Pulszky Ferenc

Pulszky Ferenc
Született	1814. szeptember 17. Eperjes
Elhunyt	1897. szeptember 9. (82 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Walter Terézia (1819-1866)
Gyermekei	Pulszky Károly Pulszky Ágost Pulszky Polixénia Pulszky Garibaldi
Foglalkozása	politikus, régész
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 5. – 1849. augusztus 13.) Magyarország király személye körüli minisztere (1848. szeptember 9. – 1848. október) magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.) magyarországi parlamenti képviselő (1867. május 7. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1887. május 25.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pulszky Ferenc 1837-ben (Kozina Sándor rajza)

Pulszky Ferenc sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 30. Szobrász: Donáth Gyula.

Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) politikus, régész, műgyűjtő, az MTA tagja.

Élete és munkássága

A jómódú család gyermeke tanulmányait Miskolcon, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a Pesti Egyetem jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja Fejérváry Gábor (1780–1851), akivel többször beutazta Európát. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is.

Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a reformkor jelentős alakjaival így Deákkal, Kölcseyvel. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint Vörösmarty, Bajza vagy Czuczor. 1834-ben Az ügyvédi vizsga letétele után Sáros vármegye aljegyzője volt. 1837-ben újabb utazást tett nagybátyjával Nyugat-Európában. 1839-től Sáros vármegye követe az országgyűlésben.

1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így Ágost, Károly, Polixénia (1857–1921) és Garibaldi (1861–1926) ).

Mielőtt államtitkár lett, 1848. március 24-től április 20-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett pénzügyi (1848. április 29 – május 3), majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt Bécsben 1848 október közepéig, egyúttal államtitkárként szeptember 9-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. Szeptember 9-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt december 31-ig. 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. 1851-52-ben, miután Kossuth elhagyta Törökországot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve amerikai körútján. Kapcsolatuk az 1860-as években romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására.

Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de ekkor még nem léphetett magyar földre. Eötvös közbenjárására végül 1866-ban Pulszky is hazatérhetett Magyarországra, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, sőt támogatta is Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként.

Tevékenyen részt vett az Esterházy-képtár és több más külföldi gyűjtemény állami megvásárlásának előmozdításában. Ezen gyűjteményekből jött létre az 1870-es években (Pulszky egyik barátjának, Ráth Györgynek a vezetése alatt álló) Iparművészeti, majd az 1880-as években a Szépművészeti Múzeum jogelődje, az Országos Képtár (melynek igazgatója Pulszky fia, Károly volt).

Maga Pulszky Ferenc, akit a dualizmus kultúrpápájának is neveznek, 1869-től 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 1872-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető (Régészeti Társaság, Képzőművészeti Társaság) vagy tag (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság). A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja (1873-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt (1895-től haláláig).

Szabadkőműves pályafutása

Szabadkőműves nagymesterkénti ábrázolása - Jankó János karikatúrája

Feltehetőleg nagybátyjától és pártfogójától, a szabadgondolkozó Fejérváry Gábortól nyeri az első indíttatást a szabadkőművesség felé vezető útján. Az olasz „Dante Alighieri” nevű páholy veszi fel emigrációja alatt 1863-ban Torinóban és páholytagsága is segíti széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítést, többek között Garibaldival és Bakunyinnal. Hamarosan eléri a skót rítus 33. fokát, hazatérése után itthon részt vesz a szabadkőművesség újjáélesztésében.

1868-ban az „Einigkeit in Vaterland” (Egység a hazában) angol orientációjú páholy főmestere lesz, később megválasztják a „Szent István” páholy örökös tiszteletbeli főmesterének. Az 1870. január 30-án létrejött „Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy” első nagymestere, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymestere.

A magyarországi szabadkőművességen belül primátusa és tekintélye megkérdőjelezhetetlen, valóságos kultusz alakul ki körülötte, 15 jánosrendi páholy tiszteleti tagja, a „3 világgolyóhoz” címzett nagy német anyapáholynak a képviselője, s a Bayreuthi Nagypáholy tiszteleti tagja.

1875-ben támogatta Hadik-Barkóczy Ilona felvételét az ungvári Egyenlőség páholyba (Magyarország Nagy-Oriense), ezért egy évig nem lehetett nagymester a Jánosrendi Nagypáholyban.

Főbb művei

• Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn (Pest, 1837) – Nagy-Britanniai útleírás
• White, red, black (N.Y.: Redfield, 1853) – feleségével közösen kiadott naplójegyzetek az amerikai utazásról.
• Eszmék Magyarország története philosophiájához (Bp., 1880)
• Életem és korom (I-IV., 1880-82)
• Martinovics Ignác és társai (Bp., 1882)
• Publicistikai dolgozatok (Bp., 1889)
• Magyarország archeológiája (I-II., 1897-98)

Festmények Pulszkyról

• Borsos József: Pulszky Ferenc arcképe (1841)
• Böhm, Wolfgang: Pulszky Ferenc képmása (1849) – megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában

Irodalom

• Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség, a szerző kiadása, Argumentum, 2005.
• Jászberényi József: „Iránta való szeretetünk szilárd és örök” , Kelet, 2004/1, 50-56
• Kupa László 1998: Pulszky Ferenc emlékezete, NMMÉ XXI.
• ↑ Jászberényi 2004: Jászberényi József: A jánosrendi Szent István szabadkőműves páholy története, 2004, Budapest, szerzői kiadás
• ↑ Vári 2014: Vári László: A szabadkőműves Pulszky, Előadás a Magyarországi Nagyoriens, a Pulszky Ferenc Társaság és a Nemzeti Múzeum közös megemlékezésén 2015. október 4-én délután öt órakor a Nemzeti Múzeum nagytermében. (magyar nyelven). Academia.edu
• ↑ Vári 2012: Vári László: Hadik-Barkóczy Ilona és a szabadkőművesek. Aetas, XXVII. évf. 3. sz. (2012) 49–62. o.

További információk

• Pulszky Társaság honlapja
• Sulinet: Egy ifjú liberális Magyarországon
• Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok (MEK)
• Concha Győző: Pulszky Ferencz (MEK
• Pulszky Ferenc. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. január 14.)

Kapcsolódó szócikkek

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (L–R)
• Magyar szabadkőművesek listája

Elődje: Esterházy Pál Antal (A király személye körüli miniszter)

Magyarország külügyminisztere 1848. szeptember 9. – 1849. május 8.

Utódja: Batthyány Kázmér