„Ostenburg-Moravek Gyula” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
botok
317 860 szerkesztés
a clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB
→‎Életpályája: rossz helyre mutat
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
23. sor: 23. sor:
== Életpályája ==
== Életpályája ==


A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], Megay László, [[Soltész István]], [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17.|február 17-én]] meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla (újságíró)|Bacsó Bélát]], a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21.|október 21-én]]. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.
A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai ([[Kovarcz Emil]], [[Lehrer Árpád]], Megay László, Soltész István, [[Szakács Árpád]] és talán [[Baghy László]]) [[1920]]. [[február 17.|február 17-én]] meggyilkolták [[Somogyi Béla|Somogyi Bélá]]t és [[Bacsó Béla (újságíró)|Bacsó Bélát]], a [[Népszava]] munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a [[Nemzetgyűlés]]ben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg [[Sopron]] kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A [[csendőr]]századainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű [[Lajtabánság]]. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. [[IV. Károly magyar király|IV. Károly]] királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak [[1921]]. [[október 21.|október 21-én]]. A [[budaörsi csata]] után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. [[1932]]-ben [[Prónay Pál]]lal közös vezetés alatt létrehozta a [[Magyar Országos Fasiszta Párt]]ot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.


== Források ==
== Források ==

A lap 2015. június 3., 22:46-kori változata

Ostenburg-Morawek Gyula
Ostenburg 1920-ban
Ostenburg 1920-ban
Született1884. december 2.
Marosvásárhely,
Meghalt1944. január 13. (59 évesen)
Budapest,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Rendfokozataőrnagy
CsatáiElső világháború, Nyugat-magyarországi felkelés

Ostenburg-Morawek Gyula, gratteni lovag (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 12.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.

Életpályája

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és talán Baghy László) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ostenburg-Moravek_Gyula&oldid=16111222”