Mechanikus narancs

Mechanikus narancs (A Clockwork Orange)
1971-es brit–amerikai film
Rendező	Stanley PÖCSFEJ Kubrick
Producer	Stanley Kubrick
Vezető producer	Stanley Kubrick
Alapmű	Anthony Burgess Gépnarancs c. regénye (1962)
Műfaj	filmdráma krimifilm disztópikus film thrillerfilm börtönfilm regény alapján készült film rejtélyfilm fantasztikus film sci-fi film arthouse science fiction film
Forgatókönyvíró	Stanley Kubrick
Főszerepben	Malcolm McDowell Patrick Magee
Zene	Wendy Carlos
Operatőr	John Alcott
Vágó	Bill Butler
Jelmeztervező	Milena Canonero
Díszlettervező	John Barry
Gyártás
Gyártó	Warner Bros. Pictures
Ország	USA Egyesült Királyság
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	London Oxfordshire Hertfordshire Borehamwood Brunel Egyetem Pinewood Studios Bricket Wood Elstree Chelsea Embankment Manor Lodge School Princess Alexandra Hospital NHS Trust Shipton-under-Wychwood Thamesmead HM Prison Wandsworth Friars Square
Játékidő	136 perc
Költségvetés	2 200 000 $ (becsült)
Képarány	1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Warner Bros.
Bemutató	1972. február 2.
Korhatár	R 18
Bevétel	26 589 355 $
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Mechanikus narancs témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mechanikus narancs (A Clockwork Orange) egy 1971-ben bemutatott szatirikus science-fiction filmadaptáció Anthony Burgess 1962-ben megjelent Gépnarancs című regényéből. Az adaptáció producere, társszerzője és rendezője Stanley Kubrick. Főszereplője Malcolm McDowell, aki a karizmatikus és pszichopata Alex DeLarge-ot alakítja.

A filmben több helyen nyíltan ábrázolják a gátlástalan és öncélú erőszakot, a női és férfi meztelenséget, szexualitást, egyértelmű utalások történnek a homoszexualitásra, ezért a legtöbb országban a legmagasabb korhatár-besorolással mutatták be.

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

A film szürreális helyszíneken mutat be szürreális figurákat, akiknek szürreális a ruhájuk, mozgásuk, viselkedésük és elképzelésük is. A néző négy fiatal, orosz és angolosított orosz szavakkal teletűzdelt szlengjeit hallgatja, miközben életüket figyeli, melynek fő motívumai az erőszak, vagy ahogy ők mondják, „ultra-violence” (ultra erőszak) köré szövődnek. Egy hajléktalan kegyetlen megverése, házakba betörés, rablás, megerőszakolás, és mindez a főhős, Alex fejében a zenével és Ludwig van Beethoven nevével és szimfóniájával kapcsolódik össze.

Miután a bandán belül ellentétek alakulnak ki, és négyük közül ketten Alex vezetése ellen fordulnak, majd egy betörés alkalmával a rendőrség kezére juttatják, Alexet 14 év börtönbüntetésre ítélik. Két év letöltött, jól viselt büntetés után egy lehetőséget kap, miszerint egy két hetes kúrát ha végigcsinál, garantáltan jó ember lesz, és soha többé nem fog visszajutni a börtönbe. Az egyetlen kezelés a kúrán az, hogy szemét felpeckelik, arcát a vetítő felé fordítják, és erőszakos filmeket nézetnek vele, miközben a testébe juttatott anyagoktól fizikailag pocsékul érzi magát.

A két hetes kúra eredménye az, hogy bár lelkileg ugyanúgy vágyik az erőszakra és a szexre, minden egyes alkalommal, amikor erre kerülne sor (vagy Beethoven 9. szimfóniájára, ami a kezelést szolgáló egyik film betétzenéje volt véletlenül), irtózatos rosszullét fogja el, és ahogy találkozik korábbi áldozataival, családjával, társaival, képtelen megállni a helyét korábbi képességei nélkül. A sors iróniája, hogy véletlen egyik korábbi áldozata politikai és etikai megfontolásból az eljárás ellen felhasználja Alexet és a kondicionálását kihasználva öngyilkosságba hajszolja (nem mellékesen bosszúvágyból is), de Alex túléli az esetet.

Miután a sajtó a kormányt kezdi hibáztatni, Alex engesztelésül külön kórtermet, különleges ellátást kap és visszaállítják Alex korábbi erőszakos állapotát is. A film végső jelenetén a miniszterelnök, aki korábban a kúrát bevezette, újságírók és fotósok hada, és két óriási hangfal előtt, amiből a 9. szimfónia szól, Alex kezét szorongatja, és mosolyogva bólogat a közönség felé. Alex lehunyja szemeit, és egy szeretkező párt lát két oldalt álló viktoriánus ruhába öltözött tömeg között.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Érdekességek

• Angliában számos bűnesetet a filmnek tulajdonítottak és a rendező sok negatív sajtót és fenyegető levelet kapott. Végül az Angliában élő Stanley Kubrick saját maga kérte a film visszavonását a brit forgalmazásból 16 héttel a bemutató után, így egészen haláláig nem lehetett moziban látni. Az, hogy egy forgalmazó teljesítsen egy ilyen rendezői kérést az meglehetősen rendhagyó.

• A film egyik jelenetében, amikor Alex DeLarge bemegy a lemezboltba, a lemezek között látható Kubrick korábbi filmje, a „2001: Űrodüsszeia” hanglemeze is.

• A filmben hallható Malcolm McDowell által elmondott narrációt 2 hét alatt vette fel Stanley Kubrick. Ha a munka közben McDowell elfáradt, akkor Kubrickkal néhány pingpongmeccsel lazítottak. Később fizetésnél Kubrick csak egy hetet fizetett ki McDowell számára ebből a munkaszakaszból, mondván a másik héten játszottak.

Szereplők

• Malcolm McDowell (Alex DeLarge)
• Michael Bates (Barnes)
• Patrick Magee (Frank Alexander)
• Warren Clarke (Corby)
• Adrienne Corri (Mrs. Alexander)
• John Clive (színész)
• Clive Francis (Joe)
• Gillian Hills (Sonietta)

Díjak, jelölések

• Oscar-díj (1972)
  • jelölés: legjobb rendező
  • jelölés: legjobb film
  • jelölés: legjobb vágás
  • jelölés: legjobb adaptált forgatókönyv
• Kansas-i Filmkritikusok Körének Díja (1973)
  • díj: legjobb film
• New York-i Filmkritikusok Körének Díja (1971)
  • díj: legjobb rendező – Stanley Kubrick
  • díj: legjobb film
• Hugo-díj (1972)
  • díj: legjobb drámai alkotás
• Filmes Újságírók Olasz Nemzeti Szindikátusa (1973)
  • díj: Ezüst szalag (legjobb rendező - külföldi film) – Stanley Kubrick

Források

• Stanley Kubrick: A Life in Pictures (2001) - dokumentumfilm
• Mechanikus Narancs az Internet Movie Database oldalon (angolul)

A Wikimédia Commons tartalmaz Mechanikus narancs témájú médiaállományokat.