„Sógun” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
|||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került ([[Meidzsi-restauráció]]), a sógun cím megszűnt. |
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került ([[Meidzsi-restauráció]]), a sógun cím megszűnt. |
||
== Lásd még == |
|||
| ⚫ | |||
== Források == |
== Források == |
||
* Conrad Totman: ''Japán története''. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4 |
* Conrad Totman: ''Japán története''. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4 |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
|||
| ⚫ | |||
{{csonk-dátum|csonk-tört|2007 márciusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-tört|2007 márciusából}} |
||
A lap 2015. január 11., 04:53-kori változata
A sógun (征夷大将軍, szeii taisógun, jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a japán császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század).
A leghíresebb 8. századi sógunok Ótomo no Otomaro (794) és Szakanoue no Tamuramaro (797).
A sógunátus kora (1185–1868)
A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamoto no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Minamoto-sógunátust (Kamakura-bakufu, 1192–1333). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor Japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-kor nagy részében a három Minamoto sógun után a Hódzsó régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő).
A Muromacsi-korban (1333–1568) az Asikaga, az Edo-korban (1600–1867) a Tokugava család adta a sógunokat.
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.
Források
- Conrad Totman: Japán története. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4
Kapcsolódó szócikkek
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
