„Első pun háború” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Petivokócshőőő (vita) szerkesztéséről Hidaspal szerkesztésére |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
| kép = |
| kép = |
||
| képfelirat = |
| képfelirat = |
||
| kontextus = [[ |
| kontextus = [[Pun háborúk]] |
||
| helyszín = [[Földközi-tenger]], [[Szicília]], [[Észak-Afrika]] |
|||
| dátum = [[Kr. e. 264]]-től [[Kr. e. 241]]-ig |
|||
| eredmény = római győzelem, [[Karthágó]] [[Földközi-tenger]]i uralmának megtörése |
|||
| ok = |
|||
| területváltozások = A békekötéskor [[Karthágó]]nak át kellett adnia egész [[Szicília|Szicíliát]], valamint a sziget és [[Itália]] között fekvő szigeteket is a [[Római Köztársaság]]nak. |
|||
| támadó = [[Fájl:Vexilloid of the Roman Empire.svg|20px|border]] [[Római Köztársaság]] |
|||
| védekező = [[Fájl:Carthage standard.svg|20px|border]] [[Karthágó]] |
|||
| parancsnok1 = [[Marcus Atilius Regulus]]<br />[[Gaius Lutatius Catulus]]<br />[[Marcus Gaius Duilius]] |
|||
| parancsnok2 = [[Hamilcar Barcas]]<br />[[Hannó]], a Nagy<br />[[Hasdrubal]]<br />[[Xanthippus]] |
|||
| haderő1 = |
|||
| haderő2 = |
|||
| veszteségek1 = |
|||
| veszteségek2 = |
|||
| veszteségek3 = |
|||
| egyéb = |
|||
}} |
|||
[[Fájl:First Punic War 264 BC.png|thumb|right|350px|A Földközi-tenger nyugati medencéje Kr. e. 264-ben.]] |
|||
Az '''első pun háború''' a [[Szicília]] birtoklásáért folyt a [[Római Birodalom]] és [[Karthágó]] között, amelynek nagy része a [[Kr. e. 3. század]] 70-es éveiben [[Karthágó]] fennhatósága alá került. Római szemszögből nézve volt ez az ''első'' a [[pun háborúk]] sorában. |
|||
A [[Messzana]] városát [[Kr. e. 264]]-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető [[Szürakuszai]] ellenében mind [[Római Köztársaság|Rómához]], mind [[Karthágó]]hoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború. |
A [[Messzana]] városát [[Kr. e. 264]]-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető [[Szürakuszai]] ellenében mind [[Római Köztársaság|Rómához]], mind [[Karthágó]]hoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború. |
||
A lap 2015. május 4., 09:27-kori változata
Első pun háború | |||
Pun háborúk | |||
Dátum | Kr. e. 264-től Kr. e. 241-ig | ||
Helyszín | Földközi-tenger, Szicília, Észak-Afrika | ||
Eredmény | római győzelem, Karthágó Földközi-tengeri uralmának megtörése | ||
Terület- változások | A békekötéskor Karthágónak át kellett adnia egész Szicíliát, valamint a sziget és Itália között fekvő szigeteket is a Római Köztársaságnak. | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Első pun háború témájú médiaállományokat. |
Az első pun háború a Szicília birtoklásáért folyt a Római Birodalom és Karthágó között, amelynek nagy része a Kr. e. 3. század 70-es éveiben Karthágó fennhatósága alá került. Római szemszögből nézve volt ez az első a pun háborúk sorában.
A Messzana városát Kr. e. 264-ben elfoglaló mamertinus zsoldosok az őket fenyegető Szürakuszai ellenében mind Rómához, mind Karthágóhoz fordultak segítségért. A térség két nagyhatalma között ezzel vette kezdetét a Szicília birtokáért vívott háború.
A partra szálló római csapatok (két légió) vereséget mértek az ekkor már szövetséges punokra és szürakuszaiakra, mire Kr. e. 263-ban II. Hierón szürakuszai türannosz békét kötött Rómával. Akragasz (Agrigentum) bevétele (Kr. e. 261) ugyanakkor néhány várost arra ösztönzött, hogy Karthágó mellé álljon. Mivel Róma számára nyilvánvaló volt, hogy a háború megnyeréséhez a tengeren is diadalmaskodnia kell, gyors ütemben kiépítette flottáját – közben a karthágói hajóhad az itáliai tengerpartot pusztította. Az új hajóhad Kr. e. 260-ban Marcus Caius Duilius vezetésével mylae-i csatában aratta első jelentős sikerét (a lipari-szigeteki csata még római vereséget hozott). Kr. e. 259-ben római kézre kerül Korzika, majd a következő évben Szardínia, ahol a gyáva karthágói parancsnokot saját katonái feszítették meg. Szicíliában ugyanekkor Henna és Kammarina elvesztésével a pun erők a sziget nyugati csücskébe szorultak vissza. Róma ekkor expedíciós haderőt szerelt fel, hogy Afrikában mérjen csapást ellenfelére. A hajóhadnak Kr. e. 256-ban az eknomosz-foki csatában kivívott győzelme lehetővé tette a Marcius Atilius Regulus consul vezette csapatok partraszállását. Regulus Tunisz bevételével Karthágó közvetlen közelébe jutott, ám a Bagradasz folyónál vívott ütközetben (Tuniszi csata, Kr. e. 255) döntő vereséget szenvedett. A kevés számú túlélőt hazaszállító flotta a Hermion-foki csatában előzetesen ugyan egy kisebb sikert tudott kivívni, de azután Szicília partjainál teljesen elpusztult egy viharban. A küzdelem ezután Szicíliára összpontosult.
Kr. e. 253-ban a rómaiak elfoglalták Panormoszt, amely előtt két évvel később Lucius Caecilius Metellus több mint száz harci elefántot zsákmányul ejtve aratott nagy győzelmet. Az újjáépített római flotta azonban kudarcot vallott, és a Drepanumi csatában Kr. e. 249-ben gyakorlatilag ismét teljesen megsemmisült. Kr. e. 247-ben a szicíliai pun erők parancsnokságát Hamilkar Barkasz vette át, aki több éven át sikerrel állt ellen a római támadásoknak.
A háborúban mindkét fél egyre jobban kimerült, ám Róma még egyszer összeszedte tartalékait. Miközben Kr. e. 242-ben Lilybaenum és Drepanum elestével a punok elvesztették utolsó fontos támaszpontjaikat Szicíliában, a köztársaság újra felszerelt egy flottát. A Caius Lutatius Catulus vezette hajóhad az Aegates szigeteki csatában döntő diadalt aratott (Kr. e. 241). A vereség hatására Karthágó békekötésre kényszerült. Róma megkapta Szicíliát Szürakuszai és környékének kivételével, ahol megszervezték első provinciájukat, és a karthágóiak nagy összegű hadisarc fizetését vállalták. A vereség hatására a zsoldosok felkelést robbantottak ki Karthágóban, amit Róma újabb területek elfoglalására használt fel (Szardínia és Korzika). Ez tovább növelte a feszültséget a két állam között.