„Máramarossziget” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
98. sor: 98. sor:
* [[1852]]. [[november 6.|november 6]]-án [[Grosschmid Béni]] jogász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1901), udvari tanácsos.
* [[1852]]. [[november 6.|november 6]]-án [[Grosschmid Béni]] jogász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1901), udvari tanácsos.
* [[1857]]. [[február 2.|február 2]]-án [[Hollósy Simon]] festőművész, a [[nagybányai művésztelep|nagybányai festőiskola]] alapítója. Sírja a [[katolikus]] [[temető]]ben látható
* [[1857]]. [[február 2.|február 2]]-án [[Hollósy Simon]] festőművész, a [[nagybányai művésztelep|nagybányai festőiskola]] alapítója. Sírja a [[katolikus]] [[temető]]ben látható
* [[1860]]. [[március 8.|március 8]]-án itt született [[Hollósy József]] festőművész, [[Hollósy Simon]] festőművész öccse, [[Buddhizmus|buddhista filozófus]], a [[Buddhizmus Magyarországon|magyarországi buddhizmus]] első képviselője, és itt is hunyt el [[1898.]] [[április 11.|április 11]]-én.
* [[1860]]. [[március 8.|március 8]]-án itt született [[Hollósy József]] festőművész, [[Hollósy Simon]] festőművész öccse, [[Buddhizmus|buddhista filozófus]], a [[Buddhizmus Magyarországon|magyarországi buddhizmus]] első képviselője, és itt is hunyt el [[1898]]. [[április 11.|április 11]]-én.
* [[1875]]. [[március 21.|március 21-én]] [[Krüzselyi Erzsébet]] költőnő, [[Krüzselyi Bálint]] jogakadémiai tanár leánya
* [[1875]]. [[március 21.|március 21-én]] [[Krüzselyi Erzsébet]] költőnő, [[Krüzselyi Bálint]] jogakadémiai tanár leánya
* [[1882]]-ben [[Gerevich Tibor]] művészettörténész, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] tagja
* [[1882]]-ben [[Gerevich Tibor]] művészettörténész, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] tagja

A lap 2015. március 2., 03:40-kori változata

Máramarossziget (Sighetu Marmației, Maramureschsiget)
Református templom
Református templom
Máramarossziget címere
Máramarossziget címere		 Máramarossziget zászlaja
Máramarossziget zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rangmegyei jogú város
KözségközpontMáramarossziget
Beosztott falvak
PolgármesterEugenia Godja
Irányítószám435500
Körzethívószám0262
SIRUTA-kód106559
Népesség
Népesség33 122 fő (2011. okt. 31.)[2] +/-
Magyar lakosság2771 (8%, 2021)[3]
Község népessége32 793 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség295,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság274 m
Terület111 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 51″, k. h. 23° 53′ 41″
Máramarossziget weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramarossziget témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Máramarossziget (románul: Sighetu Marmației, röviden Sighet, németül: Maramureschsigeth, röviden Siget, szlovákul: Sihoť, ukránul: Сигіт‑Мармароський, jiddisül סיגעט-Siget) municípium Romániában, Máramaros megyében. A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.

Földrajz

Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé.

Nevének eredete

Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való, aminek most Mara a neve. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város a Tisza és az Iza szögében épült.

Történelem

A település a 13. század végén alakult ki, először 1308-ban említik.

A 14. század közepére jelentős vásárhely és Máramaros megye egyetlen túlnyomóan iparosok és kereskedők lakta városa lett. 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben I. Károly királytól. A 14. század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.

Az iparosokon és kereskedőkön kívül a lakosság jellegzetes csoportját alkották a közeli rónaszéki sóbánya munkásai.

Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak.

1360 tájékától rendszerint itt tartotta a gyűléseit Máramaros megye, amelynek 1558-ban már állandó székháza volt a városban.

A 15. század végétől kezdve számottevő értelmiségi réteg jelent meg, főleg sókamarai hivatalnokok és más királyi tisztviselők. A reformáció során a város a református hitre tért.

A 16. század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett. A város nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött.

1730 körül telepedett le a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett.

A piaristák által nyitott gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.

1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak.[4] Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1918 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944. október 17-én került szovjet kézre.

Népesség

1910-ben 21 370 lakosából 9561 (44,74%) magyar, 7981 zsidó (37,35%) 2001 (9,36%) román, 1257 (5,88%) német, és 532 (2,49%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44 185 lakosából 34 010 (76,97%) román, 8133 (18,41%) magyar, 322 (0,73%) cigány és 190 (0,43%) német volt.

Az első zsidók a 18. század elején érkeztek Máramarosszigetre, 1740-ben már állandó minjánjuk volt. 1785-ben 142, 1869-ben 2325, 1880-ban pedig 3380 zsidó élt Máramarosszigeten, ahol a XVIII. században a haszidizmus egyik jelentős központja volt Magyarországon[5]. A közösség létszáma a 20. század folyamán is nagy ütemben gyarapodott, így a városban 1910-ben 7981, 1941-ben pedig 10 144 zsidó élt. 1942–1943 során Máramarosszigetre sok lengyel zsidó menekült érkezett, akik különböző lengyelországi gettókból és koncentrációs táborokból szöktek meg. Máramarosszigetről összesen 12 749 zsidót deportáltak Auschwitzba.

Máramarosszigeten 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű, izraelita vallású személy élt.

Látnivalók

  • Római katolikus temploma 1775-ben épült Borromeo Szent Károly tiszteletére.
  • A református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját. Kertjében található Leövey Klára 1899-ben emelt emlékoszlopa és az 1848-49-es hős honvédek (Asztalos Sándor és Móricz Samu) 1887-ben emelt emlékműve.
  • A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeum látható.
  • A szecessziós Kultúrpalotát 1912–1913-ban, közadakozásból építtette Máramarossziget lakossága, Sándy Gyula budapesti építész tervei alapján. A kivitelező cég a beregszászi "Fuchs és társa" volt. Az épület báró Perényi Zsigmond nevéhez köthető, aki Máramaros vármegye főispánjaként a megyében működő kulturális egyesületeket akarta egy födél alá gyűjteni. A négytornyos palotában kapott helyet a városi könyvtár, a Széchenyi úri kaszinó, valamint a Máramaros Közművelődési Egylet székháza. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című festménye is.

Trianon után a román állam az Astra román egyesületnek adta használatba az épületet. Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész szerint 1938-ban egy ideiglenes bizottság döntése nyomán került az épület az ortodox egyház tulajdonába, és ortodox püspöki palotaként működött 1940-ig. A második bécsi döntést követően a palotát a magyar kincstár tulajdonaként telekkönyvezték, a világháború vége felé hadikórházzá alakították. 1945 után a román állam volt a tulajdonosa. Jelenleg városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg működik benne.[6]

  • A város főterén ma is látható egykori Vigadó (1889-ben épült Gerster Kálmán építész tervei alapján). Ez volt Máramarossziget első, reprezentatív középülete, amely egységes terv alapján, kőből épült. A később moziként üzemelt épület külsejét négy, tornyocskákkal ellátott álkupola és a nagy főtorony uralja.
  • A város legnagyobb épülete az egykori Jókai Mór és lskola utca sarkán található Piarista főgimnázium. Az épületben ma is középiskola, a Dragos-Voda Líceum működik. A piarista kollégiumot III. Károly alapította „a kincstári hivatalnokok és a nép gyermekei szellemi nevelésére”. Korszerű épülete szintén 1911–1912-ben épült Baumgarten Sándor építész tervei alapján, a kivitelező cég is a "Fuchs és társa" volt.[7]
  • Máramarosszigeten ma már csak egy zsinagóga áll az egykori hatból. Az 1902-ben épült szefárd stílusú egyházi épületet raktárként használták a Ceaușescu által vezetett kommunista Romániában.
  • A városban a zsidó közösség egyik központja, az egykori nagy vagy más néven ortodox zsinagóga helyén ma Holokauszt-emlékmű áll.
  • A város főterén látható az egykori Leányiskola. Külsejét szecessziós stílusban, színes kerámia díszítéssel látták el, 1901-ben, a millenniumi ünnepségek tiszteletére. Az épület ma az ukrán líceumnak (Liceul Ucrainean Taras Sevcenco) ad otthont.
  • Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
  • Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Itt raboskodott - többek között - Márton Áron vértanú püspök is.

Képgaléria

  • Kultúrpalota
    Kultúrpalota
  • Börtönmúzeum
    Börtönmúzeum
  • Ceaușescuék szobra, a Börtönmúzeumban
    Ceaușescuék szobra, a Börtönmúzeumban

Híres emberek

Itt született

Itt élt

Jegyzetek

  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás
  2. ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Ablonczy (2011), i. m. 54, 59. o.
  5. ↑ Schön Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt, Múlt és Jövő kiadó
  6. ↑ http://bagyinszki.eu/archives/2283 Ismertető, szép képekkel a Kultúrpalotáról
  7. ↑ A piaristák Erdélyben

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Sighetu Marmației
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramarossziget témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Máramarossziget&oldid=15685177”