„Magyar Állami Népi Együttes” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →A repertoár: Link a Kállai kettős-re. Elég hihetetlen, hogy a legnagyobb sikerű darab maradt ki. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''Magyar Állami Népi Együttes''' [[1950]]-ben alapított együttes. Az első önálló bemutatójukat a [[Erkel Színház|Városi Színházban]] |
A '''Magyar Állami Népi Együttes''' [[1950]]-ben alapított együttes. Az első önálló bemutatójukat a [[Erkel Színház|Városi Színházban]] [[1951]]. [[május 14.|május 14]]-én tartották. Azóta az együtteshez tartozó tánckar, zenekar és énekkar hosszú utat tett meg és előadásaikon a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat jelenítik meg. |
||
== A Magyar Állami Népi Együttes története == |
== A Magyar Állami Népi Együttes története == |
||
A magyar népi kultúra, a magyar ember örömeinek és gondjainak, hétköznapi szokásainak és ünnepi hagyományainak művészi kifejezője. A magyar nép dal-, tánc- és zenekincseinek tárháza igen gazdag. Az együttes 1950-ben azzal a céllal alakult, hogy ezeket a hagyományokat előbb felkutassa, ápolja és továbbfejlessze, és azután megszerettesse a magyarokkal és megismertesse más ország népeivel. Az, amit a felszabadulás előtt magyar népművészet címén bemutattak, jórészt nem volt más, mint dilettantizmus, hamis romantika. Elsikkasztotta, elkendőzte a lényeget: a néplélek igazi kifejezőkészségét, a tiszta ősi dallamot és az évszázadok csiszolta táncok egészséges dinamikáját. Így alakult ki a ,,csikós”, ,,gulyás”, ,,puszta” hamis és valótlan romantikája, és a külföldi köztudatba így került be ez a ,,huszáregyenruhás” folklór, az igazi magyar népművészet helyett. De ugyanakkor itthon is lassanként feledésbe merült a nép igazi művészete. A városokban, a hangversenytermekben s a különböző szórakozóhelyeken bemutatott ,,népi művészet” nem sokban különbözött attól, amit a nagyvilág különböző kávéházaiban, és mulatóiban |
A magyar népi kultúra, a magyar ember örömeinek és gondjainak, hétköznapi szokásainak és ünnepi hagyományainak művészi kifejezője. A magyar nép dal-, tánc- és zenekincseinek tárháza igen gazdag. Az együttes 1950-ben azzal a céllal alakult, hogy ezeket a hagyományokat előbb felkutassa, ápolja és továbbfejlessze, és azután megszerettesse a magyarokkal és megismertesse más ország népeivel. Az, amit a felszabadulás előtt magyar népművészet címén bemutattak, jórészt nem volt más, mint dilettantizmus, hamis romantika. Elsikkasztotta, elkendőzte a lényeget: a néplélek igazi kifejezőkészségét, a tiszta ősi dallamot és az évszázadok csiszolta táncok egészséges dinamikáját. Így alakult ki a ,,csikós”, ,,gulyás”, ,,puszta” hamis és valótlan romantikája, és a külföldi köztudatba így került be ez a ,,huszáregyenruhás” folklór, az igazi magyar népművészet helyett. De ugyanakkor itthon is lassanként feledésbe merült a nép igazi művészete. A városokban, a hangversenytermekben s a különböző szórakozóhelyeken bemutatott ,,népi művészet” nem sokban különbözött attól, amit a nagyvilág különböző kávéházaiban, és mulatóiban nyújtottak ,,magyar zene, néptánc” címén. A népművészet legfeljebb vásári egzotikumnak számított. A 20. század elejétől új áramlat söpört végig [[Európa|Európában]]. A zeneszerzők és tudósok a folklór felé fordultak. Az általános érdeklődés és fellendülés szinte parancsolóan követelte egy példamutató, reprezentatív hivatásos együttes megteremtését. Így került sor [[1950]]-ben a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésére. Az együttes szervezői mintegy 1200 énekes és ugyanennyi táncos és zenés közül választották ki az Együttes tagjait. Így jött létre a Magyar Állami Népi Együttes három művészcsoportja: az ének-, zene- és a tánckar. A tagozatok vezetői: [[Csenki Imre]], [[Gulyás László (zeneszerző)|Gulyás László]]<ref>Az első prímás [[Boross Lajos (prímás)|Boross Lajos]] volt.</ref> és [[Rábai Miklós]] voltak. |
||
Az első önálló bemutató helyszíne a [[Erkel Színház|Városi Színház]], a későbbi Erkel Színház volt. Időpontja: [[1951]]. [[május 14.]] |
Az első önálló bemutató helyszíne a [[Erkel Színház|Városi Színház]], a későbbi Erkel Színház volt. Időpontja: [[1951]]. [[május 14.]] |
||
| 18. sor: | 18. sor: | ||
A Magyar Állami Népi Együttes repertoárjában megjeleníti a tradícióhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat. |
A Magyar Állami Népi Együttes repertoárjában megjeleníti a tradícióhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat. |
||
'''Repertoáron lévő műsorok:''' |
'''Repertoáron lévő műsorok:''' |
||
'''Az örök Kalotaszeg'''[http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/1445/] |
'''Az örök Kalotaszeg'''[http://www.hagyomanyokhaza.hu/oldal/1445/] |
||
A lap 2014. november 25., 20:36-kori változata
A Magyar Állami Népi Együttes 1950-ben alapított együttes. Az első önálló bemutatójukat a Városi Színházban 1951. május 14-én tartották. Azóta az együtteshez tartozó tánckar, zenekar és énekkar hosszú utat tett meg és előadásaikon a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat jelenítik meg.
A Magyar Állami Népi Együttes története
A magyar népi kultúra, a magyar ember örömeinek és gondjainak, hétköznapi szokásainak és ünnepi hagyományainak művészi kifejezője. A magyar nép dal-, tánc- és zenekincseinek tárháza igen gazdag. Az együttes 1950-ben azzal a céllal alakult, hogy ezeket a hagyományokat előbb felkutassa, ápolja és továbbfejlessze, és azután megszerettesse a magyarokkal és megismertesse más ország népeivel. Az, amit a felszabadulás előtt magyar népművészet címén bemutattak, jórészt nem volt más, mint dilettantizmus, hamis romantika. Elsikkasztotta, elkendőzte a lényeget: a néplélek igazi kifejezőkészségét, a tiszta ősi dallamot és az évszázadok csiszolta táncok egészséges dinamikáját. Így alakult ki a ,,csikós”, ,,gulyás”, ,,puszta” hamis és valótlan romantikája, és a külföldi köztudatba így került be ez a ,,huszáregyenruhás” folklór, az igazi magyar népművészet helyett. De ugyanakkor itthon is lassanként feledésbe merült a nép igazi művészete. A városokban, a hangversenytermekben s a különböző szórakozóhelyeken bemutatott ,,népi művészet” nem sokban különbözött attól, amit a nagyvilág különböző kávéházaiban, és mulatóiban nyújtottak ,,magyar zene, néptánc” címén. A népművészet legfeljebb vásári egzotikumnak számított. A 20. század elejétől új áramlat söpört végig Európában. A zeneszerzők és tudósok a folklór felé fordultak. Az általános érdeklődés és fellendülés szinte parancsolóan követelte egy példamutató, reprezentatív hivatásos együttes megteremtését. Így került sor 1950-ben a Magyar Állami Népi Együttes megszervezésére. Az együttes szervezői mintegy 1200 énekes és ugyanennyi táncos és zenés közül választották ki az Együttes tagjait. Így jött létre a Magyar Állami Népi Együttes három művészcsoportja: az ének-, zene- és a tánckar. A tagozatok vezetői: Csenki Imre, Gulyás László[1] és Rábai Miklós voltak.
Az első önálló bemutató helyszíne a Városi Színház, a későbbi Erkel Színház volt. Időpontja: 1951. május 14.
A tánckar
Talán ennél a karnál volt a legnehezebb a hivatásossá válás. A felvett táncosok között voltak akik kereskedelmi dolgozók, gyári munkások, esztergályosok, és voltak olyanok is akik az egyetem padjait cserélték le a színpadra. Mindannyian foglalkoztak már néptánccal de a szórakozásból most munka lett. Az addigi heti 1 – 2 óra tánc helyett most napi 5 – 6 óra kemény tanulás és gyakorlás lett. Meg kellett tanulniuk a különféle vidéki sajátos táncolási modorokat. Rövid fél év alatt összekovácsolódott a tánckar és az egykori amatőr táncosokból kialakult a hivatásos fellépők. Jelenlegi tánckarvezető: Kökény Richárd Harangozó Gyula-díjasa, a Népművészet Ifjú Mestere, örökös „Aranysarkantyús” táncos.
A zenekar
Összeállításában két elv érvényesült: egyrészt alaponként megőrizni a hagyományos ,,cigány’’ – zenekari hangszerösszetételt és játékmodort, másrészt ebben az összeállításban beleilleszteni néhány jellegzetes paraszti hangszert. E szempontok figyelembevétele alapján javarészt idősebb, nagy tudással rendelkező cigány – zenészekből alakult meg a zenekar melynek összetétele: 1 prímás, 6 prím – hegedű, 2 terc – hegedű, 1 kontra, 2 brácsa, 2 cselló, 2 bőgő, 2 cimbalom, 2 klarinét és 1 furulya. Ez az állandó törzs. A nagyobb volumenű táncok kísérése során alkalomszerűen kiegészül olyan hangszerekkel melyek a táncjelenetek hangulatát karakterizálják.
Az énekkar
A tagok kiválogatásánál a muzikalitás és a jó zenei hallás volt az első szempont. A kar legnagyobb része nem volt tanult énekes. Ezért az első hónapok a zenei alapok elsajátításával telt. Tanultak általános és magyar zenetörténetet, hanglemezeket hallgattak és magyar népzene és népdaltanulás volt a napi programjukban. Az énekkar tagjai ezzel a módszerrel nagyon gyorsan elsajátították a kórus – munkához szükséges alapokat. Kibontakozott előttük a kóruséneklés minden szépsége, és megszerették Kodály és Bartók műveit.
A repertoár
A Magyar Állami Népi Együttes repertoárjában megjeleníti a tradícióhoz kötődő valamennyi műfajt: a historikus zenét és táncot, az autentikus népzenét és néptáncot, a dramatikus játékot, a hagyományos elemekből építkező világzenét és látványszínházat.
Repertoáron lévő műsorok:
Az örök Kalotaszeg[1]
Édeskeserű [2]
Földön apám fia volnék [3]
Kincses Felvidék [4]
Labirintus [5]
Magam járom... [6]
Magyar Concerto [7]
Naplegenda [8]
Pannon freskó [9]
Táncos magyarok [10]
Verbunkos [11]
Díja
- Prima díj (2007) (két kategóriában is)
Jegyzetek
- ↑ Az első prímás Boross Lajos volt.