„Polgári Demokrata Párt (1940)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2015. március 2., 22:12-kori változata

Nem tévesztendő össze a következővel: Polgári Demokrata Párt (1900).

A Polgári Demokrata Párt (PDP) egy rövid életű, kis magyar nemzeti liberális párt volt az 1940-es évek közepén-végén.

Története

1944. december 2-án Szegeden a PDP egyike lett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot megalapító öt pártnak, amelyek már a hatalom megszerzésére készültek, mihelyt végetérnek a harcok. Ebben az időben az egyetlen olyan párt volt, amely az egyéni emberi szabadságjogok liberális programjának alapján állt (olyan elődökkel, mint Vázsonyi Vilmos Polgári Demokrata Pártja a század elején vagy a Rassay Károly-féle liberális párt). Első elnöke Teleki Géza gróf volt (Teleki Pál gróf fia, a Horthy Miklós kormányzó által korábban Moszkvába küldött – sikertelen – háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja Szentiványi Domokossal és Faragho Gáborral). A párt valódi operatív vezetője Szent-Iványi Sándor unitárius püspöki helynök volt.

A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Mivel tagjai egy része a nagytőkét képviselte, a kommunisták ekkoriban, tehát már az 1945-ös választások előtt úgy kezelték őket, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton kívüli pártokat, holott a PDP a Front alapító tagja volt, s mint ilyen, az akkor még hivatalban lévő Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik tagja Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszteren keresztül.

A pártnak Supka Géza vezetésével balszárnya is volt, programja miatt azonban a párt elszigetelt maradt. A korábbi politikai elit tagjai, főleg Teleki hamar a kommunisták politikai támadásainak kereszttüzébe kerültek. Teleki emiatt még 1945 nyarán elhagyni kényszerült a pártot, a kommunistáknak azonban ez sem volt elég, és a PDP-t még az őszi választások előtt kiközösíttették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból (ami egyúttal azt is jelentette, hogy a választások után felálló kormányzó nagykoalícióba nem kerülhettek be).

A PDP-ből váltak ki azok a radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a Magyar Radikális Pártot, melyet Csécsy Imre, Kende Zsigmond és Zsolt Béla vezetett, és amely önállóan indult az 1945-ös, majd az 1947-es választásokon. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben Bilkei Gorzó Nándor PDP-politikus közbenjárásával^[1] később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).

Az 1945-ös novemberi választásokon a párt 76 393 szavazatot, 1,62%-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett.

Az 1947-es választásokon kevesebb, 49 740 szavazatot (1%) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett).

A PDP lapja a párt befolyásához képest igen nagy, nyolcvanezres példányszámú napilap, a polgári radikálisokhoz közelálló Világ volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító Supka Géza szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi szabadkőművesek nagymestere).

A németek kitelepítésének ügyében a kollektív felelősséget hangsúlyozó Magyar Kommunista Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal szemben a PDP a nemzetiségi hovatartozás és a politikai felelősség éles elválasztása mellett érvelt (a szociáldemokraták ugyancsak elutasították a kollektív felelősséget).

A kommunista nyomás alatt egyre inkább balra sodródó formációtól végül a magyar polgári politika doyenje, az ekkor már régóta Amerikában élő Jászi Oszkár is elhatárolta magát.

Vezetői

Elnöke 1945 áprilisa és júliusa között Teleki Géza, ezután 1947-ig Szent-Iványi Sándor (ő még 1946-ban külföldre távozott és sohasem térhetett vissza). 1947-ben 8 alelnököt válaszottak, köztük volt Bródy Ernő, Örley Zoltán, Rupert Rezső és Supka Géza is. Az országos szervező Vészy Mátyás volt. Szent-Iványi emigrálása után Bródy Ernő lett az elnök. A pártot vezetői és tagsága alapján liberálisnak tartották, bár egységes álláspontot ezen belül a vezetés heterogenitása miatt (sokan a Horthy-korszak másod-, vagy harmadvonalbeli liberális politikusai voltak, néhány pedig a nagytőkét képviselték) sohasem tudtak elfoglalni.

Választási eredményei

Választások	Szavazatok száma	Szavazatok aránya	Mandátumok száma	Mandátumok aránya	Parlamenti szerepe
1945-ös	76 393	1,62%	2	0,49%	ellenzék
1947-es	49 740	1,00%	3	0,73%	ellenzék

Jegyzetek

↑ [1] ^{[halott link]}

Források

Rövid párttörténet, vokscentrum.hu

[1] [1] ^{[halott link]}

[1]

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 ==Története==
-[[1944]]. [[december 2.|december 2-án]] [[Szeged]]en a PDP egyike lett a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ot megalapító öt pártnak, amelyek már a hatalom megszerzésére készültek, mihelyt végetérnek a harcok. Ebben az időben az egyetlen olyan párt volt, amely az egyéni emberi szabadságjogok liberális programjának alapján állt (olyan elődökkel, mint [[Vázsonyi Vilmos]] [[Polgári Demokrata Párt (1900)|Polgári Demokrata Pártja]] a század elején vagy a [[Rassay Károly]]-féle liberális párt). Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt ([[Teleki Pál]] gróf fia, a [[Horthy Miklós]] kormányzó által korábban [[Moszkva|Moszkvába]] küldött – sikertelen – háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja [[Szentiványi Domokos]]sal és [[Faragho Gábor]]ral). A párt valódi operatív vezetője [[Szent-Iványi Sándor]] [[unitáriusok|unitárius]] püspöki helynök volt.
+[[1944]]. [[december 2.|december 2-án]] [[Szeged]]en a PDP egyike lett a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ot megalapító öt pártnak, amelyek már a hatalom megszerzésére készültek, mihelyt végetérnek a harcok. Ebben az időben az egyetlen olyan párt volt, amely az egyéni emberi szabadságjogok liberális programjának alapján állt (olyan elődökkel, mint [[Vázsonyi Vilmos]] [[Polgári Demokrata Párt (1900)|Polgári Demokrata Pártja]] a század elején vagy a [[Rassay Károly]]-féle liberális párt). Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt ([[Teleki Pál]] gróf fia, a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó által korábban [[Moszkva|Moszkvába]] küldött – sikertelen – háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja [[Szentiványi Domokos]]sal és [[Faragho Gábor]]ral). A párt valódi operatív vezetője [[Szent-Iványi Sándor]] [[unitáriusok|unitárius]] püspöki helynök volt.
 A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Mivel tagjai egy része a nagytőkét képviselte, a kommunisták ekkoriban, tehát már az [[1945-ös választások]] előtt úgy kezelték őket, mint a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]on kívüli pártokat, holott a PDP a Front alapító tagja volt, s mint ilyen, az akkor még hivatalban lévő [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] egyik tagja Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszteren keresztül.
@@ 10. sor: / 10. sor: @@
 A pártnak [[Supka Géza]] vezetésével balszárnya is volt, programja miatt azonban a párt elszigetelt maradt. A korábbi politikai elit tagjai, főleg Teleki hamar a kommunisták politikai támadásainak kereszttüzébe kerültek. Teleki emiatt még 1945 nyarán elhagyni kényszerült a pártot, a kommunistáknak azonban ez sem volt elég, és a PDP-t még az őszi választások előtt kiközösíttették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból (ami egyúttal azt is jelentette, hogy a választások után felálló kormányzó nagykoalícióba nem kerülhettek be).
-A PDP-ből váltak ki azok a radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, melyet [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetett, és amely önállóan indult az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös]], majd az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben [[Bilkei Gorzó Nándor]] PDP-politikus közbenjárásával<ref> [http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945_56/gorzo.html] {{halott link}}</ref> később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).
+A PDP-ből váltak ki azok a radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, melyet [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetett, és amely önállóan indult az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös]], majd az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben [[Bilkei Gorzó Nándor]] PDP-politikus közbenjárásával<ref>[http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945_56/gorzo.html] {{halott link}}</ref> később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).
 Az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös novemberi választásokon]] a párt 76&nbsp;393 szavazatot, 1,62%-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett.
 Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]] kevesebb, 49&nbsp;740 szavazatot (1%) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett).
 A PDP lapja a párt befolyásához képest igen nagy, nyolcvanezres példányszámú napilap, a polgári radikálisokhoz közelálló ''Világ'' volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító [[Supka Géza]] szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi [[szabadkőművesek]] nagymestere).
@@ 54. sor: / 54. sor: @@
 ==Források==
 * [http://www.vokscentrum.hu/valaszt/partrov.php?jny=hun&mszkod=113000&fk0=503&parpart=0 Rövid párttörténet], vokscentrum.hu
 [[Kategória:Megszűnt magyarországi pártok]]