„Haynal Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Világ Igaza kategória hozzáadva (a HotCattel)
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 768 szerkesztés
20. sor: 20. sor:


==Életpályája==
==Életpályája==
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[kolozsvár]]i egyetemen nyerte el (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosította magát, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.
A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a [[kolozsvár]]i egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a [[Korányi Sándor]] vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben [[Bécs]]ben és [[London]]ban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.


Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref>
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a [[belgyógyászat]] nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja [[Miskolczy Dezső]] rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a [[Világ Igaza]] címmel tüntették ki.<ref>[http://db.yadvashem.org/righteous/righteousName.html?language=en&itemId=4015225 Adatlapja a Jad Vasem honlapján]</ref>

A lap 2015. február 4., 18:53-kori változata

Haynal Imre
Született1892. november 12.
Beszterce
Elhunyt1979. február 3. (86 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
belgyógyász
Kitüntetései
SírhelyeÓbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Haynal Imre (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász.

Életpályája

A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett.

Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[2]

Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.

Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).

Emlékezete

Az 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1975-ben Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át[3], majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[4]

Jegyzetek

Forrás

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haynal_Imre&oldid=15588235”