Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
72 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
''A genfi konferencia aztán megalapozta a mi úgynevezett karrierünket'' - mondja Kelen<ref>Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal</ref> majd így folytatja - ''Ezt a zsánert, a politikai karikatúrát, mi csináltuk először és később a konferenciák során már hivatásos és hivatalos politikai rajzolókká léptünk elő. Dezsővel együtt albumot adtunk ki, híres politikusok karikatúra-sorozatát. Az albumnak váratlanul nagy sikere lett, s ettől kezdve egymás után kaptuk a megrendeléseket a világlapoktól, egy zürichi kiadótól pedig egy megbízást újabb albumra.''
 
Kelen nemzetközi ismertsége foglalkoztatott művésszé tette. Éveken keresztül dolgozott Párizsban[[Párizs]]ban a Matin valamint a berlini Ullstein Kiadó szerződéses rajzolójaként. Munkái megjelentek Európa szerte, publikált egyebek mellett a birtbrit Illustrated London News, a francia Le Rire, és a svájci Tribune de Genève, sőt túl lépve az öreg kontinens határait, az amerikai Tempo Magazin hasábjain is. 1938-ig Európát járta, de gyakorta látogatott haza, Magyarországra is. Magyar lapok számára rendszeresen küldi postai úton rajzait bárhol is állomásozzon Kelen. A ''Magyar Magazin'' (1928-1930), ''Az Est'' lapok évkönyveiben, ''Az Újság Vasárnapja'', valamint a ''Tolnai Világlapja'', a ''Délibáb'' hetilap, a ''Színházi Élet'' hasábjain jelennek meg Kelen rajzai idehaza.
Amerikába emigrál. 1938 őszén elhagyják Dezső Alajossal közösen Európát, a fokozódó háborús helyzet, valamint a Magyarországon 1939 január elsejétől életbe lépő, korlátozó törvények miatt.
1938-ig Európát járja, de gyakorta látogatott haza, Magyarországra is. Magyar lapok számára rendszeresen küldi postai úton rajzait bárhol is állomásozzon Kelen. A Magyar Magazin (1928-1930), Az Est lapok évkönyveiben, Az Újság Vasárnapja, valamint a Tolnai Világlapja, a Délibáb hetilap, a Színházi Élet hasábjain jelennek meg Kelen rajzai idehaza.
 
Amerikába emigrál. 1938 őszén elhagyják Dezső Alajossal közösen Európát, a fokozódó háborús helyzet, valamint a Magyarországon 1939 január elsejétől életbe lépő, korlátozó törvények miatt. 1938 október 13-án érkeznek New Yorkba, ahol Kelen és Dezső közös munkásságukat tovább folytatják. Kelen dolgozott az Esquire, New York Times, a The New York Post, Christian Science Monitor továbbá a Washington Post számára. 1948-tól a megalakuló ENSZ Információs Hivatal tanácsadója, majd televíziós vezető producere lett. Nyugdíjba vonulását követően a rajztollat letéve elsősorban könyveket írt. Dag Hammarskjöld, az ENSZ második főtitkárának életútját több kötetben is nyomon követi. Termékeny íróként is. Írt több maga illusztrálta gyermekkönyvet is és számos kötete, a diplomáciával, politikusokkal foglalkozik. Utolsó éveiben Bécsben élt, és ott is hunyt el. Élete során számos kollektív kiállításon szerepeltek munkái. Kezdetben "A konferenciák aranykora" címmel Kelen és Dezső közös kiállítás-sorozatát ismerhette meg a világ 1934-ben, Genfben. Majd Londonban, ahol a gyűjteményes kiállításukat Sir John Simon, az akkori brit külügyminiszter nyitotta meg. 1977-ben Budapesten, Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére rendeztek kiállítást 80, külföldön élt vagy élő, magyar származású képzőművész munkáiból a Műcsarnokban, amelyen egyebek mellett Kelen néhány munkája is szerepelt.
1938 október 13-án érkeznek [[New York]]ba, ahol Kelen és Dezső közös munkásságukat tovább folytatják. Kelen dolgozott az Esquire, [[New York Times]], a The New York Post, Christian Science Monitor továbbá a [[Washington Post]] számára. 1948-tól a megalakuló [[ENSZ]] Információs Hivatal tanácsadója, majd televíziós vezető producere lett.
Több mint 900 rajzból álló örökségét a Princeton Egyetemen Könyvtára őrzi New Jersey-ben, Dezső Alajos rajzaival közösen.
 
Amerikába emigrál. 1938 őszén elhagyják Dezső Alajossal közösen Európát, a fokozódó háborús helyzet, valamint a Magyarországon 1939 január elsejétől életbe lépő, korlátozó törvények miatt. 1938 október 13-án érkeznek New Yorkba, ahol Kelen és Dezső közös munkásságukat tovább folytatják. Kelen dolgozott az Esquire, New York Times, a The New York Post, Christian Science Monitor továbbá a Washington Post számára. 1948-tól a megalakuló ENSZ Információs Hivatal tanácsadója, majd televíziós vezető producere lett. Nyugdíjba vonulását követően a rajztollat letéve elsősorban könyveket írt. [[Dag Hammarskjöld]], az [[ENSZ]] második főtitkárának életútját több kötetben is nyomon követi. Termékeny íróként is. Írt több maga illusztrálta gyermekkönyvet is és számos kötete, a diplomáciával, politikusokkal foglalkozik. Utolsó éveiben Bécsben[[Bécs]]ben élt, és ott is hunyt el. Élete során számos kollektív kiállításon szerepeltek munkái. Kezdetben "A konferenciák aranykora" címmel Kelen és Dezső közös kiállítás-sorozatát ismerhette meg a világ 1934-ben, Genfben. Majd Londonban, ahol a gyűjteményes kiállításukat Sir John Simon, az akkori brit külügyminiszter nyitotta meg. 1977-ben Budapesten[[Budapest]]en, [[Magyarok Világszövetsége]] kezdeményezésére rendeztek kiállítást 80, külföldön élt vagy élő, magyar származású képzőművész munkáiból a Műcsarnokban[[Műcsarnok]]ban, amelyen egyebek mellett Kelen néhány munkája is szerepelt.
Több mint 900 rajzból álló örökségét a Princeton Egyetemen Könyvtára őrzi [[New Jersey-]]ben, Dezső Alajos rajzaival közösen.
 
== Könyvei ==

Navigációs menü