„I. Rurik novgorodi fejedelem” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 44 interwiki link migrálva a Wikidata d:q7990 adatába
a {{nemzetközi katalógusok}} sablon elhelyezése AWB
22. sor: 22. sor:


А.Н. Кирпичников: Сказание о призвании варягов. Анализ и возможности источника // Первые скандинавские чтения. – СПб., 1997. – С. 7-18)
А.Н. Кирпичников: Сказание о призвании варягов. Анализ и возможности источника // Первые скандинавские чтения. – СПб., 1997. – С. 7-18)

{{nemzetközi katalógusok}}


{{DEFAULTSORT:Rurik 01}}
{{DEFAULTSORT:Rurik 01}}

A lap 2014. november 1., 15:52-kori változata

Nicholas Roerich: Varégek Oroszországban – romantikus festmény

Rurik vagy Riurik (oroszul: Рюрик), (kb. 830 – kb. 879) varég törzsfő. 862-ben ellenőrzést szerzett a Ladoga-tó környéke felett, felépítette a Holmgard erődítményt a mai Novgorod mellett, és megalapította a Rurik-dinasztiát, amely a 17. századig uralkodott Oroszországban.

Neve

Nevének jelentése „híres uralkodó”, az óskandináv nyelv keleti változatában Rørik. A mai angolban megfelelője a Roderick, a spanyolban és portugálban a Rodrigo. A magyar névtárban Rodrigó alakban szerepel.

A Dzsagfar tarihi bolgár krónika szerint Rurik eredeti neve Lachyn volt.[1]

Élete

Az első írásos információt a 11. század elején íródott orosz évkönyvek tartalmazzák róla. Eszerint a Ladoga-tó környékén élő finnugor és szláv törzsek először elűzték a varég-viking hódítót, de aztán egymás közötti harcaik miatt mégis visszahívták, hogy biztosítsa a békét.

Rurik haláláig, 879-ig hatalmon maradt. Utódai hatalmi központjukat Kijevbe költöztették és megalapították a Kijevi Ruszt.

Emléke

A novgorodi területen van egy 9. századi temetkezési halom, hasonló az uppsalai királysírokhoz. Alapos tudományos feltárása még várat magára. A helyi hagyomány szerint ez Rurik sírja.

Jegyzetek

Irodalom

А.Н. Кирпичников: Сказание о призвании варягов. Анализ и возможности источника // Первые скандинавские чтения. – СПб., 1997. – С. 7-18)