„Perovszkit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a korr |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor: | 30. sor: | ||
Később ezt a nevet kapta egy egész ásványcsoport is, amely tagjainak [[kristályszerkezet]]e a CaTiO<sub>3</sub>-hoz hasonlóan a <sup>XII</sup>A<sup>2+</sup><sup>VI</sup>B<sup>4+</sup>X<sup>2–</sup><sub>3</sub> általános képlettel leírható szerkezettel rendelkezik, de ahhoz, hogy a kristályszerkezet ne torzuljon az (A) és (B) fém-ionok nagyság aránya nem változhat<ref name="Min">{{cite book |title=Minerals: Their constitution and origin|first1=Hans-Rudolf |last1=Wenk |first2=Andrei |last2=Bulakh |publisher=Cambridge University Press|url=http://books.google.com/books?id=mjIji8x-N1MC&pg=PA413|page=413 |year=2004 |isbn=978-0-521-52958-7 |location=New York, NY}}</ref> A perovszkit kristály szerkezetet először [[Victor Goldschmidt]] írta le 1926-ban a toleranciafaktort tárgyaló művében.<ref>{{cite journal|author=Golschmidt, V M|title=Die Gesetze der Krystallochemie|journal=Die Naturwissenschaften|year=1926|volume=21|page=477|doi=10.1007/BF01507527 |bibcode = 1926NW.....14..477G|issue=21 }}</ref> Kristályszerkezetet csak 1945-ben nyilvánosította [[Helen Dick Megaw]] [[bárium titanát]] [[Röntgen-diffrakció]] adatai alapján<ref>{{cite journal|author=Megaw, Helen|title=Crystal Structure of Barium Titanate|journal=Nature|year=1945|volume=155|page=484|doi=10.1038/155484b0|issue=3938|bibcode = 1945Natur.155..484. }}</ref> |
Később ezt a nevet kapta egy egész ásványcsoport is, amely tagjainak [[kristályszerkezet]]e a CaTiO<sub>3</sub>-hoz hasonlóan a <sup>XII</sup>A<sup>2+</sup><sup>VI</sup>B<sup>4+</sup>X<sup>2–</sup><sub>3</sub> általános képlettel leírható szerkezettel rendelkezik, de ahhoz, hogy a kristályszerkezet ne torzuljon az (A) és (B) fém-ionok nagyság aránya nem változhat<ref name="Min">{{cite book |title=Minerals: Their constitution and origin|first1=Hans-Rudolf |last1=Wenk |first2=Andrei |last2=Bulakh |publisher=Cambridge University Press|url=http://books.google.com/books?id=mjIji8x-N1MC&pg=PA413|page=413 |year=2004 |isbn=978-0-521-52958-7 |location=New York, NY}}</ref> A perovszkit kristály szerkezetet először [[Victor Goldschmidt]] írta le 1926-ban a toleranciafaktort tárgyaló művében.<ref>{{cite journal|author=Golschmidt, V M|title=Die Gesetze der Krystallochemie|journal=Die Naturwissenschaften|year=1926|volume=21|page=477|doi=10.1007/BF01507527 |bibcode = 1926NW.....14..477G|issue=21 }}</ref> Kristályszerkezetet csak 1945-ben nyilvánosította [[Helen Dick Megaw]] [[bárium titanát]] [[Röntgen-diffrakció]] adatai alapján<ref>{{cite journal|author=Megaw, Helen|title=Crystal Structure of Barium Titanate|journal=Nature|year=1945|volume=155|page=484|doi=10.1038/155484b0|issue=3938|bibcode = 1945Natur.155..484. }}</ref> |
||
'''Szerkesztés alatt''' |
|||
{{sl|Építés alatt}} |
A lap 2014. december 3., 01:21-kori változata
- Ez a cikk az ásványról szól; ha a szintetikus vegyület érdekel, akkor nyisd ki a perovszkit szerkezet cikket.
Perovszkit | |
Általános adatok | |
Névváltozatok | Kálcium titanát |
Kémiai név | Kálcium-titánium oxid |
Képlet | CaTiO3 |
Kristályrendszer | |
Ásványrendszertani besorolás | |
Osztály | |
Alosztály | |
Azonosítás | |
Szín | Fekete, vöröses barna, halvány sárga, sárgás narancs |
Keménység | 5–5,5 |
Sűrűség | 3,98–4,26 g/cm³ |
A Wikimédia Commons tartalmaz Perovszkit témájú médiaállományokat. |
A perovszkit egy kálcium-titánium oxid ásvány, másnéven kálcium titanát, CaTiO3 képlettel. Az ásványt Gustav Rose fedezte fel 1839-ben Oroszországban, az Ural hegységben és Lev Perovszkij (1792–1856) orosz mineralógus után nevezte el.
Később ezt a nevet kapta egy egész ásványcsoport is, amely tagjainak kristályszerkezete a CaTiO3-hoz hasonlóan a XIIA2+VIB4+X2–3 általános képlettel leírható szerkezettel rendelkezik, de ahhoz, hogy a kristályszerkezet ne torzuljon az (A) és (B) fém-ionok nagyság aránya nem változhat[1] A perovszkit kristály szerkezetet először Victor Goldschmidt írta le 1926-ban a toleranciafaktort tárgyaló művében.[2] Kristályszerkezetet csak 1945-ben nyilvánosította Helen Dick Megaw bárium titanát Röntgen-diffrakció adatai alapján[3]
{{Építés alatt}}
(?)
- ↑ Minerals: Their constitution and origin. New York, NY: Cambridge University Press, 413. o. (2004). ISBN 978-0-521-52958-7
- ↑ Golschmidt, V M (1926). „Die Gesetze der Krystallochemie”. Die Naturwissenschaften 21 (21), 477. o. DOI:10.1007/BF01507527.
- ↑ Megaw, Helen (1945). „Crystal Structure of Barium Titanate”. Nature 155 (3938), 484. o. DOI:10.1038/155484b0.