?action=gallery&gallery_action=show_object&type=cms_image&object_id=140 A Ráday-ügy], pest.archivportal.hu</ref> Végül, hogy az országgyűlés eredménytelenné ne legyen, úgy segítettek a bajon, hogy Rádayt önkéntes lemondásra bírták és a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. Eközben előbb 1838–1840 között az akkor még [[Pesti Magyar Színház]] választmányának alelnöke,<ref name=SzLex>{{SzínhLex||http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz22/26.html}}</ref> melyet rövid ideig igazgatott is,<ref>Kerényi Ferenc: [http://www.forrasfolyoirat.hu/0506/kerenyi.html Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban], Forrás folyóirat - 2005. június</ref> majd másodjára 1840-től 1841 húsvétjáig, immár mint a Nemzeti Színház országos felügyelet alá kerülésének biztosításáig regnáló „kormányzó választmány” tagja (báró [[Orczy György]], [[Simontsits János]] és Patisz Károly mellett).<ref name=MSz>Magyar színháztörténet I. kötet IV. fejezet [http://mek.oszk.hu/02000/02065/html/1kotet/29.html A nemzeti színház a polgári forradalom előestéjén (1840–1848)], mek.oszk.hu - 1990–2001.</ref>
 
A következő, 1844. évi országgyűlésre ismét megválasztották és ekkor már akadálytalanul megjelenhetett méltó helyén. Ott azután 1945 novemberétől<ref name=MSzI>Magyar Színháztörténet I. kötet [http://mek.oszk.hu/02000/02065/html/1kotet/45.html IV. A magyar romantika színháza (1837–1849)], Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - 1990–2001</ref> újra megbízták a Nemzeti Színház "országos főigazgató"i posztjával, mely ezúttal első ízben, 1845-1847-ben a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a színház rendetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát és drámairodalmat sat. Az írókkal, többek közt [[Vörösmarty Mihály|Vörösmartyval]], [[Bajza József (költő)|Bajzával]], [[Fáy András]]sal, aki rokona és atyai barátja volt, és a művészek javával szíves baráti érintkezésben élt.
1847-ben mindent megtett [[Kossuth Lajos|Kossuth]] követté választatása ügyében és oldalán küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt és az alkotmányos miniszterium [[Nógrád vármegye]] főispánjává nevezte ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. A Nemzeti Színház „országos főigazgató”ságáról 1849. június végén aligazgatójával, [[Erdélyi János (költő)|Erdélyi Jánossal]] együtt lemondott.<ref name=MSzI/> December 10-én a pesit hadi törvényszék két évi várfogságra ítélte, de [[Julius Jacob von Haynau|Haynau]] visszaadta szabadságát.
 
1854-ben megint őt hívták vissza a Nemzeti Színház összezavart ügyeinek rendbehozására, bár politikai egyinéségétegyéniségét [[Bécs]]ben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbizatástmegbízatást és híven teljesítette feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására, pénzt gyűjtött az intézet kijavítására; visszahívta a szétszórt, elzüllött régi jó művészeket és újjáteremtette a beteg intézetet. 1860-ig mint „műigazgató” állt a színház élén, majd 1866–1869 között a Nemzeti Színházi Bizottmány alelnöke, végül, 1869-ben, ideiglenes intendánsa volt.<ref name=SzLex/> Magáról azonban rosszul gondoskodott – bár voltak kritikusai<ref>Gyulay Lajos naplói (gyulaynaplok.hu): [http://gyulaynaplok.hu/showDetailedDokumentum.php?dokID=13506 Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve — Döbrentei Gábor és Gyulay Lajos naplófeljegyzései (158. oldal)] - 1846. június 14. (hozzáférés: 2015. június 4.)</ref> színházvezetésének is. A közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; neje Teleki Borbála grófnő korakorai halála után megszűnt háztartásában a rend és takarékosság és Ráday vagyonilag mindinkább süllyedt.
 
Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává nevezték ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia és végsőségig jutott anyagi zavarai miatt hivatalait meg nem tarthatta és a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykor oly fényes és hasznos életét. Családi könyvtárát igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója és egyházának már 1836 óta hű gondnoka volt.

Navigációs menü