„Székely Bertalan” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
28. sor: 28. sor:
[[1859]] telén Münchenbe ment [[Karl von Piloty|Pilotyhoz]] tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori [[Önarckép]]ét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király holttestének megtalálása. [[1861]]-ben festette ''Dobozy és hitvese'' c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.
[[1859]] telén Münchenbe ment [[Karl von Piloty|Pilotyhoz]] tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori [[Önarckép]]ét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király holttestének megtalálása. [[1861]]-ben festette ''Dobozy és hitvese'' c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.
[[Fájl:Szekely Bertalan egesz alakoskep Szinhazi Elet 1935 21sz 32old.jpg|bélyegkép|balra|200px|Székely Bertalan egész alakos fotója]]
[[Fájl:Szekely Bertalan egesz alakoskep Szinhazi Elet 1935 21sz 32old.jpg|bélyegkép|balra|200px|Székely Bertalan egész alakos fotója]]
[[1862]]-ben készítette [[Gregus János]] arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. [[1863]]-ban ''[[VII. Károly német-római császár|VII. Károly]] császár menekülése'' c. falképével ([[München]], [[Bayerisches Nationalmuseum]]) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan [[1864]]-ben tért haza. [[1866]]-ban alkotta a ''Mohácsi vész'', a következő évben pedig az ''[[Egri nők]]'' c. nagy sikert aratott történelmi képeit. [[1869]]-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], [[Petőfi Sándor]] és egyéb költők, írók költeményeihez. [[1870]]-ben készült ''[[V. László magyar király|V. László]]'' c. történelmi kompozíciója és [[1871]]-ben a ''Nő élete'' cimű, 12 darabból álló ciklusa. [[1875]]-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a ''Thököly búcsújá''t. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a ''Zrínyi kirohanásá''t [[1879]]-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. [[1887]]-[[1889]]-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-[[1890]]-ben [[Lotz Károly|Lotz Károllyal]] és [[Deák-Ébner Lajos]]sal a [[tihanyi apátság]] freskóit, [[1890]]-[[1896]]-ban a [[Mátyás-templom]] több freskóját, 1896-[[1897]]-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad vár]] részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat ([[1900]]-[[1902]]) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.
[[1862]]-ben készítette [[Gregus János]] arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. [[1863]]-ban ''[[VII. Károly német-római császár|VII. Károly]] császár menekülése'' c. falképével ([[München]], [[Bayerisches Nationalmuseum]]) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan [[1864]]-ben tért haza. [[1866]]-ban alkotta a ''Mohácsi vész'', a következő évben pedig az ''[[Egri nők]]'' c. nagy sikert aratott történelmi képeit. [[1869]]-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], [[Petőfi Sándor]] és egyéb költők, írók költeményeihez. [[1870]]-ben készült ''[[V. László magyar király|V. László]]'' c. történelmi kompozíciója és [[1871]]-ben a ''Nő élete'' című, 12 darabból álló ciklusa. [[1875]]-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a ''Thököly búcsújá''t. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a ''Zrínyi kirohanásá''t [[1879]]-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. [[1887]]-[[1889]]-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-[[1890]]-ben [[Lotz Károly|Lotz Károllyal]] és [[Deák-Ébner Lajos]]sal a [[tihanyi apátság]] freskóit, [[1890]]-[[1896]]-ban a [[Mátyás-templom]] több freskóját, 1896-[[1897]]-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad vár]] részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat ([[1900]]-[[1902]]) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.


Az Amerikában dolgozó [[Eadweard Muybridge]] vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely is foglalkozott mozgáskutatással.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/410.html Magyarország a XX. században . III-53. Fotóművészet]</ref>
Az Amerikában dolgozó [[Eadweard Muybridge]] vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely is foglalkozott mozgáskutatással.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/410.html Magyarország a XX. században . III-53. Fotóművészet]</ref>

A lap 2015. február 22., 13:58-kori változata

Székely Bertalan
Önarckép 1860
Önarckép 1860
Született1835. május 8.[1][2][3][4][5]
Kolozsvár[6]
Elhunyt

Állampolgársága
Gyermekei
Foglalkozása
  • festőművész
  • history painter
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Bertalan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Székely Bertalan

Ádámosi Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője.

Családja

Székely nemesi családból származott. Édesapja Székely Dániel kormányszéki fogalmazó, édesanyja Kelemen Johanna.
1858-ban házasodott meg, felesége: Kudrna Jeanette.
Gyermekei:

  1. Árpád (1861-ben, Marschendorfban született)
  2. Ágoston (Ákos) (1864-ben Pesten született)
  3. Ármin (1869-ben Pesten született)
  4. Jenny (1876-ban született)

Édesapja Kolozsvárott halt meg 1869-ben, 73 éves korában.

Élete

Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1862-ben Pestre költözött. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. A 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. 1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.

Munkássága

II. Lajos holttestének megtalálása 1860
A vérszerződés. Székely Bertalan műve, (Kecskemét, Városháza 1902)

1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.

Székely Bertalan egész alakos fotója

1862-ben készítette Gregus János arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és egyéb költők, írók költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete című, 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-1896-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-1897-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.

Az Amerikában dolgozó Eadweard Muybridge vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely is foglalkozott mozgáskutatással.[10]

Emlékezete

„Művészetelméleti, pedagógiai munkái gazdag kéziratos hagyatékának gerincét alkotják.” Elhunyta után Szadán, ahol a nyarakat töltötte, emlékmúzeuma nyílt.

Irodalom

  • Székely Bertalan válogatott művészeti írásai, Bev. Maksay László, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962, Budapest
  • Schauschek Árpád: Székely Bertalan emlékezete. Bp. 1911.

Forrás

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  5. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  7. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. ↑ a b 00155854
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  10. ↑ Magyarország a XX. században . III-53. Fotóművészet

Külső hivatkozások

Commons:Category:Bertalan Székely
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Bertalan témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_Bertalan&oldid=15653675”