„Jean Froissart” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
41. sor: | 41. sor: | ||
}} |
}} |
||
'''Jean Froissart''' ({{ny-en|John Froissart}}), ([[1337]] körül – [[1404]] körül) középkori francia történetíró |
'''Jean Froissart''' ({{ny-en|John Froissart}}), ([[1337]] körül – [[1404]] körül) középkori francia történetíró. Fő művében, a franciául írt Krónikában elsősorban a [[százéves háború]] előzményeit és főbb eseményeit ismerteti. |
||
==Élete== |
==Élete== |
A lap 2014. november 30., 21:51-kori változata
Jean Froissart | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1337 körül Valenciennes |
Elhunyt | 1404 körül (67 évesen) Chimay |
Ismeretes mint | történetíró |
Pályafutása | |
Szakterület | történettudomány |
Jelentős munkái | Krónika |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Froissart témájú médiaállományokat. |
Jean Froissart (angolul: John Froissart), (1337 körül – 1404 körül) középkori francia történetíró. Fő művében, a franciául írt Krónikában elsősorban a százéves háború előzményeit és főbb eseményeit ismerteti.
Élete
Életéről viszonylag keveset tudunk: apja címerfestő volt, maga pedig kereskedői pályára lépett. 24 évesen klerikus lett, és IV. Károly német-római császár ajánlólevelének köszönhetően Hainut-i Filippának, III. Edward angol király feleségének lett udvari költője és udvari történetírója 1361 és 1369 között.
Sokat utazott, bejárta Angliát, Skóciát, Wales-t, Flandriát és Hispániát, hogy forrásokat gyűjtsön készülő történeti művéhez. Részt vett Milánóban Gian Galeazzo Visconti esküvőjén, ahol találkozott Chaucerrel és Petrarcával.
Filippa halála és Krónikája első könyvének publikálása után Brabant hercegnője, Johanna pártfogását élvezte. Művének elismeréseként kegydíjakat kapott, többek között Chimay kanonokságát, illetve Estinnes falu birtokát, melyekből finanszírozni tudta utazásait és forrásgyűjtését további munkájához. 1395-ben visszatért Angliába, ahol azonban elkeserítette a lovagság hanyatlása. Valószínűleg Chimay-ben, a St. Monegunda templomban van eltemetve.
Krónikája
Szemlélete
Froissart történetírói munkássága magán viseli a burgundi udvarban akkor újra felvirágzó lovagi szemléletet: teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy elítéli a társadalmi változásokat, melyek a Százéves Háborúban végbementek. Legfontosabb forrása a Jean Le Bel történetíró által írt Igaz történet volt, melyből helyenként szó szerint másol.
„A célból, hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek az emberi emlékezet számára, hogy a jók példát meríthessenek belőlük, nekikezdek írásba foglalni őket” (Froissart, 11. old, idézi Breisach 157.old.).
Elítéli a paraszti és városi mozgalmakat. John Ballt csak bolond kenti papként emlegeti. Az 1358-as Jacquerie kapcsán arról ír, hogy a parasztok azt hangoztatták, hogy „uraik hasonlóságára formált emberek, mégis állatokként kezelik őket. Ebből ők nem kérnek, nem szenvedhetik tovább, egyenlőek akarnak lenni.” (Froissart 139, idézi Breisach 158.old.)
„Ha az Isten nem akadályozza meg, a gazság úgy elharapózik, hogy a bandák mind elpusztíttták volna a nemes vitézeket, utána a szentegyházat és minden gazdag embert a világban.” (Froissart 71. old, idézi Breisach 158. old)
Szerkezete
Négy könyvből áll:
- I. könyv: 1322–1377 közötti évek eseményei
- II. könyv: 1376–1385 közötti évek eseményei
- III. könyv: 1386-1388 évek eseményei
- IV. könyv: 1389–1400 évek eseményei
Ismertebb epizódok
A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az esszéirodalomban, a komolyzenében valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a calais-i polgárok oltalomkérése volt, akik darócruhába öltözve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. A király a terhes feleségére való tekintettel mind a várost, mind az önfeláldozó polgárokat megkímélte. Bár a polgárok tettét az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át, Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen egyfajta engesztelő rítus volt a középkori gondolkodásban, mellyel a király megsértett méltóságának adtak elégtételt. A polgárok ezért nem kockáztattak semmit, mivel ilyenkor az volt a szokás, hogy a sértett fél kegyet gyakorolt. A történet szerepeltetése nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy Edward, Froissart patrónusának férje kedvező színben legyen feltüntetve.
Utóélete
Froissart történeti művét Enguerrand de Monstrelet folytatta 1440-ig. Művét felhasználta Jean de Wavrin is. A Krónika több mint 100 miniatúrát tartalmaz. A legdíszesebb kiadású Krónika a flamand Louis van Gruuthuse tulajdona volt, aki 1470 körül készíttette el a Krónikáját. Az egyik legismertebb illusztrátor Loiset Lyedet volt. Latinra franciából Johannes Sleidanus fordította.
Krónikája magyarul
- Froissart krónikája (válogatás), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1971, 406 p.
Froissart Online
- Froissart Krónikája franciául http://users.skynet.be/antoine.mechelynck/chroniq/froiss/F0.htm
- Részletek: Flandria helyzete 1337-ben. In: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény.
Források
- Ernst Breisach: Historiográfia. Budapest, Osiris, 2004.
- Georges Duby: Franciaország története I. (Szerk.) Budapest, Osiris, 2005, ISBN 9633897563
- Froissart krónikája. Ford. Hap Béla és Szeredi Anna. Budapest, Gondolat Kiadó, 1971.
- Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit. Animus Kiadó, 2011.
- Pallas Nagylexikona: online
- http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=19203
Kapcsolódó szócikkek