„Iovianus római császár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Removing Link FA template (handled by wikidata) |
a Removing Link FA template (handled by wikidata) - The interwiki article is not featured |
||
74. sor: | 74. sor: | ||
[[Kategória:331-ben született személyek]] |
[[Kategória:331-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:364-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:364-ben elhunyt személyek]] |
||
{{Link FA|de}} |
A lap 2015. március 24., 08:18-kori változata
Flavius Claudius Iovianus | |
Római Birodalom augustusa | |
Uralkodási ideje | |
363. június 27. – 364. február 17. | |
Elődje | Iulianus |
Utódja | I. Valentinianus Procopius |
Életrajzi adatok | |
Született | 331 Pannonia, Singidunum |
Elhunyt | 364. február 17. (33 évesen) Bithünia, Dadastana |
Nyughelye | Szent Apostolok temploma (Konstantinápoly) |
Édesapja | Varronianus comes |
Házastársa | Charito |
Gyermekei | Varronianus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Claudius Iovianus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia – 364. február 17. Dadastana, Bithünia)
Élete
Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.
A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriot, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.
Katonai téren nem sok babért aratott, de elfogadta II. Sápúr perzsa Szászánida királly szövetségi ajánlatát és harminc éves békében állapodott meg vele. Lemondott Arméniáról, Niszibisz[4] és Szingara városáról.[2] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.
Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.[5]
Vallási intézkedései
Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónra lépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett.[6] Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.[2]
Jegyzetek
- ↑ Sextus Aurelius Victor: Epit. 68.
- ↑ a b c Magyar Katolikus Lexikon
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 50–51. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 50–51. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 50–51. o.
- ↑ Pallas
Források
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon: Jovianus. lexikon.katolikus.hu (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
- ↑ Pallas: [[A Pallas nagy lexikona]] - Jovianus. www.mek.iif.hu ISBN 963 13 5562 4
- ↑ Az emberiség krónikája: Az emberiség krónikája. (hely nélkül): Officina Nova. 1984. ISBN 9637835601
További információk
Elődei: Flavius Iulianus és Sallustius |
|
Utódai: Flavius Valentinianus és Flavius Valens |
Előző uralkodó: Iulianus |
|
Következő uralkodó: I. Valentinianus Valens |