„Pompéry János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Irodalom: -commonskat |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''Pompéry János''' ([[Miskolc]], [[1819]]. [[június 21.]] – [[Budapest]], [[1884]]. [[szeptember 28.]]) magyar író, újságíró, az MTA levelező tagja (1859). |
'''Pompéry János''' ([[Miskolc]], [[1819]]. [[június 21.]] – [[Budapest]], [[1884]]. [[szeptember 28.]]) magyar író, újságíró, az MTA levelező tagja (1859). |
||
==Családja== |
|||
A Pompéry család [[Macedónia|Macedóniából bevándorolt görögkeleti vallású család. Pompéry nagyapja a XVIII. század közepe tájén Miskolcon telepedett le és kiterjedt borkereskedést űzött. Fia, Pompéry György a mezőgazdaság és kereskedés terén szerzett érdemei jutalmául nemességet és a Bihar megyei Papmező-Vallány nevű földbirtok fele részére királyi címeres adománylevelet nyert, neje szentandrási Szonthe Mária volt. Ezek fia Pompéry János, aki 1819. június 21-én született Miskolcon. |
|||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
Tanulóéveit szülővárosában kezdte, Pesten folytatta, s a jogot 1838-ban Eperjesen végezte. Itt részesült, mint író, a legelső kitüntetésben a magyar nyelvművelő társaságban felolvasott novellájával. Ezalatt szülei, az 1830-ban [[Lengyelország]]ot ért nagy csapás következtében borüzletük csökkenvén, elszegényedtek. Pompéry 1842. szeptember 26-én ügyvédi vizsgát tett. 1845-47-ben harmadfél évig gróf [[Eszterházy Károly]], Győr megye főispánjánál nevelői állásban működött, a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította, emellett az irodalommal is szorgalmasan foglalkozott. 1847-ben [[Marcaltő]]n ügyvéd volt és ezen év április 19-én a királytól megújított magyar nemességi oklevelet nyert. |
|||
Miskolcon, Pesten és Eperjesen tanult. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett. 1847-ben [[Marcaltő]]n [[ügyvéd]], 1848 – 49-ben belügyminisztériumi titkár, majd országgyűlési képviselő volt. 1850 és 1852 között [[Bécs]]ben élt. 1853-tól a [[Pesti Napló]] munkatársaként, majd 1856. december 9-étől 1857. december 9-éig szerkesztőjeként dolgozott. 1861. január 1-jével megalapította a Magyarország című lapot, amelyet 1862. május 16-áig szerkesztett. Ezután az [[Ország (időszaki lap)|Ország]] című lap szerkesztője volt Pesten 1862. október 15. és 1863. április 15. között. Tevékenyen vett részt a [[Magyar Általános Biztosító Társaság]] munkájában. Folyóiratokban több cikke és elbeszélése jelent meg az [[1840-es évek|1840-es]] és [[1850-es évek]] folyamán. [[Vajda János (költő)|Vajda János]] baráti köréhez tartozott. 1859-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választották. |
|||
1848–49-ben belügyminisztériumi titkár, 1849-ben pedig a jászkunok túrkevei kerületének országgyűlési képviselője volt. 1850-ben [[Bécs]]be tette át lakását és a legfőbb törvényszéknél a magyarországi felek ügyeinek elintézését magán ügyvivő minőségében szorgalmazta. Visszatérvén Pestre, 1852-ben a természettudományok műveléséhez fogott; különös szenvedéllyel tanulta a kémiát. |
|||
1853-tól a [[Pesti Napló]] munkatársaként, majd 1856. december 9-étől 1857. december 9-éig szerkesztőjeként dolgozott. A politikai sajtó terén ekkor kezdett munkálkodni. A Garay-árvák ügyét ő karolta fel és leginkább ő eszközölte ki fényes sikerét. A magyar írók segélypénztára ügyében is ő indította meg a mozgalmat és nagy munkásságot fejtett ki ez ügyben. |
|||
Szintoly lankadatlanul működött színházi ügyekben és az egyesületi téren is minden irányban. |
|||
1859. december 16-án a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává választotta. Azon időben egy pár cikket írt a biztosítás ügyéről és az éppen akkor létrejött első [[Magyar Általános Biztosító Társaság]] fontos feladatára hívta fel a közönség figyelmét a Pesti Naplóban. Tisztviselője is lett e társaságnak, és 1864-től már a központi főügynökség egyik vezetője volt; 1874-től fogva pedig még ezenkívül az igazgatóság és választmányi jegyzője is; ez állásaiban megmaradt élte fogytáig. |
|||
1861-től politikai lapok szerkesztésével foglalkozott; 1861. január 1-jével megalapította a Magyarország című lapot, amelyet 1862. május 16-áig szerkesztett. Ezután az [[Ország (időszaki lap)|Ország]] című lap szerkesztője volt Pesten 1862. október 15. és 1863. április 15. között. Megromlott egészsége miatt kénytelen volt abbanhagyni a szerkesztést. |
|||
Folyóiratokban több cikke és elbeszélése jelent meg az [[1840-es évek|1840-es]] és [[1850-es évek]] folyamán. [[Vajda János (költő)|Vajda János]] baráti köréhez tartozott. |
|||
A Magyar Tudományos Akadémiában 1887. február 22-én [[Joannovics György]] mondott fölötte emlékbeszédet. |
|||
==Főbb művei== |
==Főbb művei== |
||
* Beszélyek. Irta Pompéry János (Ervin). Pest, 1853. Két kötet. (I. Az élet, naplómból, Két hölgy szerelme, Yole, II. A Tardyház, A virágos sír. Clarissa. Ism. Hölgyfutár 179. sz., P. Napló 1067., Budapesti Hirlap 274. sz., M. Hirlap 273. sz. 2. kiadás. U. ott 1864.). |
|||
* Beszélyek (elb. I – II., Pest, 1853); |
|||
* A tihanyi visszhang. Rege. Das Echo von Tihany. Märchen, Übersetzt von Kertbeny. U. ott, 1853. |
|||
* A telivér (vígjáték, Pest, 1859). |
|||
* Clarissa. Zwei Frauenherzen. Aus dem Ungarischen von Max Flak. Wien, 1853. (Neues Belletr. Lese-Cabinet 57. 58.) |
|||
* A telivér. Gróf Karátsonyi féle pályadíjat nyert eredeti vigjáték öt felvonásban. Írta Péter Pál. Bpest, 1859. (Ism. Pesti Napló 123-125. sz. Először adatott 1859. máj. 26. a pesti nemzeti színházban). |
|||
* A jogvesztés elmélete és az államjog. Irta Csemegi Károly. Kiadta ... Pest. 1862. |
|||
* Az első magyar általános biztosító társaság fennállásának negyedszázados évfordulóján. Bpest, 1883. |
|||
==Irodalom== |
==Irodalom== |
||
A lap 2015. május 14., 17:19-kori változata
| Pompéry János | |
 | |
| Pompéry János portréja a Vasárnapi Ujságban | |
| Élete | |
| Született | 1819. június 21. Miskolc |
| Elhunyt | 1884. szeptember 28. (65 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Gyermekei | |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pompéry János témájú médiaállományokat. | |
Pompéry János (Miskolc, 1819. június 21. – Budapest, 1884. szeptember 28.) magyar író, újságíró, az MTA levelező tagja (1859).
Családja
A Pompéry család [[Macedónia|Macedóniából bevándorolt görögkeleti vallású család. Pompéry nagyapja a XVIII. század közepe tájén Miskolcon telepedett le és kiterjedt borkereskedést űzött. Fia, Pompéry György a mezőgazdaság és kereskedés terén szerzett érdemei jutalmául nemességet és a Bihar megyei Papmező-Vallány nevű földbirtok fele részére királyi címeres adománylevelet nyert, neje szentandrási Szonthe Mária volt. Ezek fia Pompéry János, aki 1819. június 21-én született Miskolcon.
Életpályája
Tanulóéveit szülővárosában kezdte, Pesten folytatta, s a jogot 1838-ban Eperjesen végezte. Itt részesült, mint író, a legelső kitüntetésben a magyar nyelvművelő társaságban felolvasott novellájával. Ezalatt szülei, az 1830-ban Lengyelországot ért nagy csapás következtében borüzletük csökkenvén, elszegényedtek. Pompéry 1842. szeptember 26-én ügyvédi vizsgát tett. 1845-47-ben harmadfél évig gróf Eszterházy Károly, Győr megye főispánjánál nevelői állásban működött, a gróf fiát a magyar köz- és magánjogra tanította, emellett az irodalommal is szorgalmasan foglalkozott. 1847-ben Marcaltőn ügyvéd volt és ezen év április 19-én a királytól megújított magyar nemességi oklevelet nyert.
1848–49-ben belügyminisztériumi titkár, 1849-ben pedig a jászkunok túrkevei kerületének országgyűlési képviselője volt. 1850-ben Bécsbe tette át lakását és a legfőbb törvényszéknél a magyarországi felek ügyeinek elintézését magán ügyvivő minőségében szorgalmazta. Visszatérvén Pestre, 1852-ben a természettudományok műveléséhez fogott; különös szenvedéllyel tanulta a kémiát.
1853-tól a Pesti Napló munkatársaként, majd 1856. december 9-étől 1857. december 9-éig szerkesztőjeként dolgozott. A politikai sajtó terén ekkor kezdett munkálkodni. A Garay-árvák ügyét ő karolta fel és leginkább ő eszközölte ki fényes sikerét. A magyar írók segélypénztára ügyében is ő indította meg a mozgalmat és nagy munkásságot fejtett ki ez ügyben. Szintoly lankadatlanul működött színházi ügyekben és az egyesületi téren is minden irányban.
1859. december 16-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Azon időben egy pár cikket írt a biztosítás ügyéről és az éppen akkor létrejött első Magyar Általános Biztosító Társaság fontos feladatára hívta fel a közönség figyelmét a Pesti Naplóban. Tisztviselője is lett e társaságnak, és 1864-től már a központi főügynökség egyik vezetője volt; 1874-től fogva pedig még ezenkívül az igazgatóság és választmányi jegyzője is; ez állásaiban megmaradt élte fogytáig.
1861-től politikai lapok szerkesztésével foglalkozott; 1861. január 1-jével megalapította a Magyarország című lapot, amelyet 1862. május 16-áig szerkesztett. Ezután az Ország című lap szerkesztője volt Pesten 1862. október 15. és 1863. április 15. között. Megromlott egészsége miatt kénytelen volt abbanhagyni a szerkesztést.
Folyóiratokban több cikke és elbeszélése jelent meg az 1840-es és 1850-es évek folyamán. Vajda János baráti köréhez tartozott.
A Magyar Tudományos Akadémiában 1887. február 22-én Joannovics György mondott fölötte emlékbeszédet.
Főbb művei
- Beszélyek. Irta Pompéry János (Ervin). Pest, 1853. Két kötet. (I. Az élet, naplómból, Két hölgy szerelme, Yole, II. A Tardyház, A virágos sír. Clarissa. Ism. Hölgyfutár 179. sz., P. Napló 1067., Budapesti Hirlap 274. sz., M. Hirlap 273. sz. 2. kiadás. U. ott 1864.).
- A tihanyi visszhang. Rege. Das Echo von Tihany. Märchen, Übersetzt von Kertbeny. U. ott, 1853.
- Clarissa. Zwei Frauenherzen. Aus dem Ungarischen von Max Flak. Wien, 1853. (Neues Belletr. Lese-Cabinet 57. 58.)
- A telivér. Gróf Karátsonyi féle pályadíjat nyert eredeti vigjáték öt felvonásban. Írta Péter Pál. Bpest, 1859. (Ism. Pesti Napló 123-125. sz. Először adatott 1859. máj. 26. a pesti nemzeti színházban).
- A jogvesztés elmélete és az államjog. Irta Csemegi Károly. Kiadta ... Pest. 1862.
- Az első magyar általános biztosító társaság fennállásának negyedszázados évfordulóján. Bpest, 1883.
Irodalom
- Jókai Mór: P. J. (Kisf. Társ. Évl. 7., Pest, 1871 – 73);
- Joannovics György: Emlékbeszéd P. J. felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1887).
Forrás
- Magyar életrajzi lexikon 1900–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 2001, Arcanum.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest, 1905, Hornyánszky Viktor. On-line elérés