Poliuretánok

A poliuretánok (PUR vagy PU) olyan polimerek, amelyek di- és poliizocianát illetve di- és poliol egységek poliaddiciójával (kopolimerizációjával) létrejövő hőre keményedő műanyagok gyűjtőneve. Az egységeket karbamát (uretán) kötések kapcsolják össze. Összetételük, tulajdonságaik és felhasználásuk igen szerteágazó.

Otto Bayer professzor 1952-ben a poliuretán bemutatása közben

Történetük

A poliuretánokat az IG Farben Leverkusen-i laboratóriumának dolgozói Otto Bayer professzor és munkatársai fejlesztették ki 1937-ben.

Előállításuk

Izocianátok

Az izocianátcsoport a hidroxilcsoporttal reagálva uretán (karbamát) kötést hoz létre. Ha diizocianát két vagy több hidroxilcsoportot tartalmazó vegyülettel (poliollal) reagál, akkor hosszú polimer láncok, poliuretánok keletkeznek.

Felhasználásuk

Számos terméket állítanak elő belőlük, így pl.

• autókarosszéria-elemeket
• ágybetéteket
• műbőrök,
• ragasztók,
• szigetelő habok
• hőre lágyuló műanyagok
• elasztomerek.
• műszálak.

Források

• Dr. Klaus Weissermel, Dr. Hans-Jürgen Arpe: Ipari szerves kémia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1993, ISBN 9631855392, Fordította: Dr. Zsadon Béla)
• polyurethanes.org
• Magyar nagylexikon 14. kötet 917. old.

További információk

• Poliuretán keményhabok
• polyurethanes.org
• BASF Poliuretán Hungária Kft.
• Csináltass kanapét az agyadról
• Ez a csoda-dressz!