Skara Brae

A Skara Brae kőből épült neolitikus település, mely az Orkney-szigetek legnagyobb szigetén, a Mainland szigeten található, Skócia északi részén. A település nyolc kőből épült, földbe süllyesztett házból áll, melyeket időszámításunk előtt 3180-tól i.e. 2500-ig laktak lakói. Mint Európa legjobb épségben megmaradt kőkori települése elnyerte a világörökségi helyszín státuszt az UNESCO-tól. A falu régebben épült, mint a Stonehenge, vagy a Gízai nagy piramis. A települést a Skót Pompeii néven is szokták emlegetni, mivel rendkívül jó állapotban maradt az utókorra.

Felfedezése

1850 telén egy szokatlanul heves vihar tört rá Skóciára, amelynek következtében mintegy 200 ember életét vesztette és a vihar során igen súlyos károk keletkeztek. A Skail-öbölben egy szabálytalan alakú halom tetejét megbontotta a vihar és a közelben lakó falubeliek a vihar elültével e dombon fedetlen kőházakat találtak a földben. William Watt of Skaill, a helyi skót földesúr amatőr régészeri feltárásba kezdett a helyszínen, ám miután 4 házat feltártak az ásatás abbamaradt 1868-ban. A hely sértetlen maradt 1913-ig, amikor is egyetlen hétvége leforgása alatt ismeretlen tettesek lapátokkal és ásókkal feltúrták a területet és eddig ismeretlen mennyiségű és meghatározatlan kőkori emléket tulajdonítottak el. 1924-ben egy az 1850-eshez hasonló vihar újabb maradványokat hozott felszínre, amelynek következtében nagyobb biztonságba helyezték a helyszínt és elkezdődött az alaposabb feltárás. A feltárást az Edinburghi Egyetem professzora, Vere Gordon Childe vezette, aki 1927 közepén látogatott el a helyszínre.

Kőkori életmód

Skara Brae lakói készítői és használói is voltak egyben rovátkolt agyagedényeiknek, melyek sajátosan jellemzőek Észak-Skócia vidékére ebben az időszakban, ugyanakkor ezen edénykészítési és díszítési technika nem sokkal a település megjelenése előtt alakult ki a vidéken. A kőházakat földbe vájt, süllyesztett technológiával építették, mely védelmet nyújtott a zord időjárási körülmények ellen, ugyanakkor a kőkori háztartási hulladék is lassanként belepte a környéket. A lakóházak átlagos mérete 40 négyzetméter körüli, amelynek nagy részét egy négyzet alakú, kőfallal körülölelt szoba tette ki, ahol a tűzhely is volt, melyet sütésre és fűtésre használtak. A házak száma alapján Skara Brae lakóinak száma nem igazán haladta meg az ötven főt.

Skara Brae egyik feltárt lakóháza

Nem tudjuk, hogy Skara Brae lakói voltaképpen mit is használtak égetésre. Gordon Childe meggyőződése, hogy a helyi lakosság tőzeget használt fűtésre, viszont a helyi növényzet tüzetesebb vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a vidéken a körülmények nem tették lehetővé vastagabb tőzegtakaró kialakulását. Más vélekedések alapján a tenger által partra sodort uszadékfát, vagy állati trágyát használtak a kőkori lakosok helységeik fűtésére.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Skara Brae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.