Pompéry János

Pompéry János
Pompéry János portréja a Vasárnapi Ujságban
Élete
Született	1819. június 21. Miskolc
Elhunyt	1884. szeptember 28. (65 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Gyermekei	Pompéry Elemér Pompéry Aurél
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Pompéry János témájú médiaállományokat.

Pompéry János (Miskolc, 1819. június 21. – Budapest, 1884. szeptember 28.) magyar író, újságíró, az MTA levelező tagja (1859).

Családja

A Pompéry család Macedóniából bevándorolt görögkeleti vallású család. Pompéry nagyapja a XVIII. század közepe tájén Miskolcon telepedett le és kiterjedt borkereskedést űzött. Fia, Pompéry György a mezőgazdaság és kereskedés terén szerzett érdemei jutalmául nemességet és a Bihar megyei Papmező-Vallány nevű földbirtok fele részére királyi címeres adománylevelet nyert, neje szentandrási Szonthe Mária volt. Ezek fia Pompéry János, aki 1819. június 21-én született Miskolcon.

Életpályája

Tanulóéveit szülővárosában kezdte, Pesten folytatta, s a jogot 1838-ban Eperjesen végezte. Itt részesült, mint író, a legelső kitüntetésben a magyar nyelvművelő társaságban felolvasott novellájával. Ezalatt szülei, az 1830-ban Lengyelországot ért nagy csapás következtében borüzletük csökkenvén, elszegényedtek. Pompéry 1842. szeptember 26-én ügyvédi vizsgát tett. 1845-47-ben harmadfél évig gróf Eszterházy Károly, Győr megye főispánjánál nevelői állásban működött, a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította, emellett az irodalommal is szorgalmasan foglalkozott. 1847-ben Marcaltőn ügyvéd volt és ezen év április 19-én a királytól megújított magyar nemességi oklevelet nyert.

1848–49-ben belügyminisztériumi titkár, 1849-ben pedig a jászkunok túrkevei kerületének országgyűlési képviselője volt. 1850-ben Bécsbe tette át lakását és a legfőbb törvényszéknél a magyarországi felek ügyeinek elintézését magán ügyvivő minőségében szorgalmazta. Visszatérvén Pestre, 1852-ben a természettudományok műveléséhez fogott; különös szenvedéllyel tanulta a kémiát.

1853-tól a Pesti Napló munkatársaként, majd 1856. december 9-étől 1857. december 9-éig szerkesztőjeként dolgozott. A politikai sajtó terén ekkor kezdett munkálkodni. A Garay-árvák ügyét ő karolta fel és leginkább ő eszközölte ki fényes sikerét. A magyar írók segélypénztára ügyében is ő indította meg a mozgalmat és nagy munkásságot fejtett ki ez ügyben. Szintoly lankadatlanul működött színházi ügyekben és az egyesületi téren is minden irányban.

1859. december 16-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Azon időben egy pár cikket írt a biztosítás ügyéről és az éppen akkor létrejött első Magyar Általános Biztosító Társaság fontos feladatára hívta fel a közönség figyelmét a Pesti Naplóban. Tisztviselője is lett e társaságnak, és 1864-től már a központi főügynökség egyik vezetője volt; 1874-től fogva pedig még ezenkívül az igazgatóság és választmányi jegyzője is; ez állásaiban megmaradt élte fogytáig.

1861-től politikai lapok szerkesztésével foglalkozott; 1861. január 1-jével megalapította a Magyarország című lapot, amelyet 1862. május 16-áig szerkesztett. Ezután az Ország című lap szerkesztője volt Pesten 1862. október 15. és 1863. április 15. között. Megromlott egészsége miatt kénytelen volt abbanhagyni a szerkesztést.

Folyóiratokban több cikke és elbeszélése jelent meg az 1840-es és 1850-es évek folyamán. Vajda János baráti köréhez tartozott.

A Magyar Tudományos Akadémiában 1887. február 22-én Joannovics György mondott fölötte emlékbeszédet.

Főbb művei

• Beszélyek. Irta Pompéry János (Ervin). Pest, 1853. Két kötet. (I. Az élet, naplómból, Két hölgy szerelme, Yole, II. A Tardyház, A virágos sír. Clarissa. Ism. Hölgyfutár 179. sz., P. Napló 1067., Budapesti Hirlap 274. sz., M. Hirlap 273. sz. 2. kiadás. U. ott 1864.).
• A tihanyi visszhang. Rege. Das Echo von Tihany. Märchen, Übersetzt von Kertbeny. U. ott, 1853.
• Clarissa. Zwei Frauenherzen. Aus dem Ungarischen von Max Flak. Wien, 1853. (Neues Belletr. Lese-Cabinet 57. 58.)
• A telivér. Gróf Karátsonyi féle pályadíjat nyert eredeti vigjáték öt felvonásban. Írta Péter Pál. Bpest, 1859. (Ism. Pesti Napló 123-125. sz. Először adatott 1859. máj. 26. a pesti nemzeti színházban).
• A jogvesztés elmélete és az államjog. Irta Csemegi Károly. Kiadta ... Pest. 1862.
• Az első magyar általános biztosító társaság fennállásának negyedszázados évfordulóján. Bpest, 1883.

Irodalom

• Jókai Mór: P. J. (Kisf. Társ. Évl. 7., Pest, 1871 – 73);
• Joannovics György: Emlékbeszéd P. J. felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1887).

Forrás

• Magyar életrajzi lexikon 1900–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 2001, Arcanum.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest, 1905, Hornyánszky Viktor. On-line elérés