„Hajdúdorogi főegyházmegye” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
a →‎Források: kategória átnevezés
97. sor: 97. sor:
{{Magyarországi katolikus egyházmegyék}}
{{Magyarországi katolikus egyházmegyék}}


[[Kategória:Hajdúdorogi egyházmegye]]
[[Kategória:Hajdúdorogi főegyházmegye]]

A lap 2015. március 21., 21:40-kori változata

Hajdúdorogi főegyházmegye
(Archidioecesis Haidudoroghensis)
Fájl:Kocsis cimer.jpg
Elhelyezkedés
OrszágMagyarország
Területi fennhatóságEgész Magyarország területe, kivéve Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék, ill. Hajdú-Bihar ÉNy-i része
FőegyházmegyeHajdúdorogi
Főesperesi körzetekBudapesti, Székesegyházi
Esperesi körzetekHajdúdorogi, Karászi, Budai, Pesti, Nyíri, Hegyaljai, Nagylétai, Máriapócsi, Nyírbélteki, Nyíregyházi, Tiszai, Csengeri[1]
é. sz. 47° 57′ 19″, k. h. 21° 42′ 45″
Statisztikai adatok
Terület73 341 km²
Lakosság
Teljes8 207 275
Egyházmegyéhez tartozók271 000[2] (3,1%)
További jellemzők
EgyházKatolikus
Rítusbizánci / görögkatolikus
Alapítás ideje1912
SzékhelyDebrecen
SzékesegyházIstenszülő Bevezetése a Templomba Székesegyház
VédőszentSzent István vértanú
Vezetése
PápaFerenc
MetropolitaKocsis Péter Fülöp
Általános helynökdr. Kruppa Tamás
Püspöki helynökdr. Seszták István
Nyugalmazott püspökKeresztes Szilárd
Térkép
Hajdúdorogi főegyházmegye
Hajdúdorogi főegyházmegye
Honlap
Hajdúdorogi főegyházmegye weboldala
Hajdúdorogi főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdúdorogi főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Hajdúdorogi főegyházmegye vagy más néven a Hajdúdorogi metropólia a magyarországi görögkatolikusok legfőbb egyházszervezete. Az egyházmegyét 1912. május 6-án alapította Ferenc József király, amelyet ugyanazon év június 8-án kanonizált X. Piusz pápa Christifideles Graeci kezdetű bullájával. Ezzel a Hajdúdorogi püspökség vált az első önálló, kimondottan magyar többségű görögkatolikus egyházmegyévé. A püspökséget Ferenc pápa 2015. március 20-án metropólia, azaz főegyházmegye rangjára emelte, amelyhez az apostoli exarchátusból egyházmegyévé emelt Miskolci egyházmegye, és az újonnan alapított Nyíregyházi egyházmegye lett beosztva.

Az egyházmegye megalakulásához az első nagy lökést az úgynevezett hajdúdorogi mozgalom adta, amely évtizedeken át próbálta elérni a magyar parlamentnél, az uralkodónál és a pápánál egy magyar nyelven miséző, független egyházmegye felállítását. A magyar anyanyelvű görögkatolikusok korábban ószláv vagy román nyelvű egyházi kormányzat alá tartoztak.
Az egyházmegye megalakulásának előfutára a Hajdúdorogi Külhelynökség volt, amelynek székhelyét a mozgalom központjában, Hajdúdorogon rendezték be. A megalapított új egyházmegye székhelyét azonban többek között az infrastruktúra hiánya miatt először Debrecenbe helyezték, majd onnan a püspökség hivatala 1914-ben Nyíregyházára költözött át. Több mint száz év elteltével, 2015-ben A főegyházmegye székhelye ismét visszatért Debrecenbe.

Szervezeti szempontból a hajdúdorogi görögkatolikus főegyházmegye 2015-től kezdve kivált az Esztergom-Budapesti főegyházmegye joghatósága alól, és önálló, azaz sui iuris egyházként közvetlenül a pápa irányítása alá tartozik. Az egyházmegye első püspökét, Miklósy Istvánt 1913-ban szentelték fel. Jelenlegi vezetője Kocsis Péter Fülöp. Legfontosabb búcsújáróhelye Máriapócs, székesegyháza a hajdúdorogi székesegyház.

Története

Lásd még: Magyar görögkatolikus egyház

Annak ellenére, hogy a hajdúdorogi az ország legfiatalabb egyházmegyéi közé tartozik, meglehetősen hosszú és szövevényes történettel rendelkezik. Ennek legfőbb oka a görögkatolikus, azaz bizánci rítus egyedi fejlődésében, és a 19. században a nacionalizmus magyarországi megerősödésében keresendő.[3]

A történelmi Magyarországon a 17. században kezdtek kialakulni a bizánci rítusú katolikus egyházak a római Szentszék és a közismerten vallásos Habsburg uralkodók kezdeményezésére. Ezek mindegyike egy úgynevezett unióval jött létre, amelyben a korábban ortodox püspökök vagy papok elismerték a római pápa elsőbbségét, vagyis újra egyesültek Rómával. A katolicizmus kiterjesztésével a Habsburgok igyekeztek éket ütni a határvidékeken élő ortodox népesség és azok anyaországa közé, ezzel egységesebb császárságot hozva létre. Ugyanakkor ez a pápa számára is növekvő hatalmat és befolyást jelentett. Emiatt a bizánci rítusú katolikus hitre való áttérést mind Róma, mind Bécs igyekezett vonzóvá tenni. Így a rítus szinte teljesen érintetlenül megmaradhatott, megőrizve olyan keleti elemeket, mint a papi nősülés vagy a nemzeti nyelven való misézés.[4]

A Magyar Királyság területén az első unióra 1611-ben került sor Márcsán, amellyel a délvidéki ortodoxok egyesültek Rómával. Ezt követte az ungvári unió 1646-ban, majd 1697-ben az erdélyi románság uniója. A Vatikán minden esetben a használatban lévő liturgikus nyelvet fogadta el, vagyis Márcsán és Ungvárott az egyházi szlávot, míg Erdélyben a román nyelvet. Az új egyházak hívei azonban anyanyelvükre nézve valószínűleg már az unió idejében sem voltak egységesek. A megalakuló görögkatolikus egyházmegyékben keveredtek a szláv, román és magyar nyelvű hívek, viszont misézni csak ószláv és román nyelven lehetett.[5] A magyar nyelvű görögkatolikusok a 18. század végétől kezdve egyre többször hallatták hangjukat a magyar liturgia elismerésének érdekében. Ennek több oka is volt, amelyek közül kiemelkedik a magyar nemzeti öntudat erősödése. A magyar görögkatolikusok egyre kevésbé akarták elfogadni, hogy román és szláv ajkú hittestvéreikkel szemben ők nem imádhatták Istenüket saját anyanyelvükön.[6] A keleti egyház hagyományai, ellenben a nyugati katolicizmussal, ugyanis föderalisztikus egyházszervezetre épülnek. Ennek alapköve az, hogy a hívek saját nyelvükön vehessenek részt a misében.[7] A bizánci rítusú liturgia ráadásul az euripidészi dráma alapján a nép és a pap párbeszédére épül, ami miatt az értve misézés különösen fontos.[8] A nemzeti ébredés mellett fontos szerepet játszott a magyar nyelvű ortodoxia térhódítása is. A görögkatolicizmust ugyanis egyre nehezebb volt védeni a keleti keresztény egyházzal szemben, ahol a magyar misézés adott volt. Ez sok magyar nyelvű görögkatolikusnak vonzó alternatívát jelentett.[9]

A kezdetektől az egyházmegye megalapításáig

A Hajdúdorogi egyházmegye felállítását megelőző korszakot Sztripszky Hiador, néprajzkutató és irodalomtörténész három fő szakaszra bontja. Az első rész az Árpád-kor bizánci keresztelkedéseitől egészen 1868-ig, a hajdúdorogi mozgalom kiteljesedéséig tart. Ezt a korszakot Sztripszky a fenntartás idejének nevezi, ugyanis feltételezése szerint ekkor a magyar nyelvű bizánci rítus megőrzése volt a legfontosabb vívmány. Ezt követi az 1868-98-as időszak, amely a hajdúdorogi központú Állandó Végrehajtó Bizottság működéséhez köthető. Az utolsó szakaszt 1898-1912 között a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságának megalakulása és tevékenysége jelöli.[10]

A fenntartás ideje

Lásd még: Hajdúdorog népessége

A 19. században a görögkatolikus magyarok számára fontos volt nemzeti gyökerük bizonyítása. Emiatt önazonosságuk megfogalmazásakor önmagukat az Árpád-kori bizánci keresztény magyarok leszármazottaiként határozták meg.[11] A korai magyar kereszténység idejében már az is kérdéses, hogy vajon a magyar nyelv egyáltalán lehetett-e a szertartások nyelve. Arra pedig végképp nincsen bizonyíték, hogy amennyiben valóban létezett egy liturgikus magyar nyelv, akkor az fennmaradhatott-e a 17. századig, vagyis lehet-e folytonosság a korai bizánci rítus nyelve és a magyar görögkatolikusok liturgikus nyelve között.[12]

Mindenesetre az ismert, hogy Bulcsú és Gyula, majd később Ajtony is Konstantinápolyban keresztelkedtek meg. Térítőket és szerzeteseket hoztak magukkal, akik több kolostort alapítottak, innen térítették a pogány magyarokat.[13] A görög szerzetesek mellett elképzelhető, hogy magyarok is szolgáltak, akik saját nyelvükre fordíthattak több szent szöveget is.[14] Ez azonban még 1054 előtt, a nagy egyházszakadás előtt történt, vagyis különböző rítusokról ekkor még nincs értelme beszélni. Imre királyunk 1204-ben egy önálló, de Róma elsőbbségét elfogadó görög püspökség felállítását kérte III. Ince pápától.[15] Ez azonban Konstantinápoly 1204-es ostromával teljesen ellehetetlenült. Az ostrommal a latin egyház kíméletlen támadást indított a keleti kereszténység ellen.[16] Róma harca a „keleti eretnekség” ellen véget vetett a magyarországi bizánci szerzetesrendeknek is. 1221-re alig pár keleti kolostor maradt fenn Magyarország területén.[17] Közben a megerősödő Bulgária vette át Bizánc vezető vallási szerepét a keleti kereszténységben. A megmaradt magyar kolostorokat is a bolgár Tarnovóból irányították. Ekkor terjedhetett el a magyar kolostorokban is az egyházi szláv nyelv.[18] A magyar uralkodók a katolikus hitet tették államvallássá, és idővel a bizánci szertartású magyarok teljesen elveszítették egyházszervezetüket. A török időkben a betelepülő szerbek, románok és rutének hozták magukkal saját szervezetüket és püspökeiket, amelyet a magyar uralkodók is elfogadtak a telepítés sikere érdekében. A magyar híveknek tehát nem volt más választásuk, mint ezekhez az új, idegen egyházakhoz csatlakozni.[19]

Az Árpád-kor térítéseit követően évszázadokon keresztül nincs nyoma magyar nyelvű keleti keresztényeknek a történelmi forrásokban. A 17. században a görögkatolikus vallás szempontjából több meghatározó esemény is történt. Többek között Hajdúdorog is ekkor vált a magyar nyelvű bizánci kereszténység egyik meghatározó központjává. A török korban Dorog néven ismert községet a 16. században egymástól független összeírások is nagy többségben magyarnak írták le. Noha a település lakóinak származása, és főként azok keleti keresztény vallása mind a mai napig sok kérdést vet fel, több jel is arra utal, hogy Hajdúdorognak még Bocskai 1605-ös, illetve Thurzó 1616-os hajdútelepítése után is túlnyomóan magyar lakói voltak.[20][21][22] A hajdúk letelepítésével Dorog is szabad hajdúvárossá vált, vagyis a település saját kegyuraként önálló döntéseivel kormányozhatta magát. Többek között a vallás és a templomépítés területén is szabadon dönthetett. A hajdú kiváltságok ráadásul minden lakóra kiterjedtek, amely adómentességet garantált szinte minden társadalmi rétegnek. Ennek köszönhetően Hajdúdorog lélekszáma meredeken emelkedni kezdett. Az újdonsült hajdúváros a keleti kereszténységet támogatta, és pár éven belül az ország legnépesebb bizánci rítust követő településévé vált. A város megnövekedett súlyát jól jelzi, hogy 1638. április 12-én Taraszovics Bazil, a magyarországi ortodoxok görög szertartású püspöke, az ungvári unió kezdeményezője, a királytelki zsinaton Hajdúdorog parókusát, Marinics Jánost nevezte ki a tiszántúli kerület főesperesének.[23][24] Ez a rang akkoriban a püspöki helynök hatalmának felelt meg. Marinics Hajdúdorogról irányította Bereg, Ung, Szabolcs, Ugocsa, Szatmár, Máramaros, Zemplén és Sáros vármegyék bizánci rítusú ortodox híveit. Hatalmát az is jól tükrözi, hogy csak vele volt hajlandó tárgyalni a munkácsi vár kapitánya Taraszovics püspök szabadon engedéséről.[25] Egyébként 1641-ben a kunok is kérték a püspök szabadon engedését. A kunok ekkorra már elmagyarosodtak, tehát ebben a korban bizonyosan több magyar ajkú keleti keresztény is élt az országban.[26]

Felvetődik a kérdés, hogy az 1646-os ungvári unió idején vajon Marinics János miért nem foglaltatta bele az unió szövegébe, hogy magyar nyelven is lehessen misézni. Hajdúdorogi parókusként kiválóan ismerte a bizánci rítust követő magyarokat, tiszántúli főesperesként pedig valószínűleg elegendő befolyással is rendelkezett hozzá. A magyar nyelvű liturgia kérdése feltehetőleg a 17. század derekán fel sem vetődött az uniót aláíró papság körében. Egész egyszerűen azért nem, mert a nemzetiség, a nacionalizmus eszméje még nem alakult ki, vagyis a magyar nyelv nem váltott ki hazafiasabb érzelmeket, mint a már jól megszokott ószláv nyelv. Ráadásul a bizánci rítus sértetlen átvétele, az ortodoxok támadásai, az unió elterjesztése sokkal nehezebb feladat volt. A liturgikus nyelv ezek mellett nem volt fontos tényező. A hívek számára is megszokott volt, hogy a templom nyelvét nem értették. Akkoriban a római katolikus misék is latin nyelven szólaltak meg, így senkinek nem volt meglepő, hogy a papok idegen nyelvet használtak.[27][28] Az uniót követően a hivatalos levelezésekben ismét nincs nyoma magyar ajkú görögkatolikusoknak. A szövegek rendre rác, rutén és román hívekről tudósítanak, bár ezek a nemzetiségnevek gyakran vonatkoztak foglalkozásra vagy magára a vallásra, hiszen a magyarok akkoriban inkább római katolikusok, és egyre nagyobb számban reformátusok voltak.[29][30]

A magyar nyelvű szertartások gondolata a 17 - 18. század fordulóján merült fel először. Ebben Hajdúdorognak újra vezető szerep jutott. A döntően protestáns Hajdú kerületben szinte mindenhol magyarul miséztek. A reformáció erdélyi terjesztése érdekében pedig az erdélyi fejedelmek 1643-tól kezdve a román ortodoxok számára is előírták a nemzeti nyelvű liturgiát. 1697-ben a gyulafehérvári unióval így már egy román nyelvű görögkatolikus közösség jöhetett létre.[31][32][33][34] Az ortodox egyház szintén a magyar nyelvű misézéshez nyúlt, hogy azzal aláássa az uniót, és visszaszerezzék híveiket. Keleti papok azt terjesztették, hogy a bizánci szertartásban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a liturgiát. A híveket arra buzdították, hogy tagadják meg az uniót, és az ortodoxiában anyanyelvükön hallgathatják a misét.[35] Emellett a gyér magyar nyelvű görögkatolikus elit, illetve néhány pap is úgy érezte, hogy a népnek fontos lenne érteni a misék szövegét, különben erkölcsileg és hitügyileg sem fognak fejlődni.[36] Ezek együttes hatására néhány görögkatolikus pap, részben az ortodoxok támadására válaszképpen, részben a nagyobb hatalmú hívők támogatására, lefordított pár éneket illetve imát, amelyeket eleinte csak templomon kívül énekeltek. A fordításoknak nagy sikere lett, emiatt a papok is felbátorodtak. Hajdúdorog szabad városként jobban tudta támogatni a magyar fordítások elterjedését. Az 1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti, hogy Dorognak két parókiája volt: egy rutén és egy román. Viszont ez az elnevezés becsapós volt, mert mindkét parókus magyarul beszélt, prédikált és az egyházi könyveket is magyarul vezették.[37] A magyar nyelvű fordítások eleinte lassan terjedtek, idővel viszont beszivárogtak a szertartások szövegébe.

Az unió fenntartását azonban nemcsak az ortodox papság nehezítette meg, hanem a testvéri római katolikus egyház is. 1747. május 8-án Barkóczy Ferenc, egri püspök levélben tudatta a görögkatolikus püspökkel, hogy rangban felette áll, emiatt a papjai által szedett jövedelmek felett is ő rendelkezik. Később a római egyház gyakorlatával összhangban Barkóczy rituális püspökének nevezte ki az Ungvárott székelő püspököt, akinek hitbeli támogatást kellett nyújtania a görögkatolikusoknak, viszont semmilyen püspöki jogkörrel nem rendelkezhetett.[38] A latin egyház befolyását természetesen a bizánci rítusú püspök elutasította, és panasszal fordult a királyi udvarhoz. A hívek, az ortodox propagandának is köszönhetően, ezt a folyamatot szertartásaik latinosításának érezték, emiatt sok helyen az unió is veszélybe került. Hajdúdorogon 1765. július 21-én titkos megbeszélést hívtak össze, ahol elhatározták, hogy elhagyják az uniót, és a karlócai metropolitát ismerik el vallási vezetőjüknek. A gyűlés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy május 2-án megjelent egy királyi rendelet, miszerint össze kell írni a Magyar Királyság nem egyesült, ortodox parókiáit. Ezt az ortodox egyház igyekezett úgy közvetíteni a görögkatolikus hívek felé, hogy elérkezett a választás ideje: vagy magyar nyelven megmaradnak korábbi vallásuk mellett, vagy elfogadják a római pápát, és akkor az egri püspök hatalmában ellatinosodnak.[39][40] A dorogiak küldöttséget küldtek a karlócai metropolitához, sőt kijelentették, hogy hitüket fegyverrel is meg fogják védeni. A legnépesebb görögkatolikus parókia lázongásának híre egészen Mária Terézia udvaráig jutott. A királynő utasítására egy bizottság érkezett a hajdú településre, hogy kivizsgálja, és elfojtsa a skizmatikus mozgalmat; illetve letörje az Árdánházy Demeter által vezetett fegyveres felkelést. A dorogi konfliktus rámutatott arra, hogy az unió fennmaradása a tét az egri és a munkácsi püspök vitájában. Emiatt Mária Terézia a Szentszékkel egyeztetve 1771-ben létrehozta az önálló Munkácsi Egyházmegyét, ahova több magyar ajkú görögkatolikus egyházközség, köztük Hajdúdorog is be lett osztva.[41]

Jegyzetek

  1. ↑ Virtuális Plébánia Portál
  2. ↑ Annuario Pontificio 2013
  3. ↑ Nyirán, 2011 10. o.
  4. ↑ Véghseő, 2012 6-7. o.
  5. ↑ Véghseő, 2012 6-7. o.
  6. ↑ Nyirán, 2011 10. o.
  7. ↑ Szabó, 1913 3. o.
  8. ↑ Szabó, 1913 8. o.
  9. ↑ Nyirán, 2011 10. o.
  10. ↑ Szabó, 1913 12. o.
  11. ↑ Véghseő, 2010
  12. ↑ Grigássy, 1913 7-8. o.
  13. ↑ Ivánka, 1942 26. o.
  14. ↑ B. Papp, 1996 12. o.
  15. ↑ B. Papp, 1996 12. o.
  16. ↑ Ivánka, 1942 27. o.
  17. ↑ Ivánka, 1942 28. o.
  18. ↑ Ivánka, 1942 31. o.
  19. ↑ Ivánka, 1942 32. o.
  20. ↑ Dávid, 1970 44. o.
  21. ↑ Karácsonyi, 1924 18. o.
  22. ↑ B. Papp, 1996 11-14. o.
  23. ↑ B. Papp, 1996 14-15. o.
  24. ↑ Grigássy, 1913 8. o.
  25. ↑ Grigássy, 1913 8-9. o.
  26. ↑ Grigássy, 1913 10. o.
  27. ↑ Farkas, 1896 7-8. o.
  28. ↑ B. Papp, 1996 15. o.
  29. ↑ Grigássy, 1913 11-16. o.
  30. ↑ Györffy, 1926 177-210. o.
  31. ↑ Farkas, 1896 7. o.
  32. ↑ B. Papp, 1996 14-15. o.
  33. ↑ Ivánka, 1942 32. o.
  34. ↑ Véghseő, 2012 67. o.
  35. ↑ Grigássy, 1913 36-37. o.
  36. ↑ Farkas, 1896 10. o.
  37. ↑ Grigássy, 1913 23-24. o.
  38. ↑ B. Papp, 1996 16. o.
  39. ↑ Grigássy, 1913 26. o.
  40. ↑ B. Papp, 1996 16. o.
  41. ↑ B. Papp, 1996 16. o.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hajdúdorogi_főegyházmegye&oldid=15794022”